Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-37
232 Az országgyűlés képviselőházának 37. Elnök: Csendet kérek. Gr. Apponyi György: Nem azért szólalunk fel és nem azért beszélünk ennél a fontos kérdésnél, hogy t. képviselőtársaimmal tréfás párbeszédeket folytassunk. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Nem tréfás! — Rassay Károly: Maguknak is joguk van felszólalni!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Apponyi György: Csodálom, hogy éppen t. képviselőtársaim, akik állandóan a kisemberek érdekeit és a népi politikát hordozzák ajkukon, amikor itt 500.000 magyar ember jövőbeli sorsáról beszélek, akik igenis, ige a nehéz helyzetbe fognak kerülni, éppen önök nem találnak jobbat, mint néhány frivol és sekélyes közbeszólást engednek meg maguknak. (Ügy van! Ügy van! jobb felől. — Bodor Márton: Földet nekik! Foglalkoztatni kell őket! — Folytonos zaj. — Rupert Rezső: Ha magáé volna, egy fél holdat sem adna! Minthogy nincs magának földje, könnyen adja!) Elnök: Csendet kérek. Gr. Apponyi György: Ezeknek a sorsáról igenis gondoskodni kell. Ezeket a károkat, amelyeket ennek a javaslatnak keresztülvitele is átmenetileg mindenképuen fokozni fog, ami elkerülhetetlen, minél előbb ellensúlyoznunk kell, ezeket az embereket minél előbb megnyugtató helyzetbe kell hoznunk. Ehhez természetesen múlhatatlanul szüksée-es először is a parlament minden oldaláról követelt közmunkák, útépítések kibővítése és erőteljes folytatása, azután pedig az ország iparosodásának fokozottabb ütemben való elősegítése, mert mindazokban az országokban, — nemcsak nálunk— ahol az agrárlakosságban túlságos népsűrűség állt elő. mindenütt az iüar vonta el a. fölösleges munkaerőt. (Ügy van! Úgy van! — Zaj. — Rassay Károly: A villamoskalauz, meg a postás! — Szőllősi Jenő: Nem lehet mindenki főszerkesztő! — Derültség.) Az iparosodás éppen az -agrárlakosság javát is szolgálni akarja, végét kell tehát vetni a vidéken még ma is sokbelvütt folyó ioarellenes, gváriparellenes agitációnak, mert ha nincsen gváripárunk, ha ninesen a mostaninál is sokkal fejlettebb és sokkal nagyobb gváriparunk. akkor n^m tudjuk elhelvezní ezeket az embereket. (Űpii von! halfelől.) E? az igazság! (B* 1niczkv Elemér: így van!"* Itt a száraz tények beszélnek: földet mindenkinek senki sem fcnd adni. (Tóth János: A nagybirtokosnak módiában van gyárat építeni és fejleszteni az marti) Eln«k* Kérem, méltóztassanak a párbeszédeket abahagyni. Gr. Apponyi György: Éppen ezért, igen t. Ház, nem tudom megérteni azokat a kifogásokat, amelyeket a törvényjavaslatnak az ellen a szakasza ellen intéztek, amely előnyben részesíti azokat, akik a megváltás folytán felszabaduló tőkéjüket az iparban akarják elhelyezni. Szerintem ez a törvényjavaslatnak egyik igen helyes intézkedése és én igenis minden előnyt megadnék az illetőknek, sőt elsősorban abból a szempontból nézem a kérdést, hogy lehetőleg ne menjen veszendőbe az a tőke. amely a megváltást szenvedő követeléséből áll elő. Ezért f szeretném, — s erre vonatkozik az előbbi indítványom is — ha minél értékállóbb módon, minél biztosabb módon lehetne elhelyezni ezeket a tőkéket. Ne aprózódiék el az a tőke, ne nyelje el a homok, hanem legyen itt, álljon : rendelkezésre az annyira szükséges iparfejlesztésre, a munkaalkalmak teremtésére, az agrárlakosság feleslegének felszívására és ülése 1939 október 12-én. csütörtökön. becsületes, emberséges élethez való juttatására. (Rupert Rezső: Mindennél fontosabb!) Azok, akik kifogásként azt mondják, hogy nem lenne szabad az agrárintézkedések folytán felszabaduló tőkét máshol elhelyezni, mint magában a földben, vegyék figyelembe, hogy aki az ipart fejleszti, az elsősorban a föld népének érdekét szolgálja, mert annak teremt munkaalkalmat, annak teremt munkalehetőséget. (Bodor Márton: Ez igaz!) Azonkívül azoknak kellene e miatt elsősorban örülniök, akik évek óta mindig, sok tekintetben jogosan kifogásolták azt, hogy a keresztény tőke nem eléggé foglalt helyet az iparban, hogy gyáriparunkban, nagyiparunkban kevés a keresztény tőke, mint ahogyan minden épeszű ember örül, ha a keresztény tőke végre reális módon, mert valódi értékkel, mint valódi tőke vonul be a magyar gazdasági élet más tereire. (Helyeslés bal felől.) Mélyen t. Ház! A javaslat vizsgálata során még egyetlenegy pontra kell kitérnem és ez a házhelykérdés. A javaslatnak ez az a része, amelynek tekintetében ebben a Házban pártkülönbség nélkül mindenki egyformán érez. Ezt mindenki abszolúte szükségesnek, abszolúte indokoltnak tartja. A házhelykérdés megoldása tekintetében arra kérem az igen t. miniszter urat, hogy ez az adott lehetőségek között a lehető leggyorsabb tempóban történjék. Igazán nem szeretem azt a kifejezést hasz nálni, hogy »gyorsvonati tempó«, de valóban gyorsvonati tempóban oldja meg a miniszter úr ezt a kérdést, mert ebben a tekintetben még nagyon nagy anomáliák vannak és nagyon sok cselekednivaló van az országban. Első dolog, hogy az otthona, háza, hajléka meglegyen annak az embernek, mégpedig közel ahhoz a helyhez, ahol a munkahelye, munkalehetősége, földje van. Ezekben voltam bátor a javaslatra voiiai-, kozó észrevételeimet elmondani. Tudom, hogy ennek a javaslatnak a keresztülvitele nem fogja száz százalékban beváltani azokat a reményeket, amelyeket a legvérmesebb optimisták hozzá fűznek. Én az előadó úr igen szép beszédének igen szép befejezését is legalább kissé túlon-túl rózsásnak tekintem, de minthogy egyrészről hiszem azt, hogy kellő i; zakértelemmel, kellő körültekintéssel és kellő pártatlansággal (Bodor Márton: Az nem lesz!) való végrehajtás esetén ez a javaslat tényleg egy lépéssel előbbre fogja vinni ezt a nagy kérdést, a kisemberek, a dolgozó magyarok földhözjuttatását, minthogy másrészről látom, hogy gazdasági életünknek túlsúlyos megterhelése nélkül ennél sokkal messzebbmenő javaslattal a kormány egyelőre nem jöhetett, abban a reményben, hogy ez a javaslat a kedélyek megnyugtatásához és az agrárkérdések tárgyalásának nyugodt mederbe viteléhez i.-* hozzá fog járulni, a javaslatot elfogadom. (Éljenzés balfelől. — A szónokot üdvözlik. — Baky László: Inkább a zsidótörvényt fogadta volna el!) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: A t. Ház üléséi újból megnyitom. A vezérszónokok közül szólásra következik? Szeder János jegyző: János Áron! Elnök: János Áron képviselő urat illeti a szó. János Áron: T. Képviselőház! Az idő előrehaladott voltára való tekintettel tisztelettel
