Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-6

n ti Az országgyűlés képviselőházának 8. ülése 1939 június 21-én, szerdán. elnök úr figyelmeztetett bennünket arra, hogy az interpellációs joggal ne éljünk vissza. T. Ház! Igazat adok a miniszterelnök úrnak bizonyos tekintetben, mert én magam is elítélem, ha akár közérdekű nemzeti, akár közérdekű, szociális kérdésekből valaki politikai feszítő erőt akar kovácsolni. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Méltóztassék azonban nekem elhinni azt, hogy a parlament nyilvánosságának nemzetnevelő és nemzetirányító hatásai is vannak. (Ügy van! Ügy van! a középen.) A miniszter úr válasza, amelyet most én itt köszönettel tudomásul vettem, — méltóztassék nekem elhinni — az érdekelt rétegekben nagy megnyugvást kelt. ÍCsia Sándor: Ügy van! Komoly válasz volt!) Levéllel, hírlapi cikkel és számos egyébbel ezt a megnyugvást és ilyen mértékben, mint itt a parlament nyilvánosságán keresztül, elérni nem tudnók. Tessék nekünk elhinni, — akik, úgy érzem — mindig a legmélyebb lelkiismerettel igyekeztünk^ szolgálni az ország és a nemzet közérdekét és azt a népet és annak a népnek érdekét, amely bennünket ideküldött — hogy valóban lelkiismereti kényszer késztet bennünket arra, hogy kérdéseket idehozzunk, ahelyett, hogy magához a miniszter úrhoz mennénk egyes panaszokkal. A miniszter úr válasza ugyanis előre el fog intézni számos olyan panaszt az illetékes helyeken, amelyekkel örökösen zaklatnunk kellene a minisztériumot. Mi, legalább én és az én pártom, az interpellációs jogot másra, mint ilyen közérdekű szolgálatra használni nem kívánja. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ezt voltam bátor a miniszterelnök úrnak az előbb mondott szavaira tisztelettel megjegyezni. Ezt megismételve, a miniszter úr válaszát köszönettel tudomásul veszem. (Éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Nagy Ferenc képviselő úrnak a földmívelésüp-vi miniszter úrhoz intézet interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a magyar mezőgazdaság törvénves érdekképviseleti szervezete »7, Orszá^o.« MeTŐgazd&s'á«ri Kamara még mindig

1 nem alakult meg, noha annak még az elmúlt év folyamán meg kellett volna alakulnia

1

? Hajlandó-e a miniszter úr válaszolni az alábbi két kérdésre: 1. Igyekszik-e a földmívelésügyi minisztérium megállapítani, hogy a kamara megalakulásának elhúzódásáért kit vagy kiket terhel a felelősség? 2. Hajlandó-e a miniszter úr mielőbb sürgős intézkedéseket tenni a mezőgazdasági kamara megalakulása érdekében, hogy a magyar gazdaközönségnek és földmívestársadalomnak ez az egyetlen érdékképviseleti szervezete teljesíthesse kötelességét?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Nagy Ferenc: T. Képviselőház! Ügy érzem, hogy illő tisztelettel elnézést kell kérnem a t. Háztól azért, hogy néhánynapos parlamenti munka után, mint újonnan megválasztott képviselő, máris igénybe veszem a t. Ház szíves türelmét. Ügy érzem azonban, hogy olyan kevesen vagyunk kisgazdaemberek a ( Házban, hogy egyrészről fokozott kötelesség hárul ránk, másrészről pedig köteles vagyok szóval is megindokolni bejegyzett interpellációmat azért, mert az interpelláció tárgyát képező mezőgazdasági érdekképviseleti szervezet újjáalakulása mezőgazdasági lakosságunknak olyan elsőrendű érdeke, amely megérdemli a képviselőház nyilvánosságát is. Millió és millió magyar embernek termelési, megélhetési, jóléti érdeke fűződik ahhoz, hogy a mezőgazdaságnak egyetlen törvényes érdekképviseleti szervezete kellő időben, pontosan a helyén legyen, megfelelő emberekkel megalakuljon és végezze kötelességét a mezőgazdasági lakosság érdekében. T. Ház! Azt hiszem, az igen i Ház agrárai és agrárérzelmű tagjai velem együtt mélységes elkedvetlenedéssel látják azt, hogy közgazdasági életünkben az utolsó évtizedek alatt a mezőgazdaság meglehetősen háttérbe szorult. Azt hiszem, mindnyájunk lelkét egyforma aggódással tölti cl az a körülmény, hogy ezeresztendős mezőgazdaságunk elveszítette a magyar közgazdasági politikára irányító befolyását és az alig néhány évtizedes múlttal bíró ingó tőkének, jelesül a kartelek és bankok vezéreinek sokkal nagyobb befolyása volt, legalább is az elmúlt évtizedek alatt, a magyar közgazdasági élet irányítására, mint a mezőgazdaságnak. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Amikor ezt megállapítjuk, akkor nekünk a Ház agrárérzelmű tagjainak, de mindazoknak, akik a mezőgazdaságot elfogadják az ország létalapját jelentő legnagyobb termelési ágnak, az a kötelességünk, hogy mindent elkövessünk, hogy a mezőgazdaság a maga kívánatos befolyását közgazdasági életünkre visszanyerje. Amikor néhány esztendővel ezelőtt, a legsúlyosabb gazdasági válság idején az volt az érzésünk nekünk, mezőgazdasággal foglalkozó embereknek, hogy a földmíveléssel foglalkozni szinte egyenlő a pusztulással, amikor azt láttuk, hogy néhány esztendővel ezelőtt a birtokosember házánál mindig több és több napon jelent meg a végrehajtó vagy az adóbehajtó közeg, amikor azt láttuk, hogy a nincstelen földmívesember házánál naponta megjelenik a nyomor, a koplalás, a szenvedés, ugyanakkor kénytelenek voltunk azt is látni, hogy vannak termelési ágak, amelyek milliókat keresnek a legszörnyűbb gazdasági válság idején, nevezetesen azok a termelési ágak, amelyek hatalmas, erőteljes érdekképviseleti szervezetekkel rendelkeztek, amelyek a maguk befolyását, szemben a mezőgazdaság .érdekeivel, a közélet minden pontján érvényesíteni tudták. Ha nekünk az elmúlt évtizedek alatt mezőgazdasági érdekképviseleti szervezeteink fel tudták volna venni a versenyt a kartelek és bankok érdekképviseleti szervezetével, akkor még a gazdasági válságot is sokkal könnyebben és kevesebb megrázkódtatással élhettük volna át, éppen úgy, mint Dániában, Hollandiában vagy a többi kitűnő érdekképviseleti szervezetekkel rendelkező mezőgazdasági országban történt. T. Ház! A magyar mezőgazdasági lakosságnak legfontosabb és törvényen alapuló érdekképviseleti szervezete a mezőgazdasági kamara. Én a magam részéről szeretettel beszélek erről az intézményről, mert esztendők óta kamarai tag vagyok és ott igyekeztem többi kamarai tagtársa m .mal együtt mezőgazdaságunk érdekeit szerény erőmből előmozdítani. Annál inkább sajnálom azt, hogy a mezőgazdasági kamara, amelynek igen fontos szerepe van az ox-