Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-32
Az országgyűlés képviselőházának 32. ülése 1939. évi szeptember hó 28-án, csütörtökön, vitéz Bobory György és Szinyei Merse Jenő elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — Az 1938: XII. t.-c. alapján biztosított gazdasági munkavállalók özvegyeinek járadékban részesítéséről szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak: Palló Imre, Rapcsányi László, Papp József, Prőhle Sándor, Wirth Károly, Vajna Gábor, Abonyi Ferenc, Gruber Lajos. Félreértett szavai értelmének helyreigazítása céljából felszólalt Csoór Lajos. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: vitéz gróf Teleki Mihály. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 6 perekor.) (Az einöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Megay Károly, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Porubszky Géza, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Spák Iván jegyző urat kérem fel. A t. Ház tudomására hozom, hogy az állandó összeférhetlenségi bizottság Angyal László és gróf Széchenyi Lajos képviselő urak összeférhetlenségi ügyében az első tárgyalási határnapot folyó évi október hó 25-ére tűzte ki. A Ház a bejelentést tudomásul ve»szi. Napirend szerint következik a gazdasági munkavállalók özvegyeinek járadékban részesítéséről szóló törvényjavaslat vitájának folytatása, (írom. 39.) Szólásra következdk? Porubszky Géza jegyző: Palló Imre! Elnök: Palló Imre képviselő urat illeti a (SZÓ. Palló Imre: T. Ház! Két ok késztet arra, hogy a törvényjavaslathoz hozzászóljak. Egyik a földmívelésügyi miniszter úrnak az elmúlt év február 17-én mondott következő kijelentése (olvassa): »A társadalombiztosítás erkölcsi alapja a munka megbecsülése. A munka megbecsülése megkívánja az egész társadalomtól, az egész nemzettől, hogy fokozottabb mértékben gondoskodjék azokról, akik egész életüket a nemzeti termelésért áldozták fel. A nemzeti termelésben A^aló ez a részvétel pedig elsősorban is áll a mezőgazdasági munkásságra, hiszen azok a mindennapi kenyerünk előállításából oroszlánrészt vesznek ki.« A második ok, amiért félszólalok: jelét kívánom adni annak, hogy ezt a törvényjavaslatot nem fogadom el, mert nem fogadhatom el két okból. Először azért, mert nem felel meg az KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ II. előbb felolvasott megállapításnak, másodszor, mert ez a törvényjavaslat nem méltó a képviselőházhoz, amely nagy horderejű, szerves, szociális feladatok sürgős megoldására jött össze. Mi a történelem ítélőszéke előtt állunk. Amint mi is megítéljük az elmúlt történelmi századokban a rendek munkálkodását, megítéljük azokat a főurakat, akik annakidején Ferdinándot hatalomra segítették, amikor Zápolyai már király volt, megítéljük azokat, akik a Pragmatica Sanctiót törvényerőre emelték, megítéljük a fontolva haladókat a reformkorszakban, megítéljük a mérsékelteket, a konzervatíveket, épúgy minket is megítélnek majd az eljöveaidő századok és esetleg azt mondják, hogy ez a képviselőház nem szolgálta teljes egészében a mezőgazdasági munkavállalók érdekeit. Mert mi ez a törvényjavaslat? Maga a törvényjavaslat mondja azt, hogy kiegészítése, módosítása az 1938:XII. törvénycikknek. Ez különben — valljuk meg — az értéke, egyetlen értéke, tudniillik ezzel beismeri azt, hogy az 1938. évi törvény nem volt tökéletes egész, mert az már rongyosan született, tehát máris foltozgatni kell. Egyébként az a sajátságunk ebben a korszakban, hogy szeretünk foltozgatni. - (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez az injekciózás rávall a rendszerre!) Azt mondják, hogy kezdő lépéseket teszünk. Az igen t szomszédos párt azt mondja, azért fogadja ef a javaslatot, mert kezdő lépés. Mi már igen sok kezdő lépést tettünk, de már szeretnénk látni haladó lépéseket, befejező lépéseket is. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem egyhelyben topogni!) A miniszter úr azt mondta, lépésről lépésre kell haladnunk, arra a bizonyos hegyre, mert különben lecsúszhatunk. Megmondhatom, ma olyan korszellemben élünk, hogy nem lehet lépésről lépésre hegyet megmásznunk, magaslatot elfoglalnunk, hanem meg kell rohannunk. Ma nem lépésről lépésre szűnnek meg országok, hanem megrohannak országokat. Mi sem maradhatunk a korszellemtől távoleső völgyben, igenis fel 20
