Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-39

£64 Az országgyűlés képviselőházának $ tudjuk támogatni a magyar népet, különösen azokat a kisexisztenciákat, akik kis tehetségűek és kis tőkével rendelkeznek. Erőszakoltan hiába akarunk birtokot adni valakinek, akinek nincs hozzá tehetsége, mert azzal tényleg odajuttatjuk őket, hogy valóra válnak egyes képviselőtársaimnak azok az állításai, hogy a nagybirtok termel többet, nem pedig a kis; exis/tentiák. Ha valaki elgyengülve kezd neki a gazdálkodásnak, valóban nem tud úgy termelni. Mindenesetre szem előtt kell tartanunk azt, hogy ha földet osztunk akár haszonbérbe, akár öröktulajdonba, azt az illetőt nem szabad annyira elgyöngítenünk, hogy munkaképtelen legyen, s ne tudja beinstruálni és megművelni a maga kis birtokát. Nagy örömmel kisértem figyelemmel a miniszter úr őnagyméltóságának törekvéseit. Tudom, hogy ő nem akkor kezdte meg a földbirtokreform törvényjavaslat előkészítését, amikor a külpolitikai bonyodalmak már a határunk mentén dübörögtek, de egyszerre nem lehet mindent megoldani. így került ide ez a törvényjavaslat. A mai helyzet azonban ennek a törvényjavaslatnak minél sürgősebb megvalósítását indokolja, mert hiszen nekünk a törvény megalkotása után a végrehajtást is a legsürgősebben kell megvalósítanunk^ (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) nehogy majd mások csinálják meg, akik arra nem illetékesek. Már átéltünk mi ilyen időket és én is nagyon jól tudom, hogy ha csak egy kicsit gondolkoznak a mi nagybirtokosaink, akiket ez a törvényjavaslat közvetlenül érint, ők maguk is rájöhetnek arra, hogy ha felejt is a nemzet, nekik mégis meg keli ezt szívlelniök. Nagyon jól tudják, hogy amikor Magyarország a kommunizmus alatt szenvedett, akkor bizony a mi nagybirtokosaink közül letagadhatatlanul nagyon sokan kilincseltek a direktóriumoknál azért, hogy a saját birtokukon legalább intézőnek hagyják meg őket. Ne várják meg hát a mi derék nagybirtokosaink azt, hogy újra olyan helyzet következzék be, hogy már azért is könyörögniÖk kelljen, hogy a saját birtokukon intézők maradhassanak. De különben is az a helyes, hogy azok birtokolják a földet, akik meg is művelik, mert igaz az a mondás, hogy akié a föld, azé az ország. Nagyon sokat foglalkozott a parlament a diplomások elhelyezkedésével s a magyar kormány cselekedett is már a diplomások érdekében úgy, hogy túlnyomó részük már elhelyezkedett. A földművelőosztály elhelyezkedéséről azonban eddig még nem volt szó, ez most van napirenden s ez a törvényjavaslat hivatott arra, hogy a földműveseken segítsen. T. Ház! Szeretném, ha a földművelőosztállyal, a parasztokkal kapcsolatban érvényesülne az az elv, hogy azé legyen a föld, aki vele közösségben van és hogy azt, aki a földet megmunkálja, ne szorítsák ki onnan. Az utóbbi időkben szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy bizony nagyon sok ember tőkeelhelyezés céljából vásárol birtokot, bár ott vannak a vármegyei albizottságok, amelyek hivatottak megmondani, hogy ki vásárolhat földet. (Czerraann Antal: Bankigazgatók vesziki a földet!) Vannak példák arra, hogy olyan emberek vásárolnak földet, akiknek ahhoz a földhöz művelési szempontból egyáltalán semmi közük nincsen és csak tőkeelhelyezés céljából vásárolják azért, mert a földbirtokban lehet a legbiztosabban