Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-39
282 Az országgyűlés képviselőházának 3i magyar föld. Ennek keretében nagy súlyt kell belyezni a mezőgazdasági termesztés fejlesztésére. A mezőgazdasági termesztés jövedelmezőségét a termelés költségeinek csökkentésével is elő kell mozdítani. A gazdasági és szociális politikában nagy figyelmet kell fordítani a széles néprétegek megerősítésére és gondozására. Arra kell törekedni, hogy megteremtsük azt az egészséges nemzeti birtokpolitikát, amelynek célja a nemzet fenntartó erőinek minél életképesebbé tétele«. Ez volt tehát az 1935-ben megnyílt országgyűlés programmja. Az előző kormány megcsinálta a hitbizományi és telepítési törvényt. A harmadik rész megoldása erre a törvényhozásra maradt és az íme, most előttünk is van. Hiába akarják egyesek az állami támogatással megerősödött iparvállalatokat első helyre helyezni az országban, (SzÖllősí Jenő: Igaz!) mondván, hogy ma már kisebbség a földmívesréteg Magyarországon, megállapítani kívánom, hogy ha kisebbség lennénk is, ennek az országnak szervezetére, életére, társadalmi berendezkedésére akkor is a föld fogja rányomni bélyegét és akkor is föld lesz a nemzet legbiztosabb és legszilárdabb alapja. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Azért is meg kell indítani ezt a munkát, amelyet a javaslat kontemplál, mert a múltban már nagyon sokan rohanták meg ezt a földet olyanok, akik azt csak a tőke elhelyezése szempontjából szerezték és csupán azért, hogy a tönkrement nagybirtokosok kastélyaiban mutogassák magukat a cselédség előtt. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Nagyon szomorú az, ami pár esztendővel ezelőtt volt Magyarországon. Egy magasállású úr, aki hivatalból látogatta meg a Dunántúl a-yárait és ipartelepeit, hazaérkezvén, azt mondta egy agrárvezérnek: »Én nem csodálkozom azon. ha ti ellenséges érzülettel viseltettek a bankok és ioarváll álatok vezetőivel szemben. Bejártam a Dunántúlt és láttam, hogy majdnem minden gazdátcserélt nagybirtok textilgyári vezérigazgatóé, ioarbáróé, iparlovagé, vegyipari vállalaté és bankigazgatóéi — De ez nem is lehet másként, mert Magyarországon volt esrv liberális felfogás, amelynek akkori egyik pénzű P-Vminisztere azt mondta: »mindeírv, hogv a föld kié, csak fizesse az adót«. (Ellenmondások a középen.) Károlyi Sándor gróf volt^ az, aki először merte azt mondani, hogy akié a föld, azé az ország. Hogy ennek milyen tragikus következménye volt Erdélyre nézve, arról nem is akarok beszélni. (Ügy van! Ügy van!) Milyen fáidalommal van tele a szívünk mindnyájunknak, amikor arra gondolunk, hogy esetleg az ország valamelyik része áldozatául eshetik ennek a felfogásnak! Mi örültünk, ha idegenek foglaltak földet Magyarországon, örültünk, amikor égy moziszínésznő, vagy egy külföldi filmrendező földet vett, és örömkönnyeket hullattunk, amikor arról volt szó, hogy a trónjátvesztett négus itt fog földet vásárolni Magyarországon. (Ügy van! Ügy van! — Derültség.) Itt tehát jutott föld mindenkinek, csak annak a magyar parasztnak nem. aki azt valóban műveli. Nálunk mindenáron azt akarnák beigazolni, hogy a föld elsősorban tőke, pedig a föld nem tőke, hanem haza. Nem az a sorsdöntő kérdés, hogy melyik termel többet, a nagybirtok-e vagy a kisbirtok, hanem az, hogy melyik tel . ülése 1939 október 17-én, kedden. jesíti minden szempontból legjobban a nemzet iránti kötelességét. