Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-32

Az országgyűlés képviselőházának 32. ü janak férkőzni, ki tudják vetkőztetni ennek a törvényjavaslatnak szelleméből kifolyólag abból az erőből, élniakarásból, amelyet ők e nemzet számára biztosítani tudnak. (Egy hang a jobboldalon: Nem kell neki súgni, elég okos ő maaa!) Elnök: Méltóztassék a közbeszólástól tartózkodni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Tessék szintén beszélni, megvédeni ezt a rossz javaslatot! — Wirth Károly: Tessék felszólalni a javaslat mellett! — Zaj a jobboldalon és a középen.) Csendet kérek a jobboldalon! (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem lehet megindokolni ezt a javaslatot! — Spett Ernő: Az ország idejét pocsékolják!) Kérem Spett képviselő urat, méltóztassék csendben maradni és a kÖzbeszólásoktól tartózkodni. (Keck Antal: Tessék idehozni a földreformot! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek a szélsőbaloldalon! Méltóztassék lehetővé tenni, hogy a szónok beszédét folytathassa. {Zaj. — Donáth György: Komolytalanság!) Kérem Donáth képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! Abonyi Ferenc: T. Képviselőház! Sajnálom, hogy t. képviselőtársaim, lelke néha felháborodik, (vitéz Várady László: Dehogy háborodik! Az a baj, hogy újat nem mond! Ismétli az egészet!) De még inkább felháboríthatják ezek a dolgok azokat, akikről szó van ebben a törvényjavaslatban. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Egy hang jobbfelől: Ugyanazt elmondják ötször is! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Tessék visszavonni a javaslatot és menjünk haza!) Elnök: Méltóztassék a szónokot nyugodtan, csendben meghallgatni, képviselő urak, és a közbeszólásokra nem válaszolni közbeszólások kal. (Helyeslés.) Abonyi Ferenc: Ez a törvényjavaslat nem szociális, mert az életlehetőséget nem adja meg ennek a társadalmi rétegnek öreg napjaira. Nem adja meg neki és nem hálával gondolkozik róla azért, mert családot nevelt ennek az országnak, holott ezek a családtagok a honvédségben mindig becsületesen megálltak a helyüket. Valahogyan mégis erőt kell, hogy vegyen a lelkeken az a szeretet, amely fajunkat jellemzi, hogy ennek a széles társadalmi rétegnek jövőjét biztosítsuk. Biztosítsuk törvényhozásilag is. Ezt a törvényjavaslatot sem szociális szempontból, sem magyar szempontból nem fogadhatom el. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Gruber Lajos! Elnök: Gruber képviselő urat illeti a szó. (Mozgás a jobboldalon. — Felkiáltások: Van még valaki? Ki van még hátra? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Van még idő! — Felkiáltások jobbfelől: Ugyanazt mondják!) Csendet kérek, képviselő urak. (Zaj. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tessék visszavonni a javaslatot.) Csendet kérek! Méltóztassék beszédét megkezdeni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ha elismerik, hogy nem jó a javaslat, miért szavazzák meg?) Kénytelen leszek név szerint felhívni a képviselő urakat és figyelmeztetni. hogy tartózkodjanak a közbeszólásoktól. Gruber Lajos: T. Képviselőház! Tisztelettel szeretnem megkérdezni a Háztól, hogy mód adatik-e nekem, hogy beszédemet egy félórával meghosszabbítsam? (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Nem! Nem! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Megadjuk! — Köródy Tibor: Többen vagyunk!) ése 1939 szeptember 28-án, csütörtökön. 139 Elnök: A képviselő úr a választ a házszabályokban megtalálhatná, de tájékoztatásul mindenesetre közlöm, hogy ennek a kérdésnek előterjesztésére nincs mód. A képviselő úrnak alapbeszédideje 30 percet tesz ki, tehát túlterjed a tanácskozásra szánt időn. Éppen ezért meghosszabbítási kérelmet ilyen esetben előterjeszteni nem lehet. A képviselő úrnak 30 perc beszédidő áll rendelkezésére- (Zaj. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Csak 25 perc!) Harminc perc, mert az alapidejét joga van kibeszélnie, tehát a 30 perc beszédideje megvan. Annyival tart tovább a mai ülés 2 óra után, amennyi szükséges ahhoz, hogy a 30 perces beszédidőt felhasználhassa. Gruber Lajos: T. Képviselőház! Ezek a ritka padsorok bizonyítják azt, hogy az országgyűlés ezzel a törvényjavaslattal, amelyen itt már napok óta rágódunk, nem szíve szerint, nem lelke szerint... (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ott rágódnak!) Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék megfelelő kifejezéseket használni, amelyek a parlamenti szokásoknak megfelelnek. (Egy hang a középen: Második eset!) Gruber Lajos: T. Ház! Azt szokták mondani hazánkról, Magyarországról, hogy az tejjel-mézzel folyó Kánaán. Igen, tejjel-mézzel folyó Kánaán a mi hazánk, megterem itt minden, ami a magyar nép életéhez szükséges, de éppen annak a néprétegnek, amely ezt az áldott magyar kenyeret előteremti, nem jut abból a kenyérből megfelelő darab. Ez a javaslat nem egyéb, mint egy szégyenletes elpalástolási kísérlet, mert ennek a javaslatnak nem négy pengővel kellene honorálnia azt az öz vegyet, aki férjének segítésében egész életét tönkretette, s aki verejtékezett a magyar búzatarlón, hanem emberséges érzületből legalább 30 pengőt kellene biztosítania. Ha azt mondjuk, hogy a munkát meg akarjuk becsülni, akkor becsüljük meg azt a magyar munkást annyira, hogy özvegyét emberi öregkorral ajándékozzuk meg, becsüljük meg annyira, hogy ne kényszerítsük azt a szegény öregaszszonyt arra, hogy botot véve a kezébe, falurólfalura vándoroljon és úgy kolduljon egy-egy darab kenyeret. Kezemben volt már számtalan aratási, szerződés. Tudom nagyon jól, hogy a magyar mezőgazdasági munkás tizenegyedrészért arat, negyedrészért csépel. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Hol? Hol? — Bánó Iván: Tizedrészért arat! — vitéz Hertelendy Miklós: A fogalmak összetévesztése!) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon! Gruber Lajos: 4%-ért. (Egy hang a jobboldalon: Nagy különbség! — Keck Antal: Nem az a lényeg, Hertelendy képviselő úr! A lényeg a 4 pengő! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gruber Lajos: Ezzel a nehéz, kemény munkával éppen csak annyit tud évente megkeresni, hogy talán januárig, vagy februárig tud gyerekeinek kenyeret szelni. (Kóródy Tibor: Szabolcsban már decemberben!) Mert tessék tudomásul venni, hogy az a magyar mezőgazdasági munkás már februárban, sokszor ja nuárban répalevesen, sóba-vízbenfőtt bablevesen és krumplilevesen él, és ne csodálkozzunk azon, ha az a magyar munkás már 45—50 éves korában megrokkan, megöregszik, kiszívja életerejét ez a munka és ugyanilyen sorsra jut hitvese, aki mindenben hűséges segítője. (Keck