Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-32

128 Az országgyűlés képviselőházának 32. ha őket meg fogják kérdezni, undorral fognak eltelni az ilyen könyöradomány, az ilyen köldúsadomány láttára. '. F«zt a 4 pengőt annyira agyondicsérték már, hogy én azt vártam, a sok dicsérettől esetleg 8, 10 vagy 15 pengő lesz belőle, de akármennyire dicsérték, ez csak 4 pengő maradt, még mindig nem lett 8—10 pengő. (Keck Antal: Weisz Fülöpnek mégis megvan a többmillió pengő vagyona. EB a lényeg, kérem. Mit keres Weisz Fülöp és mit kap a magyar munkás, a magyar gazdasági cseléd!) Elnök: Keck Antal képviselő urat kérem, maradjon csendben! Papp József: A magyar munkás, a dolgozó nem él meg dicséretből és nem fog abból megélni az a szegény öreg özvegy sem, akiről itt gondoskodni kívánunk. Akármennyire dicsérjük, akármennyit felmagasztaljuk ezt a 4 pengőt, az még sem lesz elég ahhoz, hogy nyomorult eletét valamennyire is eltengesse. Hiába akarjuk telebeszélni szóval és betömni az ő gyomrát ígérettel, hiába ígérünk neki ru<hát és cipőt, ha nem adiuk oda neki, mindez haszontalanná válik

; Ne úgy igyekezzünk tehát kielégíteni a szegény özvegyet, hogy ígérünk, azután felmagasztaljuk az Ígéretet s végül az sül ki, hogy kap 4 pengőt, amivel nem tudja, hogy mit kezdjen. Ne úgy bíráljuk el a kérdést, hogy eddig még ennyit sem kaipbtt, hanem úgy, ihogy adjunk nekik eleget, annyit, hogy az utánuk következő édesanyák, .akiknek sorsa ugyanaz lesz, mint az övék, boldogan és nyugodtan nevelhessék gyermekeiket, tudva, hogy róluk is gondoskodás történt és nem kell félniök attól, hogy öreg napjaikra nem lesz miből megélniök. Mindjárt még jobb hazafiakat fognak nevelni és mindjárt más lesz a falu élete is. Én nem fogadom el ezt a javaslatot, mert ez megszégyenítése a magyar anyának, annak a magyar anyának, aki magyar ihonvédet, csendőrt^ rendőrt nevelt, azokat, akik az ország határait védik, az ország belső rendjét őrzik. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj.) Ezek az édesanyák nem ilyen megszégyenítést érdemelnek, hanem megérdemlik, hogy róluk úgy gondoskodjanak, megérdemlik ezt akármelyik osztállyal .szemben. Ha tudunk sok mindenről^ gondoskodni, tudjunk róluk is gondoskodni és meg vagyok róla győződve, hogy akkor még jobb honvédeink lesznek, mint amilyenek ma vannak. Es ami a legfontosabb, az egykét tudjuk csökkenteni, mert fiatal asszony, aki most ment férjhez, s akinek semmije sincs, hanem ott lakik a cselédlakásban, (Zaj.) már* fél attól, hogy gyermeke születik, mert látnia kell, hogy az ő édesanyjáról, anyósáról, a többi öregasszonyról sem gondoskodtak. Már az is fél tehát a gyermekáldástól és ezzel nemcsak a vagyonosabb osztályba vonul be az egyke, hanem ezeknek a körébe is, akikről eddig nem történt gondoskodás. Ha ezt a gondoskodást radikálisan, lelkiismerettel megcsináljuk, ha adunk nekik annyit, hogy nyiigodtan és bizalommal nézhetnek a jövő elé, akkor nem fog az egyke úgy elharapódzni, mint az utóbbi években kezd elharapózni már ezekben a cselédlakásokban is. Felhoztak ugyan itt olyan adatokat, amelyek szerint szegény dolgozó cselédeknek 10—15, sőt 26 j gyernlekük is van, a mai helyzet azonban más: ma az a cseléd, nincstelen dolgozó is, aki