Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-32
136 Az országgyűlés képviselőházának 32. ülése 1939 szeptember 28-án, csütörtökön. tudja megfizetni a biztosítási járulékát, akkor a munkaadó, aki egy életen keresztül elfogadta annak a munkásnak egész fiatal korától késő öregségéig, majdnem a koporsóig a verejtékét, igenis nyúljon jobban a zsebébe, egyék naponta egy darab kenyérrel kevesebbet és akkor mindjárt elő lehet teremteni ezt a fedezetet. Azt is mesélték és emlegetik folytonosan, hogy a mezőgazdaság áldozatokat hozott a magyar iparosításért. Nos, »hie Ehodus, hie salta«. Ha a mezőgazdaság áldozatokat hozott ( az iparosításért, tehát a Chorinokért, Vidákért és másokért, akik talán már kisibolták ebből az országból vagyonuk nagy részét, akkor most nézzük meg azt is, hogy mije van az iparnak, ami felesleges. Azt a néhány millió pengőt, azt a 10—15 vagy 20 millió pengőt el lehetne venni az ipartól ós ezzel az összeggel meg lehetne támogatni ezt a javaslatot. Ha pedig ezek a munkások nem tudnak járulékot fizetni, akkor az a legfontosabb, hogy keresőképesekké tegyük őket, mert ha valaki keres, akkor igenis, tud fizetni. Természetesen meg kell nézni a mai viszonyokat, a drágulási indexet is és ha ezeket megvizsgáltuk, akkor igenis, tessék a mezőgazdasági munkások bérét is úgy megállapítani, hogy képesek legyenek arra, hogy ezeket a járulékokat megfizessék. Ha jó bérük lesz, akkor nagyon szívesen fognak fizetni azok a mezőgazdasági munkások, mert tudni fogják, hogy ha ők nem is, de talán az özvegyeik vagy a gyermekeik annak hasznát fogják látni valamikor, 20, 30 vagy 40 év múlvaT. Ház! Egy másik nehézség is felmerült. Arra hivatkoznak mindenütt, hogy igenis, emberbaráti szeretetből nem gépesítették a mezőgazdaságot. Ha az ipar elveszi a mezőgazdaság hasznát, akkor tessék gépesíteni azt a mezőgazdaságot is, tessék akkor jobban megfizetni a mezőgazdasági munkásokat és akkor az iparban felesleges emberek majd el tudnak helyezkedni. Ha pedig ez sem elég, akkor szükségessé válik a mezőgazdaság irányítása, különösen az elhagyatott vidékeken. A közelmúltban akadt egy igen nagy úr, aki, azt hiszem, 3000 hold földjét egyáltalán meg sem művelte, mert azt mondotta, hogy neki egyéni joga, hogy azzal a földdel hogyan sáfárkodik. A magyar föld mindnyájunké, a magyar nép egyeteméé és mindenki felelős Isten és a magyar jövő előtt azért, hogy azt a földet hogyan munkálja meg. (Ügy van! T'Jgy van! a jobb- és ö szélsőbaloldalon.) Ha az a föld azért nem terem, mert nem tudják gépesíteni, akkor meg kell szerezni a pénzt a gépesítésre, ha pedig egyéb okból nem terem, akkor meg kell azt a földet trágyázni. Erre is megvan a szomorú statisztika ebben az igen értékes és jól összeállított könyvben. 1935-ben összesen 2 3 millió katasztrális hold földet trágyáztak. Azt találjuk, hogy a megtrágyázott terület az ország összes szántóterületének nagy általánosságban évente egynegyed részét tette ki. Jobbak a viszonyok ezen a téren a Dunántúlon, de országos átlagban ez nem mindenütt egyforma. Én nem vagyok nagybirtokos, (Zaj a jobboldalon és a középen) én nem a nagybirtokért, hanem a szegény emberekért, az öz szegye kért és magyar fajtánkért beszélek, amely a legnagyobb véráldozatot hozta az elmúlt világháborúban és fogja hozni a jövő háborúban is. (Egy hang a szélsőbaloldalon: És amelynek napi JÁi fillért akarnak adni! — Zaj a jobboldalon. — Keck Antal: Miért kell zavarni a szónokot?) T. Ház! Ezek alapján a törvényjavaslatot nem tudom elfogadni, mégpedig azért, mert ez tulajdonképpen szemkiszúrás, az ígéretek be nem váltása. (Keck Antal: Kevesen szólalnak fel a javaslat mellett! Miért 1 ? Nem is szólalnak fel mellette! Micsoda javaslat ez? — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Keck Antal: Talán olyan bőséges, gazdag programm van a Házban? Megint el fogják napolni a Házat! — Mosonyi Kálmán: Szomorú, komoly problémák ezek! — vitéz Várady László: Azért hoztuk ide, mert komoly probléma!) Csendet kérek, képviselő urak! Vajna Gábor: Ezek a szerencsétlen embertársaink, akik jövedelmük igen kis hányadát kapják készpénzben, a többit pedig terményben kapják, ezt — sajnos — akkor sem kapják meg, amikor a legnagyobb szükségük van rá. Azt, a jövedelmüket ugyanis, amelyet terményben kapnak, sokszor már januárban, februárban előre eladják a községi zsidó fűszeresnek azért, hogy maguknak kenyérre valót szerezze nek, hogy sót, cukrot és egyebet tudjanak beszerezni. Kérem a bizottságnak igen t. jelenlévő tagjait, szálljanak magukba és gondolkozzanak ezen a kérdésen. Annál is inkább teszem ezt, mert — amint az előzőkben bátor voltam említeni — a miniszter úr kilátásba helyezte, hogy a bizottsági tárgyalás során mód fog talán ke rülni ennek a javaslatnak megváltoztatására. (Egy hang a szélsőbaloldalon: De nem fogjuk megszavazni! — Zaj.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Vajna Gábor: Kérek ötpercnyi meghoszszabbítást. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Megadjuk! — Felkiáltások jobbfelől: Nem adjuk meg! — Zaj.) Elnök: Kérem azokat a képviselő ^urakat, akik a meghosszabbítást megadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Többség! — Ellenmondások jobbfelől. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Négyen bejöttek! — Zaj.) Kisebbség. A Ház a meghosszabbítást nem adja meg. Kérem tehát álképviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni. Vajna Gábor: T. Ház! Meditáljunk ezen a kérdésen most, amikor közvetlen szomszédunkban Sztálin földet oszt és ez a szellem átcsaphat Ukrajnán át Kuszinszkóba, mi pedig .— sajnos — úgy a propaganda terén, mint minden egyéb téren le vagyunk maradva. Ezek után a törvényjavaslatot elfogadni nem tudom. {Élénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon, — Keck Antal: Sajnos, el fog válni, kinek van igaza!) Elnök: Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el. Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Abonyi Ferenc! Elnök: Abonyi képviselő urat illeti a szó. Abonyi Ferenc: T. Ház! Az előttünk feíkvŐ törvényjavaslathoz azért szólok hozzá, mert fajtám szeretete ós megbecsülése kötelez, arra, hogy a t. Ház figyelimét felihívjam erre a társadalmi rétegre. Az előttem felszólalt képvise-
