Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-6

84 Az országgyűlés képviselőházának 6 a szélsőbaloldalon.) Igen, kérem! (Hubay Kál­mán: "Bravó! Ezt megköszönik a második zsi­dótörvény után!) Vigyázzanak önök üs arra, hogy ne sértsék az ország bel- ós külpolitikai érdekeit. (Hubay Kálmán: Hogyne, a Népszava védi ezeket az érdekeket! Gratulálunk! — Taps a szélsőbaloldalon.) Kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk éljenzés és taps a jobb­oldalon. — Keck Antal: Ezt megkaptuk! — Hu­bay Kálmán: Szentté fogják avatni a zsidósá­got! — Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr a vi­szonválasz jogával kíván élni. Meizler Károly: T. Ház! A (belügyminiszter úr kioktatását a magam részéről tudomásul nem vehetem, hiszen az, amit a 'belügyminisz­ter úr az imént mondott, nem jogászi és bel­ügyi nyelvre átfordítva azt jelenti, hogyha bírói eljárás van, tehát bűncselekmény forog fenn, mint ahogy a belügyminiszter úr mondotta, ak­kor lehet, hogy csak egy napra fogják az illető lapot elkobozni, de ha nincs bűncselekmény, tehát, kisebb a baleset, aibban az esetben 15 napra vagy 3 hóra betiltják. (Ügy van! Ügy van! Nagy taps a szélsőbaloldalon. — Ellent­mondások jobb felől. — Gr. Festetich Domonkos: Nem hiába ügyvéd, jól elcsavarja!) A másik dolog, amire Iki alkarok térni, az, hogy a belügyminiszter úr azt (mondja: tessék legalább olyan elővigyázattal lenni, mint a zsddó lapok. Hát mi voltunk olyan elővigyá­zattal, tmiint amilyennel a zsidó lapok voltak. (Ellentmondások jobbfelől.) Én csak az egyenlő elbánás hiányát rekriminálom, igen t. belügy­miniszter úr. A Magyar Szó című lapot ugyanis azért méltóztatott betiltani, mert naponta két. tartalmilag különböző száma jelent meg. (vi­téz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Az nem lett betiltva! Már megint nem érti a dolgot!) Visszavonta az engedélyt, (vitéz Ke­resztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nem én! — Élénk derültség a jobb- és a baloldalon.) Én az interpellációmat az, igen t. m. kir. kormányhoz intéztem. Ha a belügyminiszter úr a kormány nevében válaszolt, akkor nem hi­szem, hogy most illetékességi kifogással él (Élénk derültség.) és azt mondja, hogy ez a sajtófőnökre tartozik, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nem lapbetiltás ! Arról van szó!) Készséggel kiigazítom: engedély­megvonás. Miért vonták meg az engedélyt? Azért, mert két különböző tartalmú lappéldányt adtak ki ugyanegy napon, (vitéz Keresztes­Fischer Ferenc: Nelmi is ikettőt, hanem hármat!) Rendben van, de itt van a kezemben a Pesti Hirlap. (Mozgás a jobboldalon.) Ennek a jú­nius 7-iki száma ugyancsak kétféle példányban jelent meg, mind a kettőt leteszem a Ház asz­talára. Itt van a kezemben a Függetlenség is. (Élénk derültség a baloldalon.) Itt van a Füg­getlenség május 27-iki száma. (Zaj. — Elnök csenget.) Méltóztassék megnézni ezt a számol. Már az első oldala is különbözik, mert egészen másképpen van szedve, más a tartalma mind a két példánynak. Mi igenis voltunk annyira óvatosak, aho­gyan a belügyminiszter úr megszabta nekünk az óvatosság mértékét a zsidó-liberális lapok­kal, sőt a kormánylappal szemben f is. de az igen t. belügyminiszter úr, nem méltóztatott ezeknél a lapoknál intézkedni. Nem merem mon­dani, hogy visszavonni az engedélyt, mert eb­ben nem