Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-36

196 Az országgyűlés képviselőházának 86. az volna a helyes, ha a törvényjavaslat ilyen elvi alapon indulna el és erre nézve határozottan intézkednék. Nem tudom megérteni, hogy mi, a magyar törvényhozás, — ezt évek óta tapasztalom — miért félünk mindig a konkrétumoktól, miért nem tudunk határozott választ adni és miért nem lehet irányelveket leszögezni? Ugyanígy állunk a föld megszerzésénél a föld árával kapcsolatban is. Tessék megfigyelni, a törvényjavaslat visszautal az 1936-os törvényre,^ abban pedig az van, hogy »a forgalmi értéken megszerzendő«. Nincs tehát semmi megkötés. Legyen szabad most konkrét példákat elmondanom, amelyekhez maga a miniszter úr is hozzájárult. Farmos községben, Tápiógyörgye, Szele határában végighúzódik %, Györgyei-testvérek — azelőtt Taffier — zsidó nagybirtokok óriási komplexuma. Most ez a terület parcellázásra, tehát kiosztásra kerül. Nagyon jól tudják, hogy a zsidótörvény szerint feltétlenül igénylés alá fog kerülni, hát inkább menekülnek. A tulajdonos a kataszteri tiszta jövedelem •ilapján a vagyonadó és rendkívüli hozzájárulás számára birtokát 289.000 pengő értékben vallotta be a negyvenszeres szorzat mellett, ahogy ezt a, törvény előírja. Most jön a parcellázás, jön a juttatás a legszegényebb községben, Farmoson. De nem ezt az értéket veszik alapul, hanem a minisztérium hozzájárulásával, sőt engedélyével 500.000 pengő értékű- j nek minősítik a birtokot. (Zaj a baloldalon.) Ezt nem értem. A terhek viselésénél jó ez, az átadásnál pedig sokkal magasabb érték felel meg? Ezt a kétféle mérést nem tartom helyesnek. Tessék a törvényben komolyan r intézkedni valamilyen módszer lefektetéséről. Mert mi történik, t. Ház? Ebben a konkrét esetben az, hogy a parasztság a kataszteri tiszta jövedelem 66-szorosáért fogja megkapni a birtokot, bár az 1920. évi földreform után, hosszú harcok után a birtok értékét a kataszteri tiszta jövedelem 40-szeres szorzatában sikerült végre megállapítani. Mi értelme van tehát annak, hogy nem vesszük át az egyszer már megállapított és bevált szorzatot? Mi értelme van annak, hogy ilyen magas árat fizessenek annak a Györgyei Adolf zsidónak, aki birtokát nem is tudjuk, mi módon szerezte. Ugyanez a helyzet Magyarboly telepes község határában is. Jó földek vannak ott, azonban — legalább ahogy mondják, nem tudom ellenőrizni, mert hivatalos adat nem jelent meg — ezer pengő holdja. Ha ezer pengő holdja, akkor ez sem 40-szeres szorzat. Egészen világos tehát, hogy itt is eltértek attól az alaptól, amelyet már egyszer lefektettünk. Nem tudom megérteni, mi az oka annak, hogy a kormány ezt teszi. Ez is azt igazolja, amit mondottam, hogy a törvényjavaslatnak majdnem mindegyik szakasza a nagybirtok érdekeit szolgálja és nem a parasztság érdekeit. (Torkos Béla: Nincs igaza, nem ismeri az alföldi viszonyokat! — Matolcsy Tamás: Jobban mint ön, ott van a birtoka! — Zaj.) Orosházán nincs nagybirtok. (Torkos Béla: De lesz igénybevehető birtok!) A törvényjavaslat nagy hibája az, hogy semmiféle intézkedést nem tartalmaz a földárakról. Szerintem a javaslat egyik rendkívüli hibáját valamennyire korrigálni lehetne, ha a földárakról rendszeres sémát fektetnénk le benne. A javaslat nagy hibája tudniillik az, hogy a legszegényebb emberek » ülése 1989 október 