Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-27
Az országgyűlés képviselőházának 27. \ Azt hiszem, a t. Ház velem együtt a Ház tekintélyének súlyos megsértését látja itt fennforogni és ezért erélyes megtorlást fog követelni. Itt nem a személyes sérelemről van szó, ilyenekkel a múltban is igyekeztem a t. Házat nem untatni — hiszen voltak személyi sérelmeim — és tekintettel vagyunk a mai súlyos időkre is. Azt hiszem, ezek a dolgok megnehezítik, hogy olyan egészséges és őszinte légkör alakuljon ki, amely a mai időkben okvetlenül fontos. Ezért, t. Ház, bejelentem mentelmi jogomnak többszöri súlyos megsértését az alábbiakban: Folyó hó 12-ién Mezőkövesdre utaztam, hogy a nyilaskeresztes-párt ottani tagjainak súlyos sérelmét felülvizsgáljam. Ugyanis a párt ottani tagjai közül 597 választópolgár szabályszerű petíciót nyújtott be Krúdy Ferenc országgyűlési képviselő úr mandátuma ellen és ezek a peticiót aláírók panaszkodtak, hogy mindenféle úton és módon súlyosan zaklatják őket, hogy a peticiót vonják vissza. Ez az eljárásom még a mai külpolitikailag feszült állapotokra és a kivételes rendelkezésekre való tekintettel is teljesen jogos és törvényszerű volt ott. A községházán várakoztak az oda beidézett peticionálók, illetőleg a petíció aláírói közül többen, ezenkívül azonban csoportosulás sehol sem volt. Én természetesen nem is akartam, de nem is hívtam össze senkit, nem is volt arra még szükség sem, mert ahol elmentem az utcán, megállítottak az asszonyok és előadták a panaszukat, hogy megvonják az ingyen gyógyszert, a hitelezett gyógyszert biztosító szegénységi bizonyítványokat és mindenféle más módon zaklatják Őket, éjszakának idején kihúzzák az asszonyokat az ágyból és megfenyegetik őket internálással, ha nem írják alá a petíció visszavonását. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ebből baj lesz! — Maróthy Károly: Sajnos, nem egyedülálló eset!) Ezekben az ügyekben elmentem a községi főjegyzőhöz, beszélgettem vele, fel akartam deríteni ezt a dolgot és meg akartam kérni, hogy mellőztessenek az ilyen zaklatások. Ö meg is igérte, bár azt mondotta, hogy ő ezzel nem foglalkozik, hanem más valaki, — hogy figyelmezteti a birtoknyilvántartót, mert ez foglalkozik a beidézett peticionálók ügyével, hogy semmi kényszert ne alkalmazzon a petíció visszavonását illetően, Minthogy az illető nem volt ott, megmondottam, hogy délután félhárom órára elmegyek, amikor az idézettek is ott lesznek és jelen leszek akkor, amikor az idézetteket fogadják. Ebben megakadályoztattam, mert ez a birtoknyilvántartó félhárom órától félnégy óráig nem jelent meg a községi irodában, ámbár a főjegyző hívatta is őt. T. Ház! Szükséges volt a fentiekben ismertetnem a közvetlen előzményeket. Rátérek ezennel mentelmi jogom többszöri megsértésének lényegére. Délután félnégy órakor a mezőkövesdi főjegyző irodájában tartózkodtam, amikor belépett két úr. Az egyik MÉP jelvényt viselt. Ez leült, a másik pedig miután megtudta a főjegyzőtől, hogy ki vagyok, hozzámlépett ós bemutatkozott. Erre én is bemutatkoztam. Megtudtam, hogy az illető Péterffy mezőkövesdi helyettes főszolgabíró. A bemutatkozás után a főszolgabíró a szokott hivatalos hangnál lényegesen hangosabban KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ H. ilése 1939 szeptember 19-én, kedden. 7 rámszólt, hogy mit keres itt a képviselő úr? Én kikértem magamnak ezt a hangnemet és elővettem képviselői igazolványomat, bemutattam neki, mire ő azt mondotta, hogy: ez nem érdekel, ez nekem mindegy, mondja meg a képviselő úr, hogy miért van itt. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Erre egészen nyugodtan újból kikértem magamnak ezt a hangot, amely úgy tudom, a t. Ház tekintélyét is mélyen sérti (Jandl Lajos: Igazi tekintélyrombolás!) ós megmondottam neki, hogy fel akartam keresni a délután folyamán, hogy ezeket a dolgokat megbeszéljük, örültem is annak, hogy eljött, de erre a hangnemre sajnálatomra válaszolni nem tudok, hanem kérdezze meg a főjegyzőt, aki ott ül, mondja meg ő, hogy miért jöttem. A főjegyző természetesen tudta jövetelem célját. Erre ingerült hangon odaszólt hozzám a főszolgabíró: kérdeztem, hogy miért van itt, a képviselő úr erre nem válaszolt, ezennel felhívom, hogy hagyja el járásom területét. Újból tiltakoztam és azt mondottam neki, hogy erre semmi joga nincs. (Meskó Zoltán: A falusi kiskirályok! — Rajniss Ferenc: A saját járásában, vagy a képviselő úréban 1 ?) Az ő járásában, Erre ingegerülten azt válaszolta, hogy csendőrökkel fog engem onnan kivitetni. Mondottam, próbálja meg, mert ilyesmire semmi joga nincs. (Maróthy Károly: Csendőrökkel!) Telefonált is a csendőrjárőrért (Zaj a szélsőbaloldalon.) de az nem jött el, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Több eszük volt!) bár még húsz percig vártam ott. Hiába vártam, nem jött el. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ismerik a törvényt!) T. Ház! Kétségtelen, hogy nem vagyok köteles a főszolgabírónak hivatali helyiségében választ adni ilyen kérdésre, egyáltalában nem vagyok köteles ott tartózkodásom okáról felvilágosítást adni, de megtettem volna, ha kellő formák között történik. Azt hiszem azonban, a t. Ház minden oldalán helyeslésre talál, hogy mint országgyűlési képviselő erre a hangnemre nem feleltem. Azután eltávoztam onnan és felhívtam a főispán urat, bejelentettem neki mentelmi jogom megsértését és az ottani zaklatásokat. Megígérte, hogy ügyemben telefonálni fog és a peticionálók zaklatását illetően azt mondotta, hogy a főszolgabírót és a főjegyzőt rövidesen berendeli jelentéstételre. Arra kértem, hogy amíg ezek jelentést tesznek, arra az időre szüntesse be ezeket a beidézéseket és zaklatásokat, amit a főispán úr kilátásba is helyezett. Amidőn hat óra után távoztam dr. Király Béla lakásáról, az udvaron egy csendőr járőrrel találkoztam, amelynek vezetője nagyon udvariasan megkérdezte tőlem, hogy kihez van szerencséje, Megmondottam. Amikor megtudta, hogy ki vagyok, felszólított a község elhagyására. A mentelmi jogra hivatkozva ismételten tiltakoztam ez ellen és rámutattam a felszólítás törvénytelen voltára. Az örsparancsnok utalt a kapott parancsokra. Kijelentettem, hogy nem hagyom el most Mezőkövesdet, hanem akkor, amikor jónak látom. Egyúttal magyaros nyíltsággal megmondottam neki, hogy terveim szerint visszamegyek a községházára, azután a városba és később, estefelé hazaindulok, egyszóval mindig megtalálhat. A csendőrtiszthelyettes említette parancsát, amely szerint járőr fog engem a községen végigkísérni, amerre megyek (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) és le fogja 3
