Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-6

Az országgyűlés képviselőházának 6. ülése 1939 június 21-