Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-28
16 Az országgyűlés képviselőházának 28. T. Ház! Ismertettem a törvényjavaslatot, igyekeztem annak szükségességét megindokolni, rámutattam az általam is érzett és észlelhető hiányokra, de rámutattam azokra aa okokra is, amelyek miatt ezeket a hiányokat a mai rendkívül súlyos pénzügyi és közgazdasági adottságok mellett megszüntetni nem lehet. Ügy vélem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr ennek a törvényjavaslatnak a benyújtásával elment addig a határig, ameddig a mai — hangsúlyozom — súlyos adottságok mellett el lehetett menni. S én úgy vélem, hogy a részletintézkedésekben lehetnek közöttünk különbségek, eltérések, de abban a kérdésben, hogy az özvegyi járadékot törvényhozási úton biztosítani kell, véleménykülönbség közöttünk nem lehet és ennél az oknál fogva a magam részéről is tisztelettel kérem a Házat, hogy az általam ismertetett törvényjavaslatot általánosságban elfogadni és azt az új házszabályok értelmében a részletek megtárgyalása céljából az illetékes bizottságoknak kiadni szíveskedjék. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Kovách Gyula jegyző: Matolcsy Mátyás! Matolcsy Mátyás: T. Képviselőház! Mielőtt a javaslat tárgyalásába kezdenék, úgy érzem, hogy mieg kell indokolnom azt, hogy a javaslat ellen iratkoztam fel. Ennek oka első- , sorban abiban a politikai körülményben rejlik, hogy úgy érzem, Magyarországon a jelenlegi kormányzat és ennek elődje nem folytatott olyan intenzív átszervező munkát., amely a magyar fajtának, első helyen a magyar parasztságnak életszínvonalát emelné és megerősítené. Amikor ez a javaslat előttünk fekszik, elsősoriban fel kell említenem azt, hogy mi a magyar parasztságnak, a falu szegény rétegeinek szociális gondozása szempontjából egy átfogó szerves tervet kívánunk és annak fokozatos keresztülhajtásáért harcolunk. Ugyanakikor azt tapasztaljuk, hogy ez a javaslat egy régeb'bi javaslat nagyon szerény foltozgatásaképpen került a Ház elé ós kénytelen vagyok felemlíteni azt is, hogy nem hallottuk a miniszterein ök úrnak az ősz folyamán a Ház megnyílása előtt tartott beszédében _ felsorolt törvényjavaslatok között azokat a javaslatokat, amelyek ennek a szociális problémának szerves átfogó megvalósítását kilátásba helyezték volna. Nem hallottam ezek között ; a javaslatok között például a mezőgazdasági munkaibér kérdésének törvényes rendezését sem. (Felkiáltások a jobboldalon: Majd Jön!) Igaz, hogy a miniszter úr, aki ezt a kérdést átérzi és erről többször hitet tett, azt Ígérte, hogy a közeljövőben, az ősz folyamán ez a javaslat is az országgyűlés elé kerül, de legnagyobb sajnálatunkra mást nem tudok mondani, csak azt, hogy a miniszterelnök úr viszont azon a bejelentésen elfelejtett^ erről egy szót is nyilatkozni. Meg kell említenem, hogy ez egyik kardinális része a mezőgazdaság szociális problémáinak és mi ebben az évben és a múlt években minduntalan idehoztuk ezt a kérdést és mindig megnyugtató választ kaptunk már Darányi miniszterelnök úr, illetőleg volt földuiívelésügyi miniszter "óta, de soha reális, gyakorlati törvényes rendezését mindezideig nem láttuk és ezekszerint nem is remélhetjük. ülése 19S9 szeptember 21-én, csütörtökön. De nem láttuk és nem hallottuk a miniszterelnök úr előterjesztésében a mezőgazdasági munkásságnak betegség esetére szóló orvosés gyógyszerellátásáról szóló javaslatot sem. (Felkiáltások jobbfelől: Jön!) Nem hallottuk ezek között a törvényjavaslatok között a szülési segély kérdését sem. Most végül legutolsó pontnak az öregségi, rokkantsági és özvegyi járadék rendezésének ebből iaiz óriási nagy komplexumaiból idehozták ezt ,ai kicsiny foltot, amelyet az 1938. évi rosszul megfogalmazott törvényre most a kormányzat csak ráfoltozott. Ezek azok az okok, amelyek miatt én ezzel a javaslattal szemben iratkoztam fel. Nyilvánvaló, amit az előadó úr mondott, ebben mindnyájan egyek vagyunk, hogy az öregségi biztosítás kiterjesztéséhez hozzájárulunk, de ez politikai körülmény; viszont ennek a törvényjavaslatnak ismételten számtalan mélyen •gyökerező hibája az, ami miatt a javaslat ellen iratkoztam fel. De^ van még egy másik súlyos -kérdés. Végeredményben minden törvényjavaslat felett dönteni elsősorban politikai kérdés is és ez az oka annak, íhogy a javaslattal szemben iratkoztam fel, mert úgy érzem, hogy a kormányzat különösen ennek a törvényes rendezésnek a másik oldalán álló problémát, a földkérdés rendezését véleményem szerint nem olyan ütemben oldja meg, amilyen ütemben azt meg kellene oldani. Mert mit látunk 1 ? 1938 május 14-én Imrédy Béla volt miniszterelnök úr bemutatkoizió beszédében leszegezte magát a földkérdés mélyen járó rendezése mellett. Amikor ő megbukott, a közvélemény kényszere folytán a javaslatot mégis a Ház elé terjesztették s az eljutott a bizottsági tárgyalásig, de azután jött a választás: és fuccs! Nem volt földkérdésrendezés. Nagyszerű agitációs anyag volt a választásnál a földkérdés rendezésének követelése. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Most ugyan azt tapasztaljuk, hogy újra a közvélemény kényszerítő hatására a legutóbbi alkalommal (beterjesztettek egy földtörvényjavaslatot a megváltozott házszabályok szerint, azonban ma már egészen más szituációban vagyunk, mert ott van a felsőház velünk szemiben egyenjogú ós rangú tárgyalófélként. (Maróthy Károly: Sőt felettünk áll!) Meg vagyok róla győződve, hogy ahhoz, hogy ez a földjavaslat, amelyet beterjesztettek, törvény legyen, előbb át kellene törni a felsőház Maginot—Siegfried vonalát. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Ezek azok azi okok, amelyek miatt^ nem tudok egy véleményen lenni a koirmányzat szociálpolitikájával sem, mert az a meggyőződésem, hogy a szociálpolitikával párhuzamosan, vagy még azt megelőzőleg a magyar fajtának megerősítése érdekében a radikális földreformról nem évekig tárgyalni, hanem azt azonnal megoldani kell. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha arra gondolok, hogy 1938 május 14-ike óta másfél év telt el és ha azokra a csatározásokra gondolok a felsőház előtti sáncokban, akkor biztos, hogy azóta a kritikus idő óta, 1938 eleje óta két év fog eltelni és még mindig csak folytonosan beterjesiztés, csatározás folyik, de egyetlen talpalatnyi föld sem jut nagyvonalú átszervezés útján a magyar parasztság lábai alá. Pedig azt hiszem, ma már mindenki előtt világos, hogy itt nem egyéni érdekről, nem a nagybirtok és a kisbirtok termeléséről és nem is pénzügyi kérdésről van
