Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-31

88 Az országgyűlés képviselőházának i dalmi réteg érdekében bizonyos funkciók vég­zésére rendeltettek. Ilyen például a Faksz-nak nevezett szövetkezet, mely hivatalos megállapí­tás szerint 574.000 pengő jövedelmet produkál meglehetősem nagy rezsi-kiadásokon felül; ilyen a Futura, amely évi 388.000 pengő hasznot pro­dukál, ilyen a péti nitrogéngyár, amely majd­nem egymillió pengő jövedelmet produkál ak­kor, amikor ezek az intézmények nem is saját tőkéjükkel, hanem csaknem száz százalékban vagy teljes száz százalékban állami tökével, dol­goznak, (ügy van! balfelőt.) Ha ezek az intéz­mények még aí nagy rezsi mellett is eredménye­ket produkálnak, ezeket az eredményeket oda kell juttatni azoknak a céloknak szolgalatára, amelyeknek szolgálatára ezek az intézmények létesültek. Mélyen t. Képviselőház! Ezek a most felso­rolt tételek kétmillió pengőt meghaladó össze­get jelentenek. Nem akarok itt arról beszélni, hogy a társadalmi igazságok elvének érvénye­sülnie kell — amint mondottam — nemcsak egy foglalkozási ág keretében, haneon a különböző foglalkozási ágak relációjában is, de érvénye­sülnie kell a különböző társadalmi rétegek és a különböző jövedelmek egymáshoz való viszo­nyában is. Volt már alkalmam itt rámutatni arra, hogy csak Budapestem 499 olyan adózó volt, — ipari, kereskedelmi, pénzintézeti alkalmazottak — akiknek bevallott évi jövedelme 25,720-000 pen­gőre ment fel, tehát átlagban 50.000 pengő volt. Ha ennek csak 20%-át vennők már egyszer igénybe és reájuk is érvényesítenők az igazsá­gosság elvét más társadalma rétegekkel és jö­vedelmi kategóriákkal való relációban, ez me­gint nagy fedezetet jelentene. Meg kell azután emlékeznem,, mélyen U kép­viselőház arról is, amiről szintén szó volt már itt, hogy a nagybirtokok hozzájárulásának ará­nyossága és igazságosságának biztosítása érde­kében tovább kell mennünk. A Központi Sta­tisztikai Hivatal megállapításai szerint a 10.000 katasztrális holdon felüli ingatlanok területe 2,426.000 hold, ezek átlagos kataszteai, tiszta jöve­delme 6 korona 99 fillér. Az 500-tól 10-000 holdig terjedő ingatlanok területe 3,309.000 hold, ezek átlagos kataszteri tiszta jövedelme nem éri el a 8 koronát, míg a kisebb katetgóriák átlagos ka­taszteri tiszta jövedelme 12 korona 16 fillér. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Vásáry István: Tisztelettel kérnek negyed­órai meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak megadni a kért meg­hosszabbítást? (Igen!) A Ház a kért meghos­szabbítást megadja. Vásáry István: Ez azt jelenti, hogy a kisebb kategóriák holdanként 25%-ban 3 korona 4 fil­lért fizetnek hozzájárulásként, ellenben az 500-tól 10.000 katasztrális holdig terjedő birto­kok csak körülbelül 1 korona 80 fillért és a 10.000 holdon felüliek 1 korona 74 fillért. Ha nem is alkalmaznánk progressziót a nagybirtok meg­terhelésénél, akkor, amikor pedig az Országos Mezőgazdasági Egyesület éppen a napokban kézbesített nyomtatványa szerint a statisztikai megállapítások azt mutatják, hogy a nagybirtok legalább 20%-kall nagyobb terméseredményt pro­dukált, tehát a nagyobb megterhelésének már itt is meg volna az indoka, haneon csat annyi ter­:, het raknánk a nagybirtokra holdanként, mint , amennyit a kisbirtokra nézive állapít meg a tör­vényjavaslat, azt látjuk, hogy a 10.000 holdon . felüli birtokok 1 korona 30 fillérrel, az 50O-tól .'