Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-36

Az országgyűlés képviselőházának 36. jenek, ezek tények, ezek valóságok. (Elnök csenget.) Kénytelen vagyok megállapítani azt, hogy a négyzetkilométerenkénti 620-as nép­sűrűségű Hollandiában, ahol óriási gyarma­tok Vannak, ahol óriási gazdaság van, érzik azt, hogy a föld minden körülmények között szükséges és tengert vezetnek ei holdanként, nem is holdanként, aere-ként, tehát angol egységben ezer négyszögölenként 130 font költséggel, katasztrális holdra kiszámítva, több mint 5000 pengő költséggel, mert nagyon .iól tudják, hogy a földből a nemzet női ki és sarjadj ki. Ezt tehát mindenki tudja, t. Ház, az egész világon és az a meggyőződésünk, hogy csak a magyar kormány érzéketlen ezzel a kérdéssel szemben. De tovább megyek, nem is erről van szó, hanem arról, hogy a magyar vezetőtársadalmat újra a háború előtti beteg­ség önti el. Illúzióban él a magyar vezető tár­sadalom. A háboní előtt is ebben élt. Akkor azt hitte mindenki, hogy aki magyar állampolgár, az magyar is és csak nemzetiségi izgatást látott ott, ahol már ellenünk komoly szervezkedés folyt. T. Ház! A nagy összeomlás után az illú­ziók eloszlottak, a maga realitásában az egész nemzetet átjárta a reform gondolata. Min­denki érezte, hogy újjá kell építeni ezt az országot és újra a magyar betegség öntötte el ezt az országot. A mai vezető társadalmat a megoldás illúziója tölti el. Ma úgy érzi a vezető társadalom, hogy ezekkel a törvények­kel a való életet változtatja meg és reális megoldásokat ad. Én pedig kénytelen vagyok az előttünk fekvő javaslatot is csak annak tekinteni, hogy ez a megoldásnak illúziója, egy áfium, amely újra csak azt az érzést kelti, hogy na most aztán radikálisan megoldottuk a kérdést. T. Ház! Szabad legyen felsorolnom a vég­eredményeket. 1920-tól mostanáig öt törvény foglalkozik a magyar földkérdésnek rendezé­sével, ötévenként átlag egy törvény és mi a vége, az, hogy a hitbizományi birtokok állaga változatlanul 823.000 katasztrális hold, a zsidók birtokának területe változatlanul 500.000 hold, (Meskó Zoltán: Nagyatádinak is le kellett, sze­génynek, mondani! — Elnök csenget.) és a zsidó részvénytársasági nagybirtokok területe 155.000 holdra emelkedett fel és a nagybirtokok területe 5 millió holdon felül van. (Meskó Zol­tán: Nagyatádinak a kezét is megfogták!) Tehát mi az öt törvény eredménye, amely a kérdés megoldását szorgalmazta? Mit csinált ez az öt törvény? Ezek tények, amelyek kiál­tanak és a magyar nemzet arra a lejtőre csú­szott, amelyről az előbb beszéltem. (Egy hang a jobboldalon: Azért hoztuk a savaslatot! — Maróthy Károly: Már nem nagyon hisz a ma­gyar nép!) T. Ház! Ezek azok a gondolatok, amelyeket itt előbb fel kellett tárnom, hogy a jelenlegi javaslattal érdemben foglalkozzam. Először újra általánosságban teszem ezt és meg kell állapítanom, sajnos, szomorodott szívvel, azt, hogy ennek a törvényjavaslatnak csak az 1. §-a lett volna jó 10 évvel ezelőtt. Ez szomorú tény, mert igenis az az első tétel, az nagyon komoly lett volna, ha 10 év óta ebben a szellemben folynék a munka. Hát vakok vagyunk, t. Ház, hát nem látjuk azt, hogy a világ forrásban van és napok alatt 50.000 és 100.000 embert tesz­nek ide-oda; egy nagy átrendeződés folyik ós vájjon ki lesz a felelős azért, hogyha mi ebbe a nagy átrendeződésbe nem tudunk helyesen, vagyis már nem tudtunk régebben úgy bekap­ülésg 1930 október lUén, szerdán. 