Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-37
Az országgyűlés képviselőházának 37. ülése 1939 október 12-én. csütörtökön. 228 kok. 1920 óta, amikor igen tekintélyes összegeket ettől sokkal alantabb álló célokra költöttek el, amelyeket ha a parasztság nevelésére, oktatására fordítottak volna, akkor a termeléssel kapcsolatban még ilyen aggodalmak sem hangozhattak volna el. Igen, tanítani és nevelni kell a parasztságot, odairányítani a magyar parasztságot a földhöz, nemcsak választások alkalmával kortescélokra használni ezt a nagyhorderejű kérdést, (Meskó Zoltán: Ügy van!) hanem a magyar nép, a magyar nemzet egyetemes és jólfelfogott érdekében végre meg is kell oldani. Én is vallom, hogy anakronizmus állapot, amely Magyarországon földbirtokpolitikai téren van. Mutassanak nekem önök Európában egyetlenegy államot, Oroszországot kivéve, ahol valakinek a birtokában 220.000 katasztrális hold föld volna. Csak a csonka, szegény, nyomorult Magyarországon lehet ez Európában, ahol a nagy földbirtokot, mindig következetesen védték, ahol a nagybirtok a Dunántúlon éppen úgy, mint az Alföldön a nemzetpolitikai szempontok ellenére ráfeküdt erre az országra. Most, amikor a túloldalról felhangzik ennek a nagybirtokrendszernek a védelme és nemzetpolitikai szempontból tartják fontosnak, legyen szabad rámutatnom arra, hogy a magyar parasztság, a magyar dolgozó nép, az osztályostársaink vannak annyira fontosak magyar nemzeti szempontból, talán fontosabbak, mint azok a tradíciók, amelyeket a nagybirtokoscsaládok őriznek. T. Képviselőház! Tegnap a túloldalról hallottam azt a sok-sok tradíciót, amely ezekhez a birtoktestekhez és ezek fennmaradásához fűződik, hallottam azokat a nagy nemzeti érdekeket, amelyekkel megokolják ezeknek a birtokoknak a fenntartását. Tegnap este önkéntelenül is egy történeti munkát vettem a kezembe, amikor hazamentem, vájjon engem igazol-e a történelem vagy azokat, akik itt nemzeti szempontból a nagybirtokot és a nagybirtokos társadalmi réteget képviselik. A történelem engem igazol, mert a történelem azt igazolja, hogyha a magyar parasztság nincs ebben az országban, akkor magyarság sincs ezen a földön. (Horváth Géza: Nem mondott újat! Azt hittük, hogy újat mond!) Nem mondtam újat. de azért mondtam, mert éppen azt akarom, hogy tudja meg más is, aki még nem tudja, ne csak a képviselő úr. Amikor Grünwald Béla megírja Régi Magyarország-át és amikor sorraveszi az 1847/48-as reformkorszak előtti korszakot, akkor azt írja a parasztságról... (vitéz Lipcsey Márton: Magától mondjon valamit! Ne olvasson mindig! — Meskó Zoltán: Maga még nem mondott semmit, képviselő úr! — vitéz Lipcsey Márton: Mi az, megint itt van? — Meskó Zoltán: Az kritizáljon, aki beszélt már egypárszor, nem az, aki hallgatott és szépen kiülte az időt! — Zaj a jobboldalon.) T. Képviselőház! Lehet játszani a kérdésekkel és lehet a képviselő uraknak egészen kedélyes felfogásuk arról, amit én mondok. Ez engem nem érdekel. Amit én mondok, azt mélységes meggyőződéssel és hittel mondom. Amit én mondok, az nem kortesbeszéd, az a saját fajtám szava. (Meskó Zoltán: Nem birkapaprikás!) Én a parasztságból nőttem ki és annak vagyok szószólója, mióta a közélet területén dolgozom és minden egyes mondatomat, minden egyes gondolatomat a parasztság