Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-32

Az országgyűlés képviselőházának 32. van szó, vájjon melyik az a tagja ennek a Háznak, aki nyugodt lelkiismerettel meri állítani azt, hogy ez az intézkedés, amely a mezőgazdasági munkavállalók özvegyeinek biztosítását célozza, tényleg enyhíteni fogja azokat a keserveket és tényleg bizonyos megnyugtató gyógyírt tud adni azoknak, akik egész életüket átdolgozták, és akikről a törvényjavaslatban szó van"? Nem hiszem, hogy akadna egy is, aki ezt komoly intézkedésnek tartaná. Tényleg hivatkozhatnának azok, akik velem ellentétes véleményen vannak, még más egyéb okokra is, amelyeket semmi esetre sem a meggyőződésük diktál, hanem — ezt nyugodt lelkiismerettel állíthatom — a pártfegyelmük. Pártpolitikát csinálunk egy ilyen szociális javaslatból is. Pártpolitikát csinálunk akkor, amikor a nép előtt odakünn szeretünk abban tetszelegni, hogy annak minden gondját és baját szívünkön hordjuk. Mert pártpolitikának nevezem én azt, hogy amikor ez az előttünk fekvő törvényjavaslat minden tárgyilagos bíráló előtt olyan javaslat, amely még foltnak is rossz, ugyanakkor a t. túloldal, bármilyen kifogás, panasz merül is fel a javaslat ellen, mégis gépszerűen meg fogja szavazni, mert ez pártkötelessége. Amikor egy javaslat így kerül be a törvénytárba, akkor ez igen jellemző arra a korra és annak vezetőire. T. Ház! Amikor a földmívelésügyi miniszter úr a javaslat vitájában felszólalt, megemlítette azt, hogy ez a javaslat az egyes társadalmi osztályok közötti szolidaritást is akarja munkálni. Szerény véleményem szerint a szolidaritás az egyes társadalmi osztályok között csak akkor áll fenn, ha annak a szolidaritásnak minden kelléke biztosítva van. Már pedig ha az egyik társadalmi osztály azt látja, hogy a vele szemben álló egyik vagy másik társadalmi osztály nála sokkal jobb helyzetben van es ő hiába küzd azért, hogy az elnyomott sorsy ból felemelkedhessek, akkor, bármennyire ki van benne fejlődve a testvéri érzés, nem tud azzal szolidáris lenni, mert öntudatlanul is van benne valami, ami nem engedi meg, hogy a nála jobb helyzetben lévő társadalmi osztállyal teljes mértékben szolidáris legyen. Es milyen jogoú állítja valaki, hogy ez a .törvényjavaslat ennek a társadalmi szolidaritásnak egyik munkálójal! Vájjon milyen jogon merészeli csak feltételezni is valaki azt, hogy az egész életét a legnehezebb munkában eltöltő magyar ezzel a koldusfillérnél is kevesebj bel szemet fog hunyni a vele szemben álló társadalmi rétegek jó módja előtt és ki meri azt hinni, hogy ez a társadalmi réteg egyenlőnek érzi magát azokkal, akik nála jobb anyagi helyzetben vannak? Ilyen javaslat semmi körülmények között sem munkálhatja a társadalmi szolidaritás gondolatát, ehhez az volna szükséges, hogy azok a társadalmi rétegek, amelyek sokkal jobb helyzetben vannak, amelyeknek az anyagi lehetősége jobban biztosítva látszik, odaálljanak azok mellé, akiket lel kell hogy emeljenek azért, hogy ezáltal a társadalmi szolidaritás tényleg biztosítható^ legyen. A földmívelésügyi miniszter úr arra is hivatkozott, hogy a különböző külföldi államokban még ilyen intézkedések sem történtek. Vannak országok, — a miniszter úr szavai szerint — amelyekben még egyáltalán nem tör; tént olyan intézkedés a hasonló társadalmi rétegek felemelése tekintetében, mint amilyet az előttünk lévő törvényjavaslat tartalmaz. ülése 1939 szeptember 28-án, csütörtökön. 