vagyok járatos. (Derültség és zaj.) ülése 1939 június 21-én, szerdán. Itt van azután egy másik dolog. (Zaj. — El­nök csenget.) Flnök: Csendet kérek képviselő urak. Meizler Károly: Ami azt illeti, hogy a bel­ügyminiszter úr azt mondja, miért nem va­gyunk mi is olyan óvatosak, mint azok az édes zsidolapok, ismétlem, mi vagyunk olyan óva­tosak, de nem mi követtük el először azt a hibát, nem mi írtunk guruló márkákat idegen pénzek helyett. Legyen szabad a 8 Örai Újság június 2-iki számára hivatkoznom, amely a nagy győzelmet hirdeti meg, a nemzeti szocia­lista nagy győzelmet és ezt írja (olvassa); »Hi­vatkozom elsősorban magára gróf Teleki Pálra, aki kijelentette, hogy idegen pénz gurult a vá­lasztások folyamán az országba, itt tehát haza­árulási mozgalmak igyekeztek érvényre jutni«. A 8 Örai Újság (Matolesy Mátyás: Azt be kellene tiltani!) június 4-iki száma pedig ezt írta (olvassa): »Kik részére gurult idegen pénz?« A cikk általában a nyilasokat támadta és azt állította, hogy közülünk többen tisztázni akarják ezt a kérdést, majd így folytatta (ol­vassa): »...mások viszont« — tudniillik más nyilasok — »érthető okokból húzódoznak attól, hogy ezt a kérdést sokat feszegessék.« Végül méltóztassék megnézni: az a szó, amely miatt a mi lapunkat betiltották — egyet­len szó miatt némították el 15 napra — a Ma­gyar Nemzetben szintén napvilágot látott, ugyancsak 4-én, amikor »Nomád«-nak az idegen pénzekről írt levelében a következőképpen je­lent meg egy mondatban (olvassa): »Akiknek üzelmeihez idegen, a miniszterelnöki kijelentés értelmében tehát bizonyára német pénzek ta­padnak . ..« (Hubay Kálmán: Miért nem til­tották be a Magyar Nemzetet? — Zaj a szélső­baloldalon. — Hubay Kálmán: Kutyakomédia ez kérem! — Nagy zaj. — Elnök csenget.) MLmeghallgat juk a belügyminiszter úr min­den válaszát, de méltóztassék, igen t. belügy­miniszter úr, egyenlő mértékkel mérni és a liberális lapokkal szemben is hasonló eljárást tanúsítani, (Hubay Kálmán: Azoknak szabad a németeket támadni!) vagy pedig a nemzeti szocialista sajtót is lélegzeni hagyni. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mondjon le!) Mert méltóztassék tudomásul venni, (Matolesy Mátyás: Tessék intézkedni azonnal!) ihogy semmiféle rendelettel nemi lehet többé ezt a nemzeti szocialista irányzatot Magyarországon a sírboltba küldeni és nem lehet az, hogy a nem­zeti szocializmust bármi is megakadályozza abban, — akár ilyen bolhacsápése'k, akár egyéb intézkedések — hogy a következő választáson elnyerje ebben az országban a többséget. (Elénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — Hubay Kálmán: A Magyar Nemzetnek szabad német pénzről írni, azt nem tiltják be! — Zaj a jobb­oldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kér­dem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyminisz­ter úr válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem!) Akik tudomásul veszik, méltóztassanak felál­lani. (Megtörténik. — Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Most feiállanak! —- vitéz Ujfalussy Gábor: Igenis felállunk! Nem me­gyünk igazságot és hazafiságot tanulni önök­től! — Meizler Károly: Az a kérdés, kinek van igaza! — vitéz Ujfalussy Gábor: Vagyunk olyan magyarok, mint önök!) Többség. A Ház a választ tudomásul vette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom