Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-38
Az országgyűlés képviselőházának 3b. ül de ez nagyon pregnánsan fejezi ki azt a gondolatot, amelyet a »többletmunka« szó nem tud olyan pontosan visszaadni. Minthogy új keleti szomszédunk rendszere, a kolchos-szerü szövetkezeti termelés és az állami alapítású s állami tulajdonban lévő ipartelepeken való munka nem nagyon javasolható a mi belső rendünk szempontjából, így a legtermészetesebb, ha a magyar állam az ősi magyar és keresztény földbirtokosok megfelelő kielégítése által ezeknek munkaerejét állítja a többtermelés szolgálatába. (Helyeslés.) A tízezer hold szántónál nagyobb, vagy már eddig is a tőketelítettség állapotában dolgozó nagybirtokon mezőgazdasági iparokat kell létesíteni, a krónikus forgótőkehiánnyal küzdő nagy- és középbirtok pedig ennek a javaslatnak határain belül a váltságképpen kapott tők© segélyével egyszerűen üzemintenzitása fokozása által még mindig változatlan munkásmennyiséget tudnak kenyérhez juttatni. (Csoór Lajos: Sőt többet kell neki!) Van, aki kevesebbet, van, aki többet, nagy átlagban véve változatlan mennyiséget. (Csoór Lajos újból közbeszól.) Elnök: Csendet kérek! vitéz Hunyady Ferenc gróf: Pozitív nemzetgazdasági kár itt is, mint mindig és mindenütt, a tuladósodott birtok, mert hiszen az a juttatott tőkét a bankoknak fizeti. Talán azt lehetne itt megtenni, hogy azokat a készpénzeket, amelyek a bankokhoz folynának vissza, a forrásnál lehetne esetleg a termelőmunka szolgálatába kényszeríteni. (Szöllösi Jenő: Földet leadni adósság helyett, ez a megoldás!) Vigyáznunk kell azonban a megváltás módja és eszközei tekintetében. Csodálkozom, hogy éppen egy demokratikus alapon álló pártnak a vezére javasolt itt olyan megoldásokat, amelyek a nagybirtokosok érdekeit teljes mértékben megóvják ugyan, de nem állnak a nemzetgazdaság' érdekében. Én mint megváltást szenvedő nagybirtokos, állítom, hogy a megváltás módját illetőleg nem az én érdekem ós nem az én zsebem dönt, hanem az ország egyetemes érdeke. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Arra van szükség, hogy új munkaalkalmakat teremtsünk. Ezért a már meglévő ipari üzemek részvényeiből, vagy az állami tulajdonban lévő erdőbirtokból való kártalanítás a birtokosnak jó ugyan, de nemzetgazdaságilag nem jelent semmit; (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) a járadékbirtok, vagy az örökbérlet rendszere a birtokos jövedelmei fenntarthatja, stabilizálhatja ós biztosíthatja, de nem adhat neki lehetőséget arra, hogy új tőke segélyével új munkát adjon a falusi szegényeknek. (Ügy van! Ügy van!) Áttérek most a másik elvi fontosságú részre. Mindenekelőtt megállapítom, hogy teljes mértékben egyetértek János Áron t. barátommal abban a tekintetben, ahogyan a bérlet és a tulajdon kérdéséről elvi alapon beszólt. Le kívánom szögezni, hogy a kisgazdapárt kívánságát, az örökbérletek alakítását a mi pártunk nem fogadhatja el, mert mi többet akarunk. (Zaj balfelől.) Maga az örökbérlet szó kifejezi, hogy az illető mindig bérlő marad, (Meskó Zoltán: Dehogy marad! Közben .megszerezheti! — Zaj. — Elnök csenget.) míg mi a mostani átmenet után bérlet helyett tulajdont akarunk juttatni. (Meskó Zoltán: Bármikor megszerezheti az örökbérletet. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. vitéz Hunyady Ferenc gróf: Akkor nem Örökbérlet, t képviselő úr. Ez contradictio in ése 1939 október 13-án, pénteken. 