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) A^ föld nálunk elsősorban honvédelmi kérdés, másodsorban szociális kérdés, harmadsorban pedig a kulturális haladás kérdése. Igen t. Ház! A legnagyobb érték az a munka, amelyet az a kétkezi munkás a földre fordít, hogy abból megélhetésének alapját biztosítani tudja. Azt mondotta egyik miniszter hosszú évekkel ezelőtt: nem a tőke hatalma, hanem a népek ereje biztosítja a gazdasági haladást. (Helyeslés a jobboldalon.) Ugyancsak ő mondotta egyszer, hogy a legértékesebb tőke az emberi munka, mert az termeli magát a tőkét is. (Ügy van! Úgy van!) És amikor nézzük az Alföldet, a Duna-Tisza közét, ahol kis paraszt magyarok a Széchenyi István által megálmodott bájoló kerthez hasonlóvá tévő oldották meg a magyar föld hasznosításának kérdését, akkor e tekintetben látjuk, hogy ez a munka, amelyet ezek az emberek belefektetnek ebbe a földbe, az a verejték, amelyet hullatnak ezért a földért, igenis, Isten áldása és két kezük munkája nyomán megtermi nekik a kenyeret. Nehéz és keserves munka ez. A Főméitóságú Ür mondotta az ősszel az Alföldi Bizottság ülésén: »Nem mindig öröm a gazdálkodás, de csináljuk, mert imádjuk a földet«. Ezen az alapon nem lehet ez a föld bankok és iparvállalatok tulajdona, mert ezek nem tudják imádni ezt a földet, nincs lelki közösség közöttük, (Egy hang a jobboldalon: Nem is lesz!) mert csak az igazi szerelmese a földnek, aki abban nem árucikket lát, hanem a magyar élet és a magyar lélek egy darabját műveli benne. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Ha a magyar föld útját megcsináltuk, utána meg kell csinálnunk a magyar nép útját is. A föld és a nép egymásrautaltságából, egymással való találkozásából születhetik meg az a fejlődés és erő, amelyre ennek a nemzetnek szüksége van. Éppen azért mindjárt a törvényjavaslattal kapcsolatban, vele egyidőben meg kell indítani a kisemberek szakismereteinek, tudásának fejlesztését. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Örömmel állapítom meg, hogy a földmívelésügyi miniszter úr tárcájában igen tekintélyes összeg van felvéve szakiskolák létesítésére. (Helyeslés ) Épp jókor jött az, hogy amikor földbirtokpolitikai reformot csinálunk, ugyanakkor a másik oldalon megindul egy Hatalmas munka, a földmíyelő nép kulturális és szakismeretének gyarapítására. Ezzel kapcsolatban kívánok még valamit megemlíteni és ez az, hogy a magyar statisztikai összeírás, amikor a földdel foglalkozik, csodálatosképpen csak a száz holdon felüliek dolgai iránt érdeklődik, holott száz holdon felüli birtokos csak 14.100 van Magyarországon. Legjobb esetben az 50 holdon felülieket keresi még a ilyen 28.000 van Magyarországon. De körülbelül 1,600.000 kis apró üzemnek a földviszonyail, termelési kérdéseit, üzemi viszonyait Magyarországon még nem dolgozták fel, pedig az adóstatisztikai adatok szerint 1,200.000 katasztrális hold adómentes föld van Magyarországon. Azért adómentes ez, mert rossz föld. Ezenkívül 60 filléres és 1 pengőn aluli kataszteri tiszta jövedelemmel bíró föld is rengeteg van ebben az országban. Nekünk ezeket is gondunkba, munkába kell vennünk, mert a föld nem lesz több ebben az országban, a népesség pedig, hála Istennek, szaparodik. Az elmúlt ötven esztendő alatt Csonka-Magyarország népessége 44%-kai emelkedett, s nagyon érdekes ezzel