elhe). ülése 1989 október Ü-én, kedden. $ lyezni a tőkét. Kijelenthetem azonban, hogy éppen azok az emberek, akik tőkeelhelyezésre vásárolnak birtokot, uzsorázzák ki legjobban a gyenge, tehetetlen földműves parasztembert, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) mindent kiuzsoráznak belőle és olyan haszonbérekért adják ki a földet, amelyet nem is bír el. az a birtok; az a szerencsétlen magyar paraszt azonban, azért, mert hajlékot akar, mindent megtesz azért, hogy azt más ne vegye el előle. (Ügy van! Ügy van!) Azt mondják, hogy a kisbériét! rendszer és a felesbérleti rendszer nem felel meg a magyar ember természetének. Láthatjuk ezzel szemben, hogy akiben földszeretet honol, az mindent elkövet, hogy legyen egy kis talpalatnyi megművelhető földje, amelyből biztosíthatja a saját maga és a családja jövőjét. Hallottam itt arról is, hogy ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, akkor gyors tempóban kellene végrehajtani. Ezzel kapcsolatban volna egy tiszteletteljes kérésem a íöldmívelésügyi miniszter úrhoz. Én is aggódom, amikor kimondják, hogy százezer katasztrális hold földet kell magántulajdonba vagy kisbérlet címén juttatni, mert félek, hogy ennek végrehajtása nagy nehézségekbe ütközik, mivel ehhez nagy apparátus kellene, óriási adminisztrációs költséggel is jár és igen sok embert kellene ehhez alkalmazni. Tisztelettel ajánlanám, hogy különösen az ország belsejében, ahol nem egyedül telepítésről van szó, hanem földhözjuttatásról, engedje meg a kormányzat a szabad parcellázást is, a iöldmívelésügyi miniszter úr ellenőrzése mellett. Nagyon jól tudom, hogy a iöldmívelésügyi miniszter úrnak igen megbízható munkatársa Vass Elek őméltósága (Éljenzés jobbfelől). Amíg az ő kezében lesz a földbirtokreform törvény végrehajtása, addig jó kezekben lesz (Ügy van! Ügy van! jobbfelől), de nagyon jól tudjuk, hogy a hadseregeknél is, ha csak lehetséges, leginkább a vezéreket szokta az ellenség kilőni. Nem tudom, hogy Vass Elek őméltóságának meddig lesz módjában ott az élen állani, de addig teljes bizalommal vagyok, amíg a miniszter úr és Vass Elek, az ő munkatársa állanak azon a poszton, amelyen ma vannak. Ismétlem, meg kellene engedni'a parcellázásokat is, mert i hiszen minden időben vannak emberek, akiknek a kora már előrehajlott és ezért is szeretnének birtokot venni. Akik mindjárt magántulajdont óhajtanak szerezni s van nekik valami kis tőkéjük, azoknak meg kellene engedni, hogy a kormány ellenőrzésemellett szabadon vásárolhassanak. Nagyon természetes, hogy ebben az esetben a miniszter úrnak lenne kötelessége ellenőrizni a szerződéseket, hogy lehetetlen fizetési feltételeket ne szabjanak nekik. Szerintem nagyon megkönynyítené a munkát, ha az érdekelt földbirtokosokat utasítani lehetne arra, hogy parcellázzák fel birtokuknak azt a részét, amely igénybe^ vehető. Ezek a földbirtokosok maguk mellé vehetnének egy jiogászembert, megbízhatnák ennek végrehajtásával, aki azután megkeresné azt a bankot, amely ezt a parcellázást lebonyolítaná és így; a saját tőkéjét sem csorbítaná az illető földbirtokos. Nem volna baj az sem, ha a vevő az eladóval állana szemben és az a parcellázó az utasítás szerint meg is válogatná, hogy kiknek lehetne azt az 5—10 hold földet odaadni. Ez a munkát nagyon megkönynyítené és meggyg^sítaná, (Ügy van! jobb-