Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-6

n ti Az országgyűlés képviselőházának 8. ülése 1939 június 21-én, szerdán. elnök úr figyelmeztetett bennünket arra, hogy az interpellációs joggal ne éljünk vissza. T. Ház! Igazat adok a miniszterelnök úrnak bi­zonyos tekintetben, mert én magam is elíté­lem, ha akár közérdekű nemzeti, akár közér­dekű, szociális kérdésekből valaki politikai fe­szítő erőt akar kovácsolni. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Méltóztassék azonban nekem elhinni azt, hogy a parlament nyilvánosságának nemzetnevelő és nemzetirá­nyító hatásai is vannak. (Ügy van! Ügy van! a középen.) A miniszter úr válasza, amelyet most én itt köszönettel tudomásul vettem, — méltóztassék nekem elhinni — az érdekelt ré­tegekben nagy megnyugvást kelt. ÍCsia Sán­dor: Ügy van! Komoly válasz volt!) Levéllel, hírlapi cikkel és számos egyébbel ezt a meg­nyugvást és ilyen mértékben, mint itt a par­lament nyilvánosságán keresztül, elérni nem tudnók. Tessék nekünk elhinni, — akik, úgy érzem — mindig a legmélyebb lelkiismerettel igyekeztünk^ szolgálni az ország és a nemzet közérdekét és azt a népet és annak a népnek érdekét, amely bennünket ideküldött — hogy valóban lelkiismereti kényszer késztet bennün­ket arra, hogy kérdéseket idehozzunk, ahelyett, hogy magához a miniszter úrhoz mennénk egyes panaszokkal. A miniszter úr válasza ugyanis előre el fog intézni számos olyan pa­naszt az illetékes helyeken, amelyekkel örö­kösen zaklatnunk kellene a minisztériumot. Mi, legalább én és az én pártom, az interpellációs jogot másra, mint ilyen közérdekű szolgálatra használni nem kívánja. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ezt voltam bátor a miniszterelnök úrnak az előbb mondott szavaira tisztelettel megje­gyezni. Ezt megismételve, a miniszter úr vá­laszát köszönettel tudomásul veszem. (Éljen­zés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kér­dem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszter úr­nak az interpellációra adott válaszát tudomá­sul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Nagy Ferenc képviselő úrnak a földmívelésüp-vi miniszter úrhoz intézet in­terpellációja. Kérem a jegyző urat, szívesked­jék az interpellációt felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a magyar mezőgazdaság törvénves érdekkép­viseleti szervezete »7, Orszá^o.« MeTŐgazd&s'á«ri Kamara még mindig 1 nem alakult meg, noha annak még az elmúlt év folyamán meg kellett volna alakulnia 1 ? Hajlandó-e a miniszter úr válaszolni az alábbi két kérdésre: 1. Igyekszik-e a földmívelésügyi miniszté­rium megállapítani, hogy a kamara megalaku­lásának elhúzódásáért kit vagy kiket terhel a felelősség? 2. Hajlandó-e a miniszter úr mielőbb sür­gős intézkedéseket tenni a mezőgazdasági ka­mara megalakulása érdekében, hogy a magyar gazdaközönségnek és földmívestársadalomnak ez az egyetlen érdékképviseleti szervezete tel­jesíthesse kötelességét?