Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-6
?2 Az országgyűlés képviselőházának 6\ tekintettel nem mondhatom el, de egyetlen egy politikai tényt elmondok. Amikor néhány nappal ezelőtt délután négy órakor Alsóvereckén az Egán Ede által alapított szövetkezeti házban ültünk, leszármazottjával annak az Egán Edének, akinek a neve a ruszin nép előtt hagyománnyá változott, megjelent két csendőr és vasraverve vitték el Egán Imrét a csendőrörsre. (Nagy zaj a jobb- és baloldalon és a középen.) Vasraverve vezették végig Alsóvereckén Egán Imrét- Nem tudom, ez okos politika-e, amikor úgy tudtam és úgy tudom, hogy soha nem volt Mkézbasítve Egán Imrének semmiféle végzés. {Zaj jobbfelől.) Én csak ezt az egyet említem fel, pedig felemlíthetnék számtalan esetet, amelyeket azonban nem kívánok idehozni. Arra kérem az igen t. kormányt, oldja meg ezeket a kérdéseket sürgősen és komolyan, teremtsen életet és várkeringést, mert három hónap óta teljesen leállt minden és az új organizáció nem indult meg. (Ellenmondások jobbfelöl.) A miniszterelnök úr válaszát nem veszem tudomásul. (Éljenzés és taps a szélsőbalodalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszterelnök úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Iff en! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Következik Tildy Zoltán képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Szeder János jegyző (olvassa): Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz a gazdasági munkavállalók öregségi biztosításánál előforduló zavarok tárgyában. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy az Ombi. az öregségi járadék folyósítását egyes olyan esetekben is megtagadja, amelyekben annak megállapítását a törvény szelleme és a méltányosság teljes mértékben indokolná 1 ? Hajlandó-e a miniszter úr olyan irányú intézkedést kiadni, amely ezeket a sérelmeket orvosoljál Tildy Zoltán s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tildy Zoltán: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A gazdasági munkavállalók öregségi biztosításáról szóló törvényjavaslat tárgyaláj sánál mi az ellenzéki oldalról több módosító javaslatot tettünk, amelyeknek egy részét az akkori kormány és a parlament többsége elfogadta. Módosító javaslataink között azonban volt egy pár, amelyet az akkori többség elutasított. Kértük, hogy ennek a szociális törvénynek a terheit igazságosabban és arányosabban osszák meg a birtokosok között és általában a teherviselők között. Kértük a biztosítottak körének kiterjesztését. Ez annyiban talált meghallgatásra, hogy egy katasztrális hold helyett két katasztrális holdig, illetőleg 20 aranykorona kataszteri tiszta jövedelemig kiterjesztették a biztosítottak körét. Kértük a rokkantsági és özvegyi járadék megállapítását is és én a miniszterelnök úrnak az elmúlt napokban előadott programmbeszédéből örömmel hallottam, hogy az özvegyi járadék megállapítása tervbevétetett. Kértük, hogy azoknak a járadéka, akik most kerülnek be a járadékosok közé, havi 5 pengő helyett legalább havi 10 pengőben állapíttassék meg. Amivel kapcsolatban azonban ezt a mosS ülése 1939 június 21-én, szerdán. tani interpellációt előterjeszteni bátor vagyok, az a 12. §-ra vonatkozik. Ennél a szakasznál a bizottságban azt javasoltam annakidején, hogy a n járadékjogosultság igazolását a 65. illetőleg 63. évet betöltöttek számára tegye könnyebbé a kormányzat, mint ahogy az a törvényjavaslatban le van fektetve, mert szinte elképzelhetetlen, hogy-egy 65. illetőleg 63. évet betöltött öreg mezőgazdasági munkás 15 esztendőre vis« szamenőleg igazolni tudja, hogy valóban gazdasági munkavállaló volt és ezeken az éveken valóban 15 hetet dolgozott. Akkor Darányi Kálmán akkori miniszterelnök úr, illetve földmívelésügyi miniszter úr a bizottságban azt a kijelentést tette, hogy álljak el módosító indítványomtól, mert a kormány a végrehajtási utasításban gondoskodni fog arról, hogy minden ilyen mezőgazdasági munkásra vonatkozólag vélelmez tessék ez. A kiadott végrehajtási utasítás 12. §-a azonban ezt nem tette lehetővé és községi járadékbizottságokra bízta ennek megállapítását. T. Ház! Ami miatt én ezt a kérdést, még a miniszterelnök úr előbbi intelme ellenére is idehozom, aki szerint talán a karzatnak beszélek, annak oka az, hogy egyetlenegy községben tapasztaltam négy olyan esetet, amikor elöregedett mezőgazdasági munkások, közöttük egy 81 esztendős teljesen magárahagyott szegény ember, aki mindig a magyar földön dolgozott, képtelen volt igazolni, hogy ezeknek a feltételeknek megfelel. Itt van nálam az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézetnek két elutasító határozata, amelyekben két ilyen mezőgazdasági munkásnak a járadékjogosultak közé való felvételét azzal utasította el, hogy (olvassa): »Neim igazolták egyrészt azt, hogy jÖA^edelmük túlnyo•mórószben gazdasági imunkavállalói viszonyból ered, másrészt nem igazolták, hogy 45-ik évüknek betöltése után 15 éven át évenkint legalább 15 hetet gazdasági munkavállalóként a belföldön szolgálati viszonyban eltöltöttek.« T. Ház! Az egyik esetben a községi járadékbizottság kifejezetten azzal utasította el az illetőt, aki azt bizonyította, hogy részesmunkát végzett az ottani egyház földjén, hogy a harfmadosniunka és a részesimunka nem gazdasági munkavállalói viszony, pedig a törvény maga imperative kimondja, hogy minden ilyen részesművelés is gazdasági munkavállalás. T. Képviselőház! Az elutasítottak másik csoportja — ismétlem csak egy községből, hoztam adatokat — olyanokból áll, akiknek kiosztott földjeik vannak. Mindkettő olyan ember, akinek még nincs a nevén a föld. Csak egészen röviden olvasóim fel az adatokat. Az egyiknek két katasztrális hold és 344 négyszögöl föld van ,a tulajdonában s ezt a földet 903 pengő és 162 pengő hátralék, tehát 1065 pengő hátralék terheli, ennek a részleteit kell fizetnie. Hol van ennek az embernek annyi jövedelme, hogy méltányos lenne a járadékra jogosultak közül való elutasítása? Meg kell jegyezni, hogy ezeket a kiosztott földeket, amelyek az illetők nevén még nem állanak, például a választói jogosultság igazolásánál nem vette figyelembe a hatóság sehol, ugyanezeknél az embereknél azonban figyelembevette akkor, amikor arról volt szó, hogy a járadékra jogosultak közül őket kizárják. Mi már annakidején megállapítottuk, hogy ez az egész törvény túlságosan sok biztonsági koefficienssel dolgozott. (Egy hang a jobboldaí Ion: Nagyszerű törvény!) Kérem, t. képviselő-