iránti szeretet hevíti, (vitéz Lipesey Márton: Tessék feltételezni másnál is a jóhiszeműséget!) Nem vontam kétségbe. Ismétlem, mindent, amit mondok, minden gondolatomat mélységes meggyőződés fűti. (Meskó Zoltán (vitéz Lipcsey Márton felé): Örüljön, hogy ott van! Szocit akar átültetni?) A képviselő úr kívánságára nem olvasom, azt írta Grünwald Béla, hogy Magyarországon magyar nyelv, magyar kultúra van, a magyar parasztságnak köszönhető. A magyar főurak, a magyar nemesek nem tudtak magyarul, (Palló Imre: Szegyeitek magyarul beszélni!) és Grünwald megállapítása szerint cigánynyelvnek minősítették a magyar nyelvet, (Meskó Zoltán: A nemesek talán nem!) amikor a magyar parasztság magyarul beszélt. Ö állapítja meg, — ő pedig túró cmegyei alispán volt, nem zsidó, mint ahogy egyesek hiszik — hogy ebből a magyar nyelvből, amelyet a magyar parasztság őrzött, a magyar parasztság tartott meg, formálta ki azután a reformkorszak a zengzetes magyar nyelvet (Meskó Zoltán: Ügy van!) és így mentette át a magyar parasztság a magyar nyelvet erre a korra. (Meskó Zoltán: Ez így van! — Palló Imre: Arany János nyelve!) Ha más társadalmi osztályoknak vannak érdemeik a magyar népiség kialakulása körül, akkor talán mégis a legnagyobb érdeme történelmi megállapítás szerint éppen a parasztságnak van, amely eddig a törvényhozás asztaláról a maga számára csak nagyon kis morzsákat kapott. (Meskó Zoltán: A hazát védi, a kenyeret adja, a nyelvet tartja!) Mélységes meggyőződésem, hogy meg kell szüntetni a latifundiumokat, meg kell szüntetni a nagybirtokokat. Elérkezett a történelemnek időszaka, amikor — talán utoljára — méltányosan és békésen megoldhatók lesznek mindazok a társadalmi és szociális vonatkozású kérdések, amelyek a nagybirtokkal szemben kapcsolatosak. Azért mondom, hogy talán, mert — nem akarok most külpolitikai kérdéseket tárgyalni — képviselőtársaim is számolnak bizonyára azokkal a külpolitikai fordulatokkal, amelyeknek most e pillanatban Magyarország játékszere. Képviselőtársaim is tudják, hogy bizonyos^ külpolitikai szempontból Magyarország igen súlyos helyzetben van. És ha ezt tudják, százszor inkább kötelességük (Malasits Géza közbeszól. — Meskó Zoltán: Hogy saját akaratunkból erősítsük meg a magyar parasztságot!) hárommillió koldusnak kenyeret, hárommillió koldusnak földet és jobb létet teremteni a törvényhozáson keresztül. Mélységes meggyőződésem és még ha feltételezem is a legjobbat, hogy ennek a törvényjavaslatnak alapján megtörténnének még a birtokbahelyezések is, mint ahogyan a törvényjavaslat előírja és mint ahogyan egyesek igen jóhiszeműen elképzelik, még akkor sem nyer a földkérdés megoldást, — állítom ezt azoknak a gyakorlati tapasztalatoknak alapján, amelyeket mindi az 1920: XXXVI. te, mind pedig az utána következő törvények végrehajtása körül szereztem. Az előbb elmondottakkal azt akartam igazolni, hogy itt súlyos hibák vannak. Ezért, amikor a földbirtokpolitikai kérdést meg akarjuk oldani, egészségesebb törvényjavaslatot kell hozni, a végrehajtásnál pedig én is azt a felfogást vallom, amelyet Eckhardt Tibor t. képviselőtársam: nem bíznám a községi jegyzőkre a végrehajtást, akik túlontúl el vannak foglalva. (Meskó Zoltán: Nem is érnek rá! A főszolgabírák sem!) Akadna olyan ember minden vármegyében, 35*
