Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-6

82 Az országgyűlés képviselőházának 6. sajtószabadságot, nogy csak magát azt a «számot, amelyben benne volt a/ deliktum, kobozták el. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Képviselő úr, a belügyminiszter nem koboznat el újságot! Csak betilthat! — Hubay Kálmán: De azzal aztán él a belügyminiszter úr! — vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Jogával és kötelességével! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! A képviselő' úr beszédideje lejárt. Meizler Károly: Tisztelettel kérek 15 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Meizler Károly: Én nagyon csodálkozom az igen t. belügyminiszter úrnak ezen az előbbi kijelentésén, mert itt láttak egy határozatot, amelyen vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter neve van. (Derültség a szélsőbaloldalon ) Az van itt, hogy a nevezett lapnak a jelen tilalom ellenére netalán megjelenő példányait azonnal el kell kobozni. (Élénk taps és derültség a szélsőbaloldalon. — vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Teklát a jelen tilalom ellenére! ,Ha betiltok egy lapot, akkor elkobzom, ha megjelenik. De betiltás nélkül nem kobozhatom el. Gyerekes dolog! — Zaj.) En emlékszem a régi sajtójogi gyakorlatból arra, (Egy hang a középen: Jó rabulisztika!) hogy amikor »Az Újság« című lapot egy szép napon betiltották, néhány hét múlva »Újság« cím alatt, tehát a névelő elhagyásával a lapot ismét engedélyezték. De méltóztassanak a bírói gyakorlatra gondolni. A bíró nem koboz el még egy könyvét sem, amely egy nagy eszmém ű, hanem ha abban deliktum van 10 oldalon vagy egy-két íven keresztül, csupán azt rendeli el, hogy azok az oldalak, illetőleg ívek vétessenek ki a könyvből. En osak arra mutatok rá, hogy a bírói gyakorlat egészen más, A bírói gyakorlat egyetlen szóért nem akar egy lapot 15 napra betiltani, nem kíván elnémítani eszmeműveket és nem kívánja elnémítani egy egész pártnak az orgánumát egy vagy két szó miatt. Ügylátszik, hogy a régebbi kormányok a Népszavát sokkal kevésbbé tartották veszedelmesnek és nemzetietlennek, (Hubay Kálmán: Miért a régebbiek?) mint amilyeneknek a jelenlegi kormány a nemzeti szocialista napilapokat tartja. Ezek a hetekre és hónapokra szóló betiltások természetesen veszélyeztetik annak a lapnak a fennállását. Ezeket a lapokat a zsidó nagytőke nem finanszírozza, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon-) ezeket a lapokat a kormány szubvenciói nem támogatják, ezeket a dolgozó magyar imilliók fillérei tartották fenn. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Ezek tehát a legszentebb értéket jelentik, amelyhez a belügyminiszter úrnak sincsen jogában ilyen avatatlan kézzel és ilyen jogásziatlan felfogással hozzányúlnia. {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj és élénk ellenmondások jobbfelől.) A cél — úgylátszik — az, hogy a nemzeti szocialista sajtóorgánumokat el kell némítani. En tisztelettel utalok arra» hogy Magyarországon moist, a 'magát kereszténynek és fajvédőnek tartó kormányzat idejében, a 600.000 főnyi zsidóság számára 13 napilag áll rendelkezésre, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ügy van! Szégyen!) tehát minden 50-000 zsidó számára egy napilap van és ugyanakkor a milliós tábort je- I illése 1939 június 21-én, szerdán. lentő nemzeti szocialista tömegek számára a jelen pillanatban egyetlenegy napilap sem áll rendelkezésre. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ügy van! Szégyen!) Azt kérdezem, hogy az a 13 zsidó újság, amely naponta önti magából a zsidó szellemet, amely megmételyezi a magyarság tömegeit is, vájjon kevésbbé veszedelmes a magyar nemzetre, a magyar népre, mint például a Pesti Újság, vagy bármelyik más nemzeti szocialista lap? 3848. évi sajtótörvényünk bevezető szavai ezek voltak: Az előző vizsgálat, a cenzúra örökre eltöröltetvén s a sajtószabadság visszaállíttatván, (Hubay Kálmán: Ne légy naiv!) ennek biztosítékául a következők rendeltetnek. — Az örökre eltörölt sajtócenzúra 90 év multán igenis visszatért, visszatért az 1938:XVII. tc.-ben. De nem tért vissza teljesen. Mi arra kérjük a belügyminiszter urat, hogy méltóztassék teljesen visszaállítani a cenzúrát, (Hubay Kálmán: Úgy van! Vagy-vagy!) méltóztassék beültetni a redakcióba a cenzorokat, mert mi szívesebben látjuk ott a cenzort, aki megmondja, hogy ezt és ezt a szót ki kell húzni, mintsem hogy el méltóztassék némítani továbbra is minden nemzeti szocialista napilapot. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Mi kérjük a belügyminiszter urat: igenis tessék visszaállítani a cenzúrát, igenis tessék odaállítani a maga megbízottját, azon keresztül tessék megmondani, hogy miről szabad írnunk és akkor majd mi is visszamenekülünk az allegóriákhoz, mi is keresni fogjuk a szimbólumokat, mint keresték a múltban a mostani tollforgatók ősei, de igenis élni akarunk, közvéleményt akarunk csinálni és nem akarjuk azt, hogy az 50 nemzeti szocialista képviselő parlamenti működéséről zsidólapokon és kormánylapokon keresztül értesüljenek a nemzeti szocialista tömegek. (Úgy van! Úgy van! Élénk taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Mi nem keressük és nem kutatjuk azt, hogy az a rendelet, amelynek alapján.az igen tisztelt belügyminiszter úr eljárt, vájjon törvényes-e. Mi tudjuk azt, hogy az 1938. évi XVII. te. nem nyúlt hozzá és nem érintette a napilapok engedélyét. A miniszter úr ezért visszanyúlt egy 1914. évi rendeletre és annak alapján rendelte el a betiltást. Mi lígy tudjuk, hogy ezek a háborús felhatalmazáson alapuló rendeletek a közigazgatási bíróság által már régen holttá nyilváníttattak (vitéz KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter: Rosszul tudja! Egészen rosszul!) és ezek a holttá vált rendeletek nem alkalmasak arra, hogy a fejlődő magyar életet, a nagy, lüktető magyar életet és a pártok életet szabályozzák. A kivételes hatalom alapján a kormányzatnak a mi felfogásunk szerint csak 1923 február 11-ig volt jogában rendeleteket kiadni. Méltóztassék tehát igenis törvényi úton rendezni ezt a kérdést. Rendeletek helyett tessék törvényt ideállítani, mert lehetet" lennek tartjuk, hogy 20 év után még mindig háborús felhatalmazások szükségrendeletei alapján történjék ezeknek a rendeleteknek a kiadása. T. Ház! A kivételes hatalmat a múltban a kormányok úgyis túlontúl felhasználták. Felhasználták elsősorban saját mozdulatlanságuk és tehetetlenségük védelmére, a szociális problémák megállítására, (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) önvédelemre és pozicióvédelemre használták fel és arra, hogy megállítsak a magyar politika természetes szukreszcenciáját (Egy hang a jobboldalon: Demagógia!) és e helyett egy hibrid, saját maguk által szelektált, álfia-