193 csolódni, hogy azok a területek feltétlenül a magyarság számára jussanak. Ezeket le kell szögeznem, mert a földkér­dés rendezésének, véleményem szerint, az első és elodázhatatlan része, lényege a dunántúli földkérdés megoldása. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Meg kell állapítanom, hogy ezt a javaslatot nem lengi, nem hatja át a faji és honvédelmi szempont parancsa, mert ha végig­olvasom, végigtanulmányozom a javaslatot, akkor azt látom, hogy a magyar parasztság es a magyar fajta megerősítéséről vajmi ke­vés szó esik benne, de százával van benne egérút, amelyen a nagybirtokot meg lehet menteni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) En valahogy úgy látom, hogy ez nem a nagy fajvédelmi és honvédelmi kérdés megoldását célozza, hanem ez politika és talán a szakmi­niszter úrnak ehhez tényleg nincs semmi köze, mert ez csak arra van, hogy lefelé minél na­gyobb látaszatát mutassák a földkérdés meg­oldásának, felfelé azonban megmutassák a ki­búvókat, a biztosítékokat. T. Ház! Abban látom én a törvényjavaslat óriási hibáját, hogy nem őszinte, nem egyenes munka. Ez az, amit erről a javaslatról monda­nom kell és ha valaki azt mondja a javaslat­tal kapcsolatban, mint előttem szólott képvise­lőtársam is mondotta, hogy óriási lehetősége­ket rejt, én jobban szeretném ennél, ha egy törvény sikerét nem a mindenkori politikai erőjátékok, hanem a törvény félreérthetetlen szövegezése biztosítaná. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Végeredményben gondoljuk csak végig, hogy ez a javaslat nagy lehetőségeket rejteget, de mindkét oldalra, és kérdés, hogy melyik oldalra dől a mérleg. Ha a reakciós irányzat erősödik, — és azt őszintén be kell vallanunk a felsőház reformja után, hogy a reakció súlya megnövekedett — akkor ennek a javaslatnak az értéke ugyanannyival csök­ken. Én azt hiszem, hogy ennek a javaslatnak a tárgyalásakor még mindnyájunk elé egy nagy kérdőjel rajzolódik: mit szól ehhez a ve­lünk egyenrangú felsőház, amikor 1,058.000 ka­tasztrális hold van a felsőházi tagok kezében? Erre én azt vagyok kénytelen mondani, hogy ha ott elfogadják ezt a javaslatot, akkor nem sok garancia van arra, hogy ennek komoly, reális gyakorlati végrehajtása legyen. (Ellen­mondások a jobboldalon.) Akik pedig ellenve­téssel élnek, azoknak tessék egy kicsit vissza­pillantani és mindjárt más szemüvegen látják a földkérdés megoldását szolgáló javaslatot, ha például az 1936. évi hitbizományi reformot és a telepítési törvényt nézik, amely végeredmény­ben a mai rendelkezéseknek is az alapja. T. Ház! Óriási viták folytak itt arról, hogy a hitbizományi kötöttségből most milyen nagy­szabású felszabadítás következik. Kérdezem én, mennyi szabadult fel az elmúlt idők alatt?. De tovább megyek. Az 1936. évi telepítési törvény­ben benne van az is, hogy 200.000 holdra tehető az 500.000 holdból az a nagyon eladósodott nagy­birtok, amely felkínálkozik és amelyet igénybe vesznek. Benne van az is abban a törvényben, hogy a nagy adóhátralékok fejében is vesznek igénybe birtokot. Az 5000 pengőn felüli hátra­lékok tudvalevőleg összesen 33,000.000 pengőt tesznek ki, ami testvérek között is 60.000 hold föld; kérdezem tehát, mennyit vettek igénybe ezekből a birtokokból? (Felkiáltások a balolda Ion: Semmit!) A törvényben tehát benne volt a lehetőség, de semmi sem történt. Legalább is nem látjuk első helyen sem a 200.000 holdat,

Next

/
Oldalképek
Tartalom