123 T. Ház! Nekem teljesen közömbös az, Tiogy a különböző külföldi országok hogyan intézkednek a hasonló társadalmi rétegekről. Nekem teljesen mellékes az„ hogy a külföldi földmunkás özvegye egyáltalán nem kap semmit vagy 100 pengőt kap-e havonként. Nekem az a fontos, hogy az a magyar társadalmi réteg, amelyről a javaslatban szó van, igenis olyan járadékot kapjon, amilyent az ő keserves, hosszú évtizedeken át végzett munkája után joggal megérdemel. (Helyeslés a szélsőbaloldalcnj Bennünket különböző vádakkal szórnak tele méltatlanul, különböző országokkal hoznak kapcsolatba és sokszor ökölbe szorul a kezünk, amikor magyarságunkat kétségbe merik vonni, mi azonban nyugodt lelkiismerettel tiltakozhatunk ezek ellen a vádak ellen, mert nekünk semmi más nem fontos, csak az, hogy ennek a nemzetnek minden dolgozó magyarja, tehát a legelesettebbje is, minél hamarabb olyan módba jusson, amilyent joggal megérdemel. Ha a miniszter úr külföldi példákra hivatkozik, akkor én azt mondom a miniszter úrnak: maradjunk csak az ország határain belül, ne azoknak az országoknak a példáját nézzük, ahol nincsen járadék, hanem igenis vegyük tudomá! sul azt, hogy nálunk sürgősen segíteni kell, de j nem alamizsnával, mint ahogy a törvényjavaslat intézkedik. T. Ház! Végtelenül csodálkozom azon, hogy a törvényjavaslat indokolása szerint nincsen meg a megfelelő alap ahhoz, hogv nagyobb járadékot adjanak s hogy a törvényjavaslat állandóan a fedezethiányt hozza fel indokul, mert a mi szerény elgondolásunk szerint, igenis megvan a lehetősége annak, hogy azok, akikről a törvényjavaslatban szó van, különb elbánásban | részesüljenek. Ne méltóztassanak csodálkozni, i ha azt mondom, hogy igen kézenfekvő, mondj hatnám legegyszerűbb módon meg lehet oldani ! a kérdést, ennek a foltozósorozatnak láttán | azonban nyugodt lelkiismerettel megállapíthatj juk, hogy ezzel a lehetőséggel vagy fél élni vagy nem akar élni a kormány. Ez a lehetőség a szerves intézkedés, ezeknek a szurrogátumoknak és részletintézkedéseknek felszámolása és új, generális intézkedések sorozata, amely nemcsak a szóban lévő társadalmi réteg jobb sorsát teremti meg, hanem a többi társadalmi réteg boldogulását is. Űj rendszer kell, t. Ház, mert a régi már korhadt, már nem elég erős arra, hogy a nemzet érdekeit szolgáló komoly javaslatokat tudjon idehozni. (Ügy van! a szélsŐbáloldalcn.) Megrokkant már a rendszer és hiába nádpálcázzuk, hiába sarkantyúzzuk, nem lesz már belőle versenyparipa. Európában és itt nálunk is egy eszme kopogtat, dörömböl, amely tele fiatalsággal, tele dinamizmussal és tele szent elhatározással meg akarja és meg fogja i valósítani majd azt a rendszeres intézkedést, j amelyet a kormány nem hogy nem akar, de nem tud megvalósítani. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Amikor ennek a törvényjavaslatnak a hibáját keressük, akkor ide a gyökérhez kell nekünk lejutnunk. Nagyon jól tudjuk azonban, hogy ehhez fiatalság kell, ehhez dinamizmus kell és ehhez az kell, hogy ne csak prédikáljunk ebben a Házban, hanem alkossunk is, ne csak odakint verjük a mellünket, hogy: mi törvényhozók vagyunk és a ti sorsotokat, ti nép, kedves magyar testvéreim, a leikünkön, szívünkön viseljük. Ne csak ezt tegyük, hanem amikor az a törvényhozói munka