253 denominatione; akkor a szót helytelenül alkalmazzák. (Folytonos zaj balfelől. — Meskó Zoltán: Nem lehet kimondani! — Felkiáltások a baloldalon: Tulajdont akarunk!) Elnök! Csendet kérek, képviselő urak. vitéz Hunyady Ferenc gróf: Azt hiszem, felesleges rnégegyszer megmagyaráznom a dolgot; ha a képviselő urakat érdekli, majd elolvassák és talán mégis meg fogják érteni. Az, aki bérlet helyett tulajdon juttatást követel, a mi pártunknál nyitott ajtókat dönget. A honvédelmi szempontok és a magyar paraszt egyéni tulajdon után való törekvésének lélektani momentuma teljes mértékben találkozik itt a falusi munkásnépesség további megélhetésének szempontjával és az általános termelési szempontokkal. Hiszen a földek megváltási árának megállapítása, ami már hitellehetőséget ad, és a kifizetés adja egyedüli lehetőségét annak a bizonyos zusaetzliche Arbeitnak, amelyről az előbb beszéltem. A minden szempontból alátámasztott érdeket, a kormánynak és a kormánypártnak kifejezett akaratát Összhangba kell hozni kettővel: a lehetőséggel és a praktikummal. A lehetőség határát a rendelkezésre álló anyagi erők mértéke határozza meg, de itt kifejezetten bírja pártunk a miniszterelnök úrnak a párt előtt tett igéretét, amelyben azt mondja, hogy minden nélkülözhető fillért, amelyet honvédelmi célokra nem kell fordítani, ennek a célnak szolgálatába állít. (Helyeslés.) Tudjuk, hogy a pártnak egy képzett csoportja különleges fedezet előteremtésén fáradozik, tudjuk, hogy ebben dolgozik a földmívelésügyi miniszter úr és a pénzügymiüniszter úr is. (Szöllősi Jenő: Mi nem tudjuk! — Halljuk! Halljuk! — Zaj a baloldalon.) Azért nem hallják, t. uraim, mert még nem készek. Hasalni könnyű, alkotni nehéz. (Élénk taps a jobboldalon.) A praktikum pedig a íkövetkező: nem minden jó és dolgos munkásból lesz okvetlenül jól termelő kisbirtokos. (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Igaz! Ügy van!) Okosság, tanulékonyság, önfegyelem, szövetkezeti érzék kell. Egyik vagy másik hiányozhatik egyikből vagy másikból s ezért nem rossz ez a fokozás: részes vállalkozó, földbérlő, tulajdonos, amely átmenet és iskola is, ahol tanulni is kell és vizsgázni is kell, hogy a végleges földtulajdonba juttatás csak megfelelő szelekció után történjék. Itt foglalkozni kívánok még egy pillanatra a bérlet kérdésével is és a kishaszonbérlettel szemben elhangzott váddal, hogy a kishaszonbérlők a legrosszabb termelő rétege az országnak. Ezt én még argumentáció szempontjából sem vagyok hajlandó általánosságban elfogadni. Itt van Tildy Zoltán képviselőtársunk; ő mint szeghalmi lelkész tudja, hogy az ottani Kárász-uradalomnál a kishaszonbérletek igen jól beváltak, a kishaszonbérlők nagyjában vagy egészében tulajdomosokká váltak. Szatmármegyei képviselőtársaim és földbirtokos ismerőseim mondották, hogy amikor ott megkérdezték a nincsteleneket, hogy elsősorban tulajdont vagy bérletet kívánnak-e, ők magánbeszélgetésben a bérletet választották. (Ügy van! Ügy van! a jobbközépen.) De ha eltekintek ettől és ha el is fogadom azt, hogy sok helyen a kisbérlŐ rosszul gazdálkodott, akkor ennek indokait kell keresnem. Az egyik indok a bizonytalanság. A kisbérlő nem tudván, meddig marad benn a bérletben, igyekezett minél többet kivenni a földből. Ezt megszünteti az 40*
