Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-40
300 Az országgyűlés képviselőházának 4-0. ülése 1939 október 18-án, szerdán. ment Németországba, hogy Bismarck telepítési munkalat tanulmányozza, hogy tanulmányozza azokat az eszméket, azokat a gondolatokat, azokat a gyakorlati szempontokat, amelyeket ott látott és igyekezzék azokat át is plántálni. (Eitner Ákos: Ma is vannak ilyenek mint gróf Pálffy Fidél!) uyeneK, T. Képviselőház! Én törvényhatósági önkormányzati ember voltam, életem kenyerének javat ^ az önkormányzat szolgálatában ettem meg es en mindig tisztelettel gondolok azokra a ténykedésekre, amelyek arra irányultak, hogy a népnek földet kell juttatni és ez az önkormányzat kebelében mindig megértésre és yisszhangra talált. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Utalok a nyolcvanas évekre, amikor Csanád vármegye törvényhatósági bizottsága es annak élén Návay Lajos vármegyei iojegyzo erősen síkraszállt a telepesek megsegítése erdekében. (Közi-Horváth József: És milyen választ kapott?) Sajnos, azt a választ kapta, hogy ez nem időszerű és a törvényhatósági bizottság túlment a hatáskörén akkor, amikor ebbe a kérdésbe beleavatkozott, mert ez tulajdonképpen állami feladat. Ennek ellen . ér ® a vármegyei közgyűlés és az a vármegyei tisztviselő, bár tudta azt. hogy szembenáll a kormányzattal, mégis előrehaladt a régi tradíció útján és azt a népet, amely vele együtt volt katona a dicsőséges múlt háborúiban, igyekezett földhöz juttatni. T. Ház! A birtokososztály tagjainak egész sorát idézhetném és talán kitérhetnék Darányi Ignácra is (Közi-Horváth József: Mit csináltak vele!), aki az 1903-ban és az 1909-ben benyújtott javaslatokkal szintén megmutatta azt, hogy a földbirtokososztály, amelynek ő is tagja volt, igenis, földhöz akarja' juttatni a népet és gondoskodik a nép földszerzéséről. Méltóztassék azonban megengedni, hogy most már a javaslat különböző részleteit vegyem bírálat alá. Elsősorban is örömmpl kell üdvözölnöm azt, hoery az 1920. éxi XXXVI. te.-nek azokat a vonatkozásait, amelvek a gyakorlatban nem váltak be és amelyek a végrehajtás során nem eredményezték azt. amit a törvényhozás annakidején ak*rt. ebből a törvényjavaslatból kihae-yták. illetőleg azokon olvan változás történt, hogy azt a célt. hoe-v n helvesehb földhirtolrmes-nszlást előmozdítsuk, feltétlenül el is lehet érni. Esősorban is téliesen átvette a iavaslat az 1920 évi XXXVI. te.-nek.^ az alán törvénynek 2. §-át. illetőleparr« bivatVozik. E szerint a szakasz szerint a földbirtok megoszlása közérdekű kérdés, e.o-yéni jogcímen senM se m tarthat ie-énvt földbirtok jutta+ására. Ez a javaslat tehát nem jelenti azt, hogy deWíre-horúra osszuk a földet, hanem igenis, lehetőleg nagyszámú embernek osszunk földet, de olyanoknak, akik egyrészt munkásságuknál, másrészt buzgalmuknál, harmadszor becsületes törekvésüknél fogva oda fognak iutni. hogy azt a földet valóban meg is tarthassák. Előttem szólott igen t. képviselőtársam hosszasan fejtegette a kisbirtok előnyeit. Szembeállította a nagybirtok prosperálóképességével és arra az eredményre igyekezett jutni, hoery a kisbirtok, a kisüzem valóban belterjesebben gazdálkodik és ebből az okból a? tiszta haszna is aránylagosan nagyobb, mint a nagybirtoké. (Szöllősi Jenő: Ez úgy is van!) Errevonatkozólag egész irodalom fejlődött ki. Ez az irodalom — azt lehet mondani — elméletileg