I szívesen szülne és nevelne gyermeket, fél a ülése 1939 szeptember 28-án, csütörtökön. gyermekáldástól ésaz egykére kezd gondolni. Nemzeti szempontból is fontos tehát, igazán lelkiismeretesen gondoskodnunk róluk és anynyit adnunk nekik, amennyiből meg is tudnak élni. Nem könyöradomány, nem koldusfillér kell, hanem olyan összeg, amelyért szívesen eltartja az özvegyet akármelyik család. Igen t. Ház! Fontos és kényes kérdés az, bár talán sokaknak még nem annyira fontos, sokak előtt talán még nem látszik annyira kényesnek. Arra kérem azonban igen t. képviselőtársaimatí, hogy lelkiismeretesen /"vizsgálják meg a dolgot és igyekezzenek odahatni, hogy ezt a kényes kérdést méltóképpen oldja meg a parlament és ne kelljen egy év múlva másik törvényjavaslattal jönni, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amin megint el fogunk rágódni egy hétig s amely megint csak nem lesz egészséges. Ha már egyszer dolgozunk és törvényt csinálunk, akkor miért nem lehet egészséges törvényt csinálni, amelyet nem kell toldozni-foltozni. Ne olyat hozzunk, amelyre egy év múlva még az alkotója is azt fogja* mondani, hogy nem volt jó. Ha már ! egyszer hozunk törvényt, akkor hozzunk jót, ! hozzunk tökéleteset. Ügy sem lehet az időt I húzni azzal, ihogy most adunk egy kicsit, azután majd megint adunk egy kicsit, mert a J nép egyszer kifogy a türelemből s nem fogja j nyugodtan nézni, hogy ez a parlament évről1 évre itt ül és nem csinál semmit. Arra kérem még az igen t. kormányt, vegye figyelembe az itt elhangzott kifogásokat és módosítsa a javaslatot. Ne menjen el a kifogások felett azért, mert az ellenzék részéről történtek, hiszen ha ezért nem venné esetleg a kormány figyelembe ezeket a kifogásokat, akkor nines értelme annak, hogy t itt ülünk. (Mozgás a jobboldalon.) Ha a. kormány a maga elgondolásait minden kifogás, minden ellenzés ellenére is, megvalósítja, akkor nincs szüksége parlamentre, akkor ez már egyenlő a diktatúrával mert hiszen nem veszik figyelembe a parlament működését. (Ifj. Eitner Sándor: Nézzék meg az üres padso rokat!) Tessék komolyan venni a dolgot. Ha a miniszter úr tényleg csak azért nem hajlandó módosítani ezen a javaslaton, mert a kifogások éppen innen hangzottak el, (Ellenmondások jobbfelől.) akkor nagyon felesleges és kár a parlamentet foglalkoztatni, kár 250 embert fizetni, akkor egyszerűen mondják ki a diktatúrát és küldijék haza a parlamentet; marad egy csomó pénze az államnak és nincs szükség arra, hogy itt dolgozzunk. (Zaj a középen.) '•:: Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Egy hang jobbfelől: Elég volt!) Papp József: Befejezem. Én még remélem és bízom a miniszter úrban, hogy az itt elhangzott kifogásokat és felszólalásokat figyelembe fogja venni. (Felkiáltások a középen: Együtt vagyunk! Bízik a miniszterben!) Nagyon kérem vegye figyelembe ezeket a kifogásokat. A javaslatot ném fogadom el. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbáloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Pröhle Sándor! Pröhle Sándor: T. Ház! Ha az előttünk fekvő törvényjavaslatot nézem és összehasonlítom azokkal az immáron elodázhatatlan szociális igényekkel, amelyeket a magyar élet minden vonatkozásában jogosan támaszt, ak-