Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-38
Az országgyűlés képviselőházának 38. lalkozó ember várja ebben az országban az irányítást és a parancsot, — mert ezt csak paranccsal lehet megoldaná (Meskó Zoltán: Diktatúra 1 ?) — várja a parancsát a föld inai miniszterének, akinek hisz és akiben bizik. Amikor hosszú esztendőkkel ezelőtt ebben a teremben — a túlsó padsorokból — féltettem az ország teherbíróképességét Klebelsberg Kunó gróf kultúrpolitikai kiadásaitól, akkor szinte könyörögtem, hogy szervezzük meg a in agyar falut és a magyar földet ós erre a biztos bázisra építsük fel a honvédelem szociális és kulturális elgondolások büszke épületeit. (Meskó Zoltán: Ha Klebelsberg nem lett volna, ma sem volna tanyai iskola!) Abban az időben nem rhallgattak rám. Ma mindenik! belátja ennek szükségét és ma itt van az idő, hogy végre kleibelsbergi arányokban kezdjük meg ennek a földnek megszervezését. {Üyy van! — Taps a jobboldalon.) Ezzel a szóval, ezzel a jelzővel a halott államférfi emberi nagyságának és kiváló tulajdonságainak akar az egykori ellenfél is hódolni. (Helyeslés. — Meskó Zoltán: A sok ezer tanyai iskola nagyon jó volt!) Klebelsbergi arányokban kezdjük meg tehát ennek a földnek megszervezését és ennek a feladatnak heroikus munkájában a miniszter úr az egész kormánypártnak, de minden becsületes ellenzékinek a támogatására is számíthat. . T. Ház! Gondolatmenetemnek végére értem. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Amikor még egyszer rátekintek az itt fekvő törvényjavalat szövegére, eszemibejut sok-sok beszélgetés, amelyet az utóbbi hetekben folytattam s amelyből gyakran félénken, szinte lapulva egy vélemény tapogatózott felém. Egy vélemény, amely azt mondotta, hogy a mai viszonyok között nem kell a földreformjavaslatot benyújtani, vagy pedig nem ilyen földreformjavaslatot kell benyújtani, mert a határainkon túl ki ós felfejlődött hatalmas erők nyomásával számolnunk kell. Azt mondották, hogy be kell várni ezeknek az erőknek érvényesülését, vagy azt vitatták, hogy a saját intézkedéseinket ezekkel az^ erőkkel komformisan kell elgondolnunk ós végrehajtanunk. (Mozgás a joboldalon és a középen.) Ezzel, a felfogással kívánok én itt szembeszállni. Ahhoz, 'hogy magyar földön, magyar földről idegenek döntsenek, nekünk is van hozzászólásunk, (Ügy van! a jobboldalon.) És ha ez valaha bekövetkezik, akkor a ma élő magyar férfiak közül nagyon kevesen lesznek, akiket a földnek vagy bármi másnak problémája érdekelni fog, mert akkor a magyar férfiak többsége lényegesen szervesebb összeköttetésben lesz az édes magyar anyafölddel. (Élénk éljenzés és taps.) Jótékony takarója alatt fogunk nyugodni, po'rló testünkből fog kinőni fa, bokor, gabona, virág, emlékünk és szellemünk pedig hirdetni fogja a magyar élet örökkévalóságát, (Ügy van! Ügy van! — Nagy taps a jobboldalon és a középen.) De ma ez a föld magyar, magyarok uralkodnak rajta, minden problémánkat, a legfontosabbat is, a föld problémáját is csak magyar szellemben ós magyar eszközökkel oldhatjuk meg. (Ügy van! Úgy van! — Taps a jobb- és a baloldalon.) Minthogy erre a szellemre való törekvést látom, azért fogadom el olyan megnyugvással a törvényjavaslatot. (Hosszantartó éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Több vezérszónok nincs. Szólásra következik? illése 1Í39 okv'ber 13-án, péniekéű. 257 Szeder János jegyző: Maróthy Károly! Maróthy Károly: T. Ház! Tekintettel arra, hogy a mai napon a pénzügyminiszter úr expozéja is eléggé megtöltötte a programmot, tisztelettel kérem, méltóztassék talán hozzájárulni, hogy beszédemet a következő ülés alkalmával mondhassam el. (Helyeslés a bal- és a, szélsőbaloldalon. —- Gr. Festetics Domonkos: Még nem lehet!) Elnök: A képviselő úr előterjesztett kérelme nem házszabályszerű és így azt nincs módomban a mélyen t. Ház elé terjeszteni. Így fel kell kérnem a képviselő urat, méltóztassék beszédét megkezdeni. (Felkiáltások a baloldalon: Függesszük fel az ülést!) A 141. § értelmében csak a tárgyalási idő- utolsó negyedórájában lehet ilyen kérelmet előterjeszteni. A tanácskozási időből pedig még 35 percünk van hátra. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Maróthy Károly: T. Ház! A magyar földkérdés megoldása éppen olyan fajvédelmi kérdés, mint amilyen a zsidó probléma megoldása lett volna. A fajvédelemből fakad a föld helyesebb megoszlásának előmozdítása is, éppen úgy, mint ahogyan szerettük volna ebben az országban a zsidóságtól egyáltalán minden pozíciót elvenni és a magyar tömegeknek odaadni. Ez az a szempont, amelyet elsősorban kell felállítanunk minden javaslattal szemben, de különösen ezzel a földjavaslattal szemben. T. Ház! Nem lehet tehát más kiinduló pont egy javaslatnál, csak az, vájjon a magyar fajvédelem szempontjának kellő kifejezést tud-e adni az a törvényjavaslat. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ehelyett azt látjuk, hogy ez a javaslat azt kérdezi, vájjon megfelelően meg tud-e élni az a nagybirtokos, akitől elvesszük azt a földet, amelyet a javaslat előír. Ahogyan nem érdekel benünket az, hogy a zsidókérdés megoldása után mi lesz a zsidókkal, éppenúgy nem lehet az a szempontunk, hogy mi lesz a nagybirtokos-osztállyal. Igaz, hogy a nagybirtokos nekük a legtöbb esetben magyar testvérünk s ezért azt mondom, hogy érdekel bennünket a sorsa, de csak másodsor- ban, a nagy fajvédelmi szempontokon túl. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elméletben ez a javaslat azt kérdezi, vájjon mennyi földet tud majd juttatni ós kiszámítja a statisztikákból, hogy másfélmillió hold föld fog rendelkezésre állni. A másik szempont, amelyet a javaslatban látunk — és a javaslat ezt eléggé ki is fejezi — hogy megmarad-e a középbirtok vagy nem. Ez a szempont is teljesen meddő, mert senki sem akar minél több földet szétosztani csak azért, hogy az a föld szétosztássók, mivel a mi szempontunk nem az, hogy mennyi marad meg, sem pedig az, hogy menynyit veszünk el, hanem az, hogy mennyire van szükség a magyar faj megélhetése céljából. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Meskó Zoltán: Ez természetes!) Nem arról van szó, hogy a középbirtok megmarad-e vagy nem és meg akarjuk-e védeni vagy nem, mert hiszen nem támadó a senki sem a magyar középbirtokost azért, mert közéjpbirtokos. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Éppen ellenkezőleg, mi is ezen az oldalon tisztában vagyunk azzal a hivatással, amely a magyar középbirtokos osztályra vár a jövőben is, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon,) de mégis azt kell mondanunk, hogy a javaslat kiindulási pontja helytelen. Mi igenis azt kívánjuk, hogy elsősorban a