11-én, szerdán. földhözjuttatása rendkívül nagy nehézségekbe fog ütközni a javaslat alapján. (Paczolay György: És nagyon drága lesz!) Le kell fizetni ugyanis a bérösszeget egy évre előre és ugyanakkor még a felszerelést is elő kell teremteni. Ez olyan nagy összeg, hogy a szegényebb réteg nagyon nehezen tudja előteremteni. Szerintem tehát a javaslat használhatóságát javítaná az, ha leszegeznék azt, hogy a nincstelenek földjuttatás esetén a birtok kataszteri tiszta jövedelmének 25-szörösét fizetik, természetesen hosszú lejáratra és nem az első lefizetéskor. Az Öt holdnál kisebb törpebirtokosok, akiknek valamijük van és birtokukat ki akarják egészíteni, fizessék a kataszteri tiszta jövedelem 40-szeresét. Azt hiszem, ez nagyon reális. Az öt és tíz hold közötti birtokosok, akik még terjeszkedni akarnak, fizessék a kataszteri tisztajövedelem ötvenszeresét és azok a tíz holdnál nagyobb gazdák, akik fejjebb akarnak emelkedni, fizessék meg a kataszteri tisztajövedelem hatvanszorosát. Ez az igazságos és reális út ahhoz, hogy valóban a legszegényebb is földhöz jusson. A kormány földárpolitikája következtében a szegény embernek a kataszteri tisztajövedelem foátvanszorosát kellene lefizetnie. (Torkos Béla: Nincs igaza! — Tóth János: Volt már lent Magyarbolyon? — Torkos Béla: Nem! — Tóth János: Menjen le és nézze meg

; akkor másképpen fog beszélni! — Somogyi Ferenc: Meg lehet nézni egészen nyugodtan!) Volt lent a képviselő úr? (Somogyi Ferenc: Igen!) És jónak találja a Vida-féle birtokot? (Somogyi Ferenc: Igen!) Akkor rendben van! A földárkérdés megoldatlanságát óriási hiánynak tartom, itt kell utalnom a kormány teljesen érthetetlen és helytelen állásfoglalására. Már évek óta kísért az a hiedelem, amelyet az Omge. indított el és amelyet mindenki átvett, hogy a földár lezuhanna akkor, ha a juttatás során alacsonyabb földárakat szabnának meg. Ez teljesen lehetetlen. Bebizonyítom, hogy miért. Tessék megfigyelni a földmívelésügyi minisztérium által megadott földárak alapján a földárak változását és ugyanakkor a mezőgazdasági vásárlóerő változását. A kettő teljesen párhuzamosan halad, ami azt mutatja, hogy a föld árát nem az dönti el* hogy hány holdat adok el, hanem az, hogy mennyit hoz, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Világos!) hogy mi a sertés, mi a búza, mi a bor ára. (Ügy van! Ügy van! halj elől. — Zaj.) Itt tények vannak, ez nem mellébeszélés. A föld ára tehát akkor esett le a legjobban, amikor már csaknem teljesen szünetelt a parcellázás. Nem lehet tehát azt mondani, hogy azért esett le^ mert millió hold számra dobtuk piacra a földet- Ez természetes is, mert a föld forgalmi értékét mindig az dönti el, hogy a birtokos mennyiért értékesítette a rajta termett búzát, sertést, baromfit, bort és egyéb termékeket. Mérhetetlen károkat látok abban, hogy a földmívelésügyi minisztériumnak! ez a földárpolitikája. Nem szabad megengedni a földárak lezuhanását. Kérdem, hogy ha a magyar fajtát akarjuk megsegíteni^ ha a magyar parasztságot akarjuk megerősíteni, akkor megszabhatunk-e 1000 pengős vagy 600 pengős földárakat? Az a meggyőződésem, hogy itt nem a nagybirtok védelme, hanem kizárólag fajtánk minél gyorsabb megerősítése a cél. (Úgy van! Ügy van! a báloldalon.) Ezeket kellett előrebocsátanom akkor, amikor a javaslat intézkedéseit ós hiányait fel^^H^HH