foglalkozik ezzel a kérdéssel, azonban az irodalmi megállapítások csakis úgy bírhatnak valódi értékkel, ha azokat a gyakorlat is támogatja. Ebben a vonatkozásban tanulmányozza az irodalom a kisüzemeket és mint tudjuk, különösen a zöldségféléket, a baromfitenyésztést, a tojást és a gyümölcsöt emelik ki különösebben, mint olyan termelési ágakat, amelyekben a kisbirtokon nagyobb eredményt lehet elérni. Viszont a nagyüzemek arra hivatkoznak, hogy a tulajdonképpen kenyeret adó búzának, azután a húsnak nagy mennyiségét ők adják, ők szállítják, ők exportálják és e mellett szociális szempontból is sokkal előnyösebb a nagyüzem fennállása. Itt arra hivatkoznak, hogy a gazdasági műveltség szempontjából is kívánatosabb a nagyüzemek fenntartása, amelyek nagy tőkével és nagy műveltséggel rendelkeznek. Ebben a harcban ma nem lehet határozottan megállapítani, hogy tulajdonképpen melyik az a fél, aki győzött. Két igen kiváló ember foglalkozott különösebben a kisüzemek vizsgálatával. Ezek kö; zül az egyiket, aki annakidején a debreceni akadémiának volt tanára, szerencsém van ismerni. Ezek állítanak ugyan fel statisztikát és kihozzák azt, hogy a kisüzemek bruttó jövedelme aránylagosan véve nagyobb, mint a nagyüzemeké, de amint ezeknek a statisztikai adatoknak vizsgálatában tovább haladunk és tovább folytatjuk a vizsgálatot, akkor annak a megállapítására jutunk, hogy itt csak olyan kisüzemeket vettek figyelembe, amelyek könyveket vezetnek. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy ezek csak kivételes kisüzemek, csakis elsőrendűen vezetett, belterjes gazdálkodást folytató kisüzemek, tehát a kisüzemeknek azt a nagy tömegét, nagy mennyiségét, amely könyveket nem vezet, ez a statisztika nem öleli fel, ennek adatai előttünk^ ismereletlenek, figyelembe se vétettek, számításba sem!jöhettek, így tehát a valódi igazságot ennek alapján megállantíani nem lehet. T. Ház! Én azonban azt mondom, hogy ha megfelelő tanítással, megfelelő oktatással, megfelelő iskolák felállításával vezetjük a kisüzemek embereit, akkor igenis a kisüzem révén is el fogjuk érni ugyanazt az eredményt, mint a nagybirtoknál, még ha úgy volna is. hogy a nagyüzem ma nagyobb produkciót tud biztosítani. Ehhez azonban iskola és vezetés kell. Méltóztassék megengedni nekem, hogy rámutassak arra. hogv a múltban itt volt különösen nagy hiba. Az 1920: XXXVI. te. a kisüzemek, a kisbirtokok, törpebirtokok ellenőrzésére vonatkozóan egyáltalában nem tett kötelező kijelentést, kötelező rendelkezést. Az 1924 : VII. te.-nek végrehajtása nyomán már történtek bizonyos intézkedések, a gazdasági felügyelőségeket bízták meg, hogy ebben az irányban tegyék meg jelentéseiket. Ezek a jelen tp°ek azonban meg l^ell állapítanunk, hogy a való tényeket nem fedik lelkiismeretesen, nem azért, mintha ezek a gazdasági felügyelők nem állottak volna a helyzet magaslatán, hanem azért, mert számbelileg olyan kevés munkaerő állt rendelkezésre, hogy ezzel a kevés munkaerővel ezt a nagy feladatot megoldani nem is lehettek kénesek. Amikor az ember valamely üzem nrosneritását, bizonyítani akarja, legTielvesebb, ha a saiát tapasztalataira hivatkozik. Sokan mondják az ellenzék részéről, hogy mi az a részes művelés, mi az a haszonbérlet. A magyar fajtában benne lakik az a jellemvonás, hogy ő tulajdonra vágyik, a magyar ember ki zárói a'gos jogot akar azon a birtokon, nem akarja,
