Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-31
Az országgyűlés képviselőházának 31. Nem egy nyelvbotláson múlik a dolog! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Közbeszólás a szélsőba 1 oldalon: Nem a kutyán múlik! — Prfthle Sándor: A sok nagy kutyán múlik!) Kijelentem, nem végeztem egyetemet, én csak az elemi iskola ötödik osztályáig jutottam el, de az életben egyetemet végeztem. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Az élet iskolájában többet tanult!) Sajnos, meg kell állapítanom, nagyon sokan vannak törvényhozók, közöttünk is, akik az egyetemet elvégezték, de jóformán azt sem tudják, mi fán terem a kenyér. (Mozgás a jobboldalon és a középen.) Miután a dolgozó munkásságnak ebben a morzsa-fizetésben, ebben a kolduspénzben csak az arculcsapását látom, én ezt a törvényjavaslatot úgy, ahogyan van, nem fogadom el. (Nagy taps a szélsőbaloldalon.) Flnök: Szólásra következik 1 ? Spák Iván jegyző: Tauffer Gábor. Elnök: Tauffer Gábor képviselő urat illeti a szó. Tauffer Gábor: T. Képviselőház! Bodor képviselőtársam hangiából és beszédéből szinte megelevenedett előttünk az a lerongyolódott, az a szegény, az az elhanyagolt földmunkás, akinek özvegyéről akarunk most gondoskodni. T. Képviselőház! A törvénytár az, amely meermutatja minden államban, hogy milyen politikai erővel rendelkezik az a ^ népréteg, amelynek szükségleteinek kielégítéséről vaa szó. Ha belenézünk a magyar törvénytárba, akkor azt látjuk, hogy erről a néprétegről igen ritkán emlékezett meg a magyar törvényhozás. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ~&7. a népréteg, amely a nemzetnek egyharmadát leszi, mindig el volt hanyagolva, mindig.háttérbe volt szorítva. Ez a népréteg nem volt fontos, a törvényhozásnak, mert ez dolgozott, tűrt a nélkül, hogy követelni tudott volna. Mert ahhoz, hosry egy népréteg követelhessen, jogokra van szüksége, ennek a néprétegnek nedig ezer éven keresztül igen^ kevés joga volt Magyarországon. Hogy ma mégis erről a törvényjavaslatról itt szó van és hogy meghoztuk az 1938:XII. tc.-et, ennek is politikai okai vannak, mert ha az általános, titkos választójog törvényét nem hoztuk volna meg, akkor nem tudom, meddig késett volna az 1938:XII. te. is. Ha közben nem lettek volna választások, akkor ezt a novellát sem látnánk most magunk előtt, amelyről most tárgyalunk. Ebből azt a tanulságot lehet levonni, hogy a politikai jogokra minden népréteg nagyon, de nagyon vigyázzon, azokat ne tegye kockára és ne engedje magától elvonni. Ha körülnézünk itt ebben a Házban, azt látjuk, hogy ez a társadalmi réteg saját tagjaival nincs itt képviselve. De képviselve van olyan képviselők által, akik szívükbe zárták a legszegényebb magyar földmunkást is. A választók között is már igen sokan vannak, akiknek a politikai mentalitása megváltozott Magyarországon, sokkal jobban, mint ahogyan azt ez a képviselőház mutatja. A magyar nép sok-sok milliójában nagy lelki és politikai átalakulás észlelhető, aminek nem látjuk ugyanolyan arányban való megnyilvánulását a képviselők sorában. (Wirth Károly: Sajnos!) A legnagyobb veszedelem tudata él a nemzetben és ennek a veszedelemnek a tudata késztette a nemzetet arra, hogy politikai mentalitását megváltoztassa. Az a liberalizmus, amely ezt az országot évtizedeken keresztül kormányozta, átalakult, eltűnt, az emKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ K, ülése 1939 szeptember 27-én, szerdán. 93 berek politikai gondolkodásában bekövetkezett az a fordulat, hogy az egyes nem önmagáért van, hanem az egyesnek az összességért és az összességnek az egyesért kell dolgoznia. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez nemcsak jelszó, ezt ma már átérzi a nemzet és a nemzeti szocializmus lényege éppen az, hogy az^ egy hajlandó magát feláldozni az összességért, mert ma nem egy emberről van szó, hanem az egész hazáról, az egész nemzetről. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az, aki nem így gondolkozik, nem hivatott arra, hogy 1939-ben törvényhozó legyen. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A legnagyobb veszedelem vesz körül ma Európában minden országot. Nem lehet tudni, mi lesz holnap vagy holnapután. De egyet lehet tudni: csak egy erőre lehet támaszkodni, a nemzetnek saját erejére. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) És hol van ennek az erőnek a forrása? (vitéz Hertelendy Miklós: Az összefogásban!) Ennek az erőnek a forrása nincs másban, mint az összetartásban, nincs másban, mint a keresztényi felebaráti szeretetben, amely meg kell hogy nyilvánuljon az egyes társadalmi osztályokban is a többi társadalmi osztállyal szemben. Addig, amíg a nemzet nem emelkedik erre az erkölcsi színvonalra, nem várhatja azt, hogy erő legyen a lelkében, majd ha bekövetkeznek azok a napok, amikor erősnek kell lennie. T. Képviselőház! Nézzük ezt a törvényjavaslatot ebből a szemszögből. Ez a törvényjavaslat akar adni valamit és amikor megnézzük, hogy mit ad, akkor azt látjuk, hogy olyan keveset, ami nem áll arányban^ ennek a nemzetnek a teljesítőképességével. Én nem azt vizsgálom, hogy a mezőgazdaság mire képes és nem azt vizsgálom, hogy a földbirtokos mivel tud hozzájárulni éhhez a biztosításhoz; én azt nézem, hogy ez a népréteg, amely a nemzetnek egyharmada, itt él kidobottan, elhagyottan, szegényen, nyomorultan. éhezve és télen fázva. Ezen a nénréto^en kell segíteni és amikor arról van szó, hogy mit adjunk ennek a rétegnek, akkor nem azt nézem, hogy a mezőgazdaság mivel tud hozzájárulni a biztosításhoz. Ha ez^k a ténvezők nem tudnak kellőképpen hozzájárulni, akkor itt van az egyetemes magyar nemzet, amelynek egyharmad része ez a népréteg. (Ügy van! Ügy van! bal felől.) Lehetséges-e, hogy az, aki mint kereskedő vaery mint inaros él ebben az országban, kivonja magát ez alól a kötelezettség alól? Hát az a kereskedő és az az iparos nem azt a kenyeret eszi, amelvet olyan olcsón termel; az a szerencsétlen f^Hmunkás? (Ügy van! Üau van* a szélsőbaloldalon.) Hát ha a kenyérhez arányla,<r olyan olcsón jut, a föMmunkás olcsó munkája következtében, nem é^zi magában, amikor azt a kenyeret eszi. azt a kötelességet, hogy arról a földmunkásról megfele^en gondoskodjék, ha neki ióbban mesy, ha ő többet keres,, ha ne»ki nagyobb darab ken vér jut ebben a hazában a gazdasági élet során? Lehet itt azzal okoskodni, hogy a mezőgazdáság nem tudja magából eléggé kitermelni a fedezetet? Itt van erre az eigész ország, mert hiszen az egész országnak szüksége van azokra a katonákra, akiket ezek a szee-énv assznnvok szülnek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőboVldalon.) Ezek a katonák fognak me^védelme/ni bernünket, (Űgír van! Ügy van! a bal- és szélsőbalo 1 dalon.) ezek fogják megvédelmezni a gyárakat, az ipart, az üsryvédi irodát, a tisztviselőt és mindenkit. Hát akkor jó lesz az a katona és ma, 19