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Nagy Ferenc: T. Képviselőház! Ügy érzem, hogy illő tisztelettel elnézést kell kérnem a t. Háztól azért, hogy néhánynapos parlamenti munka után, mint újonnan megválasztott kép­viselő, máris igénybe veszem a t. Ház szíves türelmét. Ügy érzem azonban, hogy olyan ke­vesen vagyunk kisgazdaemberek a ( Házban, hogy egyrészről fokozott kötelesség hárul ránk, másrészről pedig köteles vagyok szóval is meg­indokolni bejegyzett interpellációmat azért, mert az interpelláció tárgyát képező mezőgaz­dasági érdekképviseleti szervezet újjáalaku­lása mezőgazdasági lakosságunknak olyan első­rendű érdeke, amely megérdemli a képviselő­ház nyilvánosságát is. Millió és millió magyar embernek termelési, megélhetési, jóléti érdeke fűződik ahhoz, hogy a mezőgazdaságnak egyet­len törvényes érdekképviseleti szervezete kellő időben, pontosan a helyén legyen, megfelelő emberekkel megalakuljon és végezze kötelessé­gét a mezőgazdasági lakosság érdekében. T. Ház! Azt hiszem, az igen i Ház agrárai és agrárérzelmű tagjai velem együtt mélysé­ges elkedvetlenedéssel látják azt, hogy közgaz­dasági életünkben az utolsó évtizedek alatt a mezőgazdaság meglehetősen háttérbe szorult. Azt hiszem, mindnyájunk lelkét egyforma aggó­dással tölti cl az a körülmény, hogy ezeresz­tendős mezőgazdaságunk elveszítette a magyar közgazdasági politikára irányító befolyását és az alig néhány évtizedes múlttal bíró ingó tő­kének, jelesül a kartelek és bankok vezéreinek sokkal nagyobb befolyása volt, legalább is az elmúlt évtizedek alatt, a magyar közgazdasági élet irányítására, mint a mezőgazdaságnak. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Amikor ezt megállapítjuk, akkor nekünk a Ház agrárérzelmű tagjainak, de mindazoknak, akik a mezőgazdaságot elfogadják az ország létalapját jelentő legnagyobb termelési ágnak, az a kötelességünk, hogy mindent elkövessünk, hogy a mezőgazdaság a maga kívánatos befo­lyását közgazdasági életünkre visszanyerje. Amikor néhány esztendővel ezelőtt, a leg­súlyosabb gazdasági válság idején az volt az érzésünk nekünk, mezőgazdasággal foglalkozó embereknek, hogy a földmíveléssel foglalkozni szinte egyenlő a pusztulással, amikor azt lát­tuk, hogy néhány esztendővel ezelőtt a birto­kosember házánál mindig több és több napon jelent meg a végrehajtó vagy az adóbehajtó közeg, amikor azt láttuk, hogy a nincstelen földmívesember házánál naponta megjelenik a nyomor, a koplalás, a szenvedés, ugyanakkor kénytelenek voltunk azt is látni, hogy vannak termelési ágak, amelyek milliókat keresnek a legszörnyűbb gazdasági válság idején, neveze­tesen azok a termelési ágak, amelyek hatalmas, erőteljes érdekképviseleti szervezetekkel ren­delkeztek, amelyek a maguk befolyását, szem­ben a mezőgazdaság .érdekeivel, a közélet min­den pontján érvényesíteni tudták. Ha nekünk az elmúlt évtizedek alatt mezőgazdasági érdek­képviseleti szervezeteink fel tudták volna venni a versenyt a kartelek és bankok érdek­képviseleti szervezetével, akkor még a gazda­sági válságot is sokkal könnyebben és keve­sebb megrázkódtatással élhettük volna át, ép­pen úgy, mint Dániában, Hollandiában vagy a többi kitűnő érdekképviseleti szervezetekkel rendelkező mezőgazdasági országban történt. T. Ház! A magyar mezőgazdasági lakosság­nak legfontosabb és törvényen alapuló érdek­képviseleti szervezete a mezőgazdasági kamara. Én a magam részéről szeretettel beszélek erről az intézményről, mert esztendők óta kamarai tag vagyok és ott igyekeztem többi kamarai tagtársa m .mal együtt mezőgazdaságunk érde­keit szerény erőmből előmozdítani. Annál in­kább sajnálom azt, hogy a mezőgazdasági ka­mara, amelynek igen fontos szerepe van az ox-

Next

/
Oldalképek
Tartalom