Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-32

Az országgyűlés képviselőházának 3É. ülése 1ÖBÚ szeptember 28-an, csütörtökön. 141 Elnök: Képviselő úr, méltóztassék a tárgynál maradni. Gruber Lajos: Méltóztassék fontolóra venni, hogy ha ez a törvényjavaslat jobb lenne, mint amilyen itt előttünk fekszik, akkor nekem nem kellene itt orosz veszedelemről beszélnem, akkor nekem nem kellene külső és belső veszedelmekről beszélnem. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék ezt a fejtegetést abbahagyni, mert ez a nemzet érdekeire káros. (Ügy van! Ü gy van! a jobboldalon, — Mosonyi Kálmán: "Van cenzúra, úgysem jön ki!) Gruber Lajos: T. Ház! Úgy látom, akármit mondok, bár jó szándékkal mondom^ minden szó, amit mondok, vihart arat. (If j. Tatár Imre: Vörös posztó vagy!) Azonban, mondom, ón csak meg akarom magyarázni, hogy én & magam szempontjából miért nem tudok ennek' a javaslatnak örülni és miért nem tudom ezt a javaslatot semmi körülmények között sem elfogadni. Nem akarok én külpolitikai érdekeket sérteni, (Ilovszky János: Nem is szabad!) én csak becsületes magyar lelkemnek akarok itt hangot adni és rá akarok mutatni arra, hogy nem jó úton járunk. Az a magyar -élet, amelyet ez a javaslat akar itt megalapozni, nem magyar élet lesz, hanem koldus élet, ezek az emberek, akik ilyen juttatásban részesülnek egy élet munkája után, koldusai lesznek a nemzetnek és minekünk elsősorban kell majd szégyenkeznünk a fiaink előtt, ha szemünkre vetik, hogy: apám, hogyan lehettetek ilyen gyávák, ilyen gyengék, hogy saját fajtátokat nem tudtátok megerősíteni akkor, amikor az utolsó óra érkezett el arra, hogy megerősítsétek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Nem akarok én izgatni, nem akarok én külpolitikai érdekeket sérteni, de ismételten rá akarok mutatni arra, hogy eminens érdeke az országnak, hogy ez a társadalmi réteg felemeltessék, hogy ez a társadalmi réteg olyan színvonalon álljon, hogy ezt a réteget semmiféle izgatással, semmiféle maszlaggal ne lehessen megtéveszteni. Ez nemcsak az én érdekem, nemcsak a mérnök érdeke; érdeke ez elsősorban a nagy latifundiumok tulajdonosainak. Nem akarok itt megint az orosz példára és Lengyelország sorsára hivatkozni, pedig egyszerűen meg tndnám magyarázni, mi történt most Lengyelországban, nagyszerűen tudnék párhuzamot vonni és akkor, azt hiszem, földbirtokos képviselőtársaim egyszerre megértenék az én aggodalmamat és minden izgatási szándékot tőlem távol állónak tartanának. (Mozgás. t — Mosonyi Kálmán: Vissza kell vonni a javaslatot!) T. Ház! Rá akarok mutatni arra, hogy ez a javaslat ezeket a jobbágyi sorsból kinőtt szegény magyarokat a jobbágysorsnál még roszszabb sorba zülleszti, rá akarok mutatni arra, hogy ezeknek a mezőgazdasági munkásoknak az ősei, a jobbágyok, százszorta különb életet éltek, mint ezek a munkások, mert akkor a földesúr atyailag gondoskodott a jobbágyáról és ha a földesúr látta, hogy a jobbágy földjén nem termett elég gabona, akkor nem nyúzta a tizedért, akkor hagyta nyugodtan élni. de ettől a mezőgazdasági munkástól minden körülmények között megkövetelik az adót és a keservesen megkeresett gabonájából is megfelelő nagy mennyiséget el tud vinni a végrehajtó. (Bánó Iván: Hiszen nem is fizet adót! —Egy hang jobbfelöl: Hol fizet adót? — Zaj.) T. Képviselőház! Csodálkozom azon, hogy ma, 1939-ben a szociális gondoskodások jegyében ilyen ici-pici kis egérke született meg a hegyek vajúdásából. Nem tudom megérteni, hogyan tudtunk ilyen javaslat kapcsán egyáltalában fel is szólalni. (Derültség a jobboldalon.) Nem tudom megérteni, hogy akadtak itt képviselőtársaim, akik ezt a javaslatot négypengos juttatásával együtt komolynak tartották. Én nem tudom komolynak tartani. Ezt is csak porhintésnek és a nagy problémák megoldása elodázásának tekintem, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Egy hang jobb felől: Ez a sok beszéd az elodázása!) Nem akarok itt nemzeti szocialista ideológiai fejtegetésekbe bocsátkozni, de ki kell jelentenem, hogy ezt a problémát ez a korhadó rendszer nem is lesz képes megoldani. Ezt a problémát mi fog"juk megoldani generális intézkedéssel és akkor nem 4 pengős koldusok lesznek ennek a törvénynek a nyomán, hanem lesznek öregségükben nyugodtan élő emberek... (Folytonos zaj. — Egy hang a középen: Nem is tudják, mi a nemzeti szocializmus! — Közbeszólás a szélsőbaloldalon: Majd magukhoz megyünk tanulni!) Elnök: Csendet kérek. Gruber Lajos: ...lesznek öreg magyar munkások, akik abban a tudatban fogják utolsó álomra lehajtani fejüket, hogy bár dolgoztak sokat, verejtékeztek sokat, de ez a nemzet késő öregségükben meg is becsülte őket. A választásokon a plakátok milliói hirdették: ősi földön új magyar életet; a Magyar Élet Pártja a napszámos barátja. És most a Magyar Élet Pártja nem akar a napszámos barátja lenni. (Kóródy Tibor: Mit mondanak majd a beszámolókon? Mert beszámoló is van, nemcsak programmbeszéd! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gruber Lajos: Ez a törvényjavaslat semmi másra nem jó, mint arra, hogy ezeket a mezőgazdasági munkásokat még jobban elkeserítse és még jobban beléjük plántálja azt a tudatot, hogy csak egy szavazásra kész tömeget jelentenek ebben az országban, hogy csak robotosokat jelentenek, de amikor jogokról, juttatásokról van szó, akkor mindig az utolsók ebben az országban. T. Ház! Amint előttem szólott, t. képviselőtársam megemlítette, ennek az alapnak nagyon könnyen lehetett volna megfelelő dotációt biztosítani. Itt vannak a kartelvezérek, a textilgrófok és a cukorbárók, itt vannak a Oborin Ferencek és a Vida Jenők. Miért kell ezeknek napi 3 millió pengőt keresniök? (Élénk ellenmondások a jobboldalon. — Zaj. — Elnök csenget.) Elcsúszott a szám, napi háromezer pengőt akartam mondani, (vitéz Leel-Össy Árpád: Elmegy a többivel ez is!) Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék az ilyen kijelentéseket, amelyek alkalmasak gyűlöletet kelteni, felszólalása során mellőzni és a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal foglalkozni. Gruber Lajos: Nem tudom mellőzni ezeket az előbb mondottakat, mert rá kell világítanom arra, hogy ebben az országban nem a Chorin Ferencek és a Vida Jenők véreztek, hanem a Kis Andrások és a Nagy Péterek, és indokolt az, hogy a nemzet jövedelméből ezek éppen úgy részesüljenek, mint a Vida Jenők és a Chorin Ferencek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ebben az országban egészséges jövedelemeloszlás lenne, akkor nem kellene nekem