Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-39

Az országgyűlés képviselőházának 39. elvinni termésének és állatainak. Ezt a javas- j latot vagyok bátor előterjeszteni és kérem,, hot'-y r.iit ezekek a föÍdhöz,1iitS>itot|íik;«ítK vr~, dekében elfogadni méltóztassam! k. Ami az ingatlanban részesülőket illeti, lesz olyan ember, akinek például 2 hold földje vnn és kap hozzá 5 hold földet. Ne adja Isten, ha haláleset, természeti csapás vagy valami > más abba a helyzetbe hozza, hogy nem fog' tudni fizetni és kénytelenek leszünk tőle elvenni az 5 hold földet, akkor legaláb azt a

! 2 holdat ne bántsuk, amely már megvolt neki, tehát ne hozzuk abba a helyzetbe, hogy amikor őt a földdel megsegíteni szándékoztuk, elveszítse még azt a keveset is, ami már voltí neki. Mondjuk ki tehát, t. Képviselőház, azt,; hogy a juttatott ember fizetési kötelezettségeiért csak azokkal az ingatlanokkal, csakj azoknak a termésével szavatol, amelyeket ka-J pott, de ha volt neki egy kis viskója, egy kis; háza, vagy, esetleg 1—2 hold földje, azt már ne^ lehessen bántani, mert előfordulnak az életben \ olyan nonputarem-ek, hogy a legjobb szándékú \ kisbirtokos sem tud boldogulni. Abba belenyugszik, hogy visszavegyék tőle a földet, ha nem hírt fizetni, de ami már volt neki, azt; hagyjuk meg, mert különben többet ártottunk neki, mint használtunk. \ Mélyen t. Képviselőház! Még két további; határozati javaslatom van, melyeket leszek bátor előterjeszteni. Méltóztassanak türelemmel lenni, mert amint méltóztatnak látni, én igazán gyakorlati szempontokat vagyok bátor előhozni. (Halljuk! balfelől. — olvassa): »Mondja ki a képviselőház, hogy a javaslatba felveendő olyan irányú rendelkezés, hogy mind a tulajdoni juttatásban nyert ingatlan, mind a kishaszonbérlet esetén az ingatlan, illetve erre való jog csak osztatlan az örökhagyó családjába tartozó, földmíveléssel foglalkozó fiúgyermek által örökölhető.* Azt akarom ezzel mondani, t. KépviselcJiáz, hogy a kiosztott földeket, amelyet a juttatottak kaptak, akár bérletbe, akár tulajdonba, osztatlanul egy személy örökölje tovább. Akadályozzuk meg azt, hogy a most kiosztandó r>—6—10 holdas parcellák tovább porlódjanak egy-két holdasokra. Ez a családi birtokvédelem törvényeinkben már többször szabályozva van. A telepítési törvényben is és az 1920. évi XXXVI. törvénycikkben a vitézi telkeknél is, de magában magánjogi törvénykönyvünk tervezetében is van már ilyen rendelkezés. Ez tehát nem is új dolog, hiszen magánjogi rendszerünket arra akartuk felépíteni, hogy a családi kisbirtok védve legyen és toyábboszthatósága megszűnjék. Ezért nagyon kérem, méltóztassék felvenni ebbe a javaslatba olyan rendelkezést, hogy az ennek a törvénynek alapján kiosztott földek ne porlódhassanak el, hanem védve legyenek. Amint a végrehajtás alól védettek, ugyanúgy az öröklés során se osztódjanak el egészen kis parcellákra, hanem maradjanak egykézben, hogy annak a földmíveléssel foglalkozó öröklő fiúnak biztosítani tudják a megélhetést, éppen úgy, mint az apjának. T. Képviselőház! Végül VII. határozati javaslatom a következő (olvassa): »Mondja ki a képviselőház, hogy a javaslatba be kell iktatni olyan rendelkezést, amely szerint az 5000 koronáig szóló eredeti vagy örökölt hadikölcsönök értékük méltányos átszámításával, a házhelyek és tulajdonba juttatott ingatlanok vételárának fizetésére felhasználhatók.« KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ II. lése 1939 október 17-én, kedden, 279 T. Képviselőház! Tudom, hogy ez roppant nehéz kérdés, de méltóztassanak beleképzelni magukat a szegény földmívesembernek a lelkiállapotába, aki rettenetesen keserves munkájával megtakarított 500—600 vagy 1000 békebeli koronát. Mit jelentett az egy cselédnek, egy napszámosembernek, amíg egy élet során öszszehozott 1000 koronát, amelyről azt hitte, hogy azzal öregsége lesz biztosítva! Ez semmivé vált. Nem kap segítséget, nem kap támogatást, nem kap semmit. Most, amikor azzal jövünk, hogy földet akarunk neki adni — egy-két holdat, vagy öt holdat — és pénzt követelünk tőle, elő fogja mutatni a kölcsönkötvényt arról az ezer koronáról, amelyet nagyon nehezen, sok verejtékkel takarított meg. Igen ám, de az nem ér semmit, nem lehet vele semmit sem fizetni, ellenben ő fizesse meg azt a becsértéket, amelyet majd jól megállapítanak a földtulajdonos részére, ami nagyon jogos és méltányos is. De mondom, méltóztassék beleképzelni magukat ezeknek az embereknek lelkiállapotába, hogy mit fognak ezek érezni, és méltóztassék megnézni, hogy ebben a tekintetben, mi a helyzet odakint a vidéken. Nagyon kérem a t. Képviselőházat, találjunk valami módot akár a telepítési alap felhasználásával, akár valami más módon — én nagyon szívesen teszek konkrét javaslatot is ebben a dologban — arra, hogy az a szegény nép, az a mezőgazdasági proletár, vagy ha esetleg átörökítette a fiára, akkor az is fizethessen a mostani juttatásnál azzal az egypárszáz,- vagy egypárezerkoronás hadikölcsönkötvénnyel, amelynek árát nagyon keservesen keresték meg. Tudok erre olyan javaslatot tenni, amely az államnak sem jelentene nagy terheket és a szegény emberéken is segítene. Az bizonyos, hogy ezt egyszer már meg kell kezdenünk, hogy igazságot tegyünk azokkal szemben, akik a hadikölcsönök révén rendkívül sokat veszítettek.^ Csak azokról beszélek, akiknek az a párszáz vagy egy-kétezer koronájuk van, de éppen ezek azok, akik feltétlenül rá vannak utalva a segítségre. Ezek eddig nem kaptak segítséget, nem kaptak támogatást, nem kaptak semmit, pedig egész életük munkája ott van abban a, hadíkölcsönben. Megesett, hogy amikor az ember bevonult katonának és nem volt aki gazdálkodjék, eladta egyetlen tehenét, hadik öles önkötvényt vett rajta, az pedig ma nem ér semmit. Mérhetetlenül szomorú esetek vannak a falusi életben. Méltóztassék ezt figyelembe venni és valami megoldást találni arra, hogy a telepítési eljárás során ezt a kérdést valahogyan megoldjuk és ezt a szempontot érvényesítsük. Mélyen t. Képviselőház! Ezekben voltam bátor olyan konkrét gyakorlati javaslatokat előterjeszteni ehhez a törvényjavaslathoz, amelyeket szerintem ebbe a javaslatba bele lehet illeszteni. (Szöllősi Jenő: Lehetne!) Ismétlem, mélyen t. Képviselőház, a többségi párt által elfogadott módosító javaslatokkal az eredeti javaslat lényegesen megjavult, lényegesen jobb lett a falu népére. Elvileg helyeslem azt is, hogy kishaszonbérletek létesüljenek, mert nagyon jól tudom, hogy erre szükség van, mert itt meg van adva a lehetőség, hogy egy-két esztendőn belül a juttatottak már tulajdoni birtokká váltsák át a bérletet. Ez nem kifogásolható dolog. Nem mondom tehát, hogy ez a javaslat rossz volna és nem volna elfogadható,^ (Szöllősi Jenő: Nagyon rossz!) de méltóztassék megérteni, hogy azok a szempontok, ame44