.. 10.000 katasztrális holdig terjedő birtokok 1 ko­. ülése i9$9 szeptember 27-én, szerdán. róna 9 fillérrel való további megterhelése! során, vagyis ha úgy rendeznénk a kérdést, hogy 3 ko­rona 4 fillért fizessenek katasztrális* holdanként, mint a kisbirtokok, e<z 7,500.000 pengőt ered­ményezne. Mélyen t. Képviselőház! Nyilvánvaló te­hát, hogy az a minimum, amelyet követeltünk és amelyet Tildy Zoltán igen t. képviselőtár­sam egészen precízen terjesztett elő és amely­nek szükséglete hivatalos megállapítás sze­riut 10 millió pengő, nagyon bőségesen fedez­hető ezekből a konkrét jövedelmekből ágy, hogy az állami költségvetést külön megter­helni nem kell, bár mint voltam bátor jelezni, szent meggyőződésem, hogy az állami költség­vetés is elbírná és hogyha más fedezet rendel­kezésre nem állna, el is kell bírnia ezt a ter­het a nemzet nyugalma, a társadalmi rend és béke biztosítása érdekében. Mélyen t. Képviselőház! Csak két konkré­tumot vagyok bátor előhozni a törvényjavas­lattal kapcsolatban, mint hiányt. Az egyik az, hogy nem történik még most sem gondoskodás a női mezőgazdasági munkavállalókról. Gesz­telyi Nagy László igen tisztelt képviselőtár­sam foglalkozott ezzel és azon a véleményen volt, hogy ez nem szükséges, mert a női munkavállalók legnagyobb része férjhezmegy. Én elhiszem, hogy ez így van, azonban ez nem lehet indok arra, hogy éppen arról a kevés nőről, aki nem megy férjhez, egyáltalán ne történjék semmiféle gondoskodás. Ez azért is szükséges, mert bekövetkezhetik, különösen 1954 után, amikor az átmeneti állapot meg­szűnik, hogy az özvegyek járadékhoz csak ak­kor fognak hozzájutni, ha 15 évi várakozási időt férjük eltöltött, legalább abban az esetben, amikor nincs r meg a 15 éves várakozási idő, azokat az éveket, amelyeket az a nő mint önálló gazdasági munkavállaló töltött el, hozzáadhatnánk férjének a várakozási idejé­hez és ilymódon biztosítanánk neki 60. élet­évére legalább ezt a minimális öregségi se­gélyt. (Helyeslés a középen.) Ez igazságos volna, mint ahogy igazságtalan lesz az, hogy ha valaki esetleg 14 esztendőn keresztül fogja viselni a terheket 1954 után és a 15 esztendőt már nem tudja betölteni, odavész a befizetése és az özvegyéről semmiféle gondoskodás nem történik. Mélyen t. Képviselőház! A másik az 1. szakasz (2) bekezdése, amely alapulván a mult­évi 12. törvénycikk vonatkozó, átmeneti ren­delkezéseket tartalmazó szakaszán, megadja méltányosságból az özvegynek az ellátását ak­kor is, ha a férj a várakozási időt nem tudta eltölteni, mert 1954 előtt halt meg, megadja olyan esetekre, amikor a multévi törvény életbeléptekor az 50. évet az illető férfi munka­vállaló még nem töltötte be, — mert ha betöl­tötte, más rendelkezés van — de C3ak abban az esetben adja meg, hogyha az özvegy férje el­halálozása idején az 50. életévét betöltötte. Nem tudom megérteni ennek az 50. életévnek a rációját. Nincs is megindokolva tulajdon­képpen semmivel sem. Ezen az alapon lehetne 40 és lehetne 60 is vagy 20 is. Azonban köny­nyen bekövetkezhetik az az eset, hogy az a munkavállaló, aki a multévi törvény életbe­lépte idején 30. életévében volt és egészen ter­mészetszerűen magánál fiatalabb életkorú nőt választ házastársául, meghal, mielőtt a 15 évi várakozási időt eltöltötte volna, 1954 előtt, te­hát 44 éves korában 14 évi várakozási idő után,

Next

/
Oldalképek
Tartalom