Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-36

210 Az országgyűlés képviselőházának 36 tétben bizonyos nehézségek vannak. Magam is láttam ós tudtuk, hogy az először kitüzöu határidő rövid volt, ezért ezt a Határidőt egy később kiadott rendelettel meghosszabbitottuK. Semmiesetre sem vagyok azonban hajlandó a rendeletet visszavonni, (helyeslés a jobboldalon. — Csoór Lajos: Nem is keld!) mert fontosnak tartom, hogy a zsidó tulajdonban ievb birtokot minél előbb igénybevehessük (Meskó Zoltán: Száz százalékig!) és ezeknek kataszteri felvételére szükség van. Ha a rendeletbe esetleg hibák csúsztak bele, ezeket a hibákat orvosolni lehet, de semmiesetre sem vagyok hajlandó a rendeletet visszavonni. (Csoór Lajos: Nem is kell!) Meg kívánom ezzel kapcsolatosan megemlíteni, hogy az igazságügyminiszter úrnak két nap múlva meg fog jelenni egy rendelete, amely a zsidótörvény végrehajtásával kapcsolatos telekkönyvi szabályokat is megállapítja (Meskó Zoltán: A legnagyobb ideje!) és remélem, hogy ennek révén ezt a kérdést gyorsan le lehet bonyolítani. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Szükség van ennek a rendeletnek végrehajtására annak ellenére, hogy a földbirtokpolitikai törvényjavaslatban hivatkozás történik a zsidó birtokokra, elsősorban azért, mert vannak olyan birtokok, amelyek több tulajdonos kezében vannak és az illető birtokosok között vannaK magyarok és vannak zsidók. (Meskó Zoltán: Ez a helyes megállapítás: magyarok és zsidók! Hála Istennek! — Derültség. — Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Meskó Zoltán: Ez az igazi! Nem hiába küzdöttünk!) Ennek a rendeletnek végrehajtása a földbirtokpolitikai törvény végrehajtása előtt lehetővé fogja tenni, hogy ez a kérdés megosztódjék, illetőleg megállapítsuk, hogy mi zsidó és mi nem zsidó birtok. Ezért kérném, méltóztassék megnyugvással tudomásul venni, hogy a rendeletet nem vonom vissza. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Amennyiben valami hiba látszanék előfordulni a rendeletben, természetesen hajlandó vagyok korrigálni. Méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk i éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a földmíveiésügyi miniszter úrnak az interpellációra a miniszterelnök iir nevében is adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az interpellációra adott választ tudomásul vette. (Meskó Zoltán: És ezért én két hónapot kaptam a törvényszéknél! — Derültség.) Következik Reibel Mihály képviselő úrnak a pénzügyminiszter úrhoz intézett interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Boezonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi pénzügyminiszter úrhoz. 1. Tudomása van-e a nagyméltóságú miniszter úrnak arról, hogy a móhállomány a cukor késedelmes kiutalása miatt nagy veszélyben forog? 2. Hajlandó-e a nagyméltóságú miniszter úr sürgősen intézkedni, hogy a méhészek kellő mennyiségben méhetetőcukorhoz hozzájuthassanak ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Reibel Mihály: Mélyen t. Ház! Hogy a méhetetőcukor kérdését idehozom a Ház elé, ülése 193Ö október 11-én, szerdán. annak oka az, hogy mint az Országos Magyar Méhészegyesület elnöke, a legnagyobb méhészérdekeltség vezetője, nem tudom magamat kivonni a felelősség tudata alól anélkül, hogy ne tegyek egy utolsó kísérletet arra, hogy a méhészek a méhetetőcukorhoz még idejében hozzájuthassanak. (Helyeslés.) Mélyen t Ház! Nemcsak nálunk, hanem egész Közép-Európában abnormális időjárás volt, amely egyáltalában nem volt kedvező a méhészetre. A méhecskék nem tudtak annyit összehordani, amennyi mézkészlettel ki lehet őket teleltetni. Köztudomású, hogy ennek az esztendőnek a tavasza szépnek ígérkezett, de ez az esztendő, a méhészek nyelvén szólva, mégis ama évek közé tartozik, amelyeket »rajzási évek«-nek szoktak nevezni. Itt Csonka-Magyarországon körülbelül 400 ezer méhcsalád van. A Felvidékről még nem készült el a statisztika, de nyugodtan százezerre tehetjük az ottani népcsaládok számát. Ez az 500.000 méhcsalád legalább is 200.000 új rajt bocsátott ki ebben az esztendőben és ez a 700.000 méhcsalád most október végén itt áll méhetető cukor nélkül. (Ügy van! Úgy van! jobbfelöl.) Én mindent megpróbáltam, amit csak lehetett. Elhiszem, vannak bizonyos nehézségek, de amikor arról van szó, hogy a nemzeti vagyont sokmillió pengőt érő tőkével csökkentsük, amikor sok szegény kisembernek olyan keservesen összekuporgatott vagyonkája veszélyben forog, akkor idehozom ezt a kérdést a Ház elé, hogy itt is szóvátegyem, csak azért, hogy utoljára kérjem a miniszter urat, intézkedjék sürgősen, másrészt pedig-, hogy magamat felmentve érezzem a méhésztársadalom szemrehányása alól, hogy nem tettem meg mindent a szükséges mennyiségű cukor juttatása érdekében. (Meskó Zoltán: Ott van a szolnoki cukorgyár! Borbély majd megcsinálja!) A cukorral való etetésnek vannak hívei, vannak ellenségei is, de bizonyos, hogy minden egyes állam segítségére sietaméhósztársadalomnak. Itt van nálam egy adat, amelyet az érsekújvári méhészegyesülettől kaptam tavaly, amely szerint Csehszlovákiában 960 vágón méhetető cukrot bocsátottak a méhészek rendelkezésére. Ausztriában 450 vagont, Németországban pedig 1200 yagónt. A többi országok is bizonyára hasonlóképpen cselekedtek. Miért? Azért, mert nagyon jól tudják, milyen nagyfontosságú a kisemberekre nézve a méhészet felkarolása és fellendítése. (Ügy van! jobbfelől.) Hiszen a földmíveiésügyi miniszter úr éppen úgy, ^ mint a miniszterelnök úr, maga is kitért beszédében arra, hogy gondot fordít a magyar méhészet fellendítésére. Amikor itt állunk a tél előtt és nincs a méhek számára télre élelem, akkor nem tudom, hogyan akarnak ezen a helyzeten segíteni. Itt nagy értékek pusztulásáról van szó (Ügy van! Ügy van!) és a jövő érdekében azonnal kell ezen a helyzeten segíteni. Németországban kiadtak most egy rendeletet, melynek következménye az lesz, hogy jövőre legalább kétszerannyi mézet fognak termelni, mint az idén. Jól tudom, hogy az idén egyik ügynök a másik után keresett fel bennünket nemcsak t Németországból, hanem Svájcból, Hollandiából és Angliából is, keresték a magyar mézet. Amikor most sikerült a magyar méhészetet a földmíveiésügyi miniszter úr támogatásával fellendíteni, akkor legalább ne hagyjuk elveszni. (Úgy van! Úgy van!) Még idejében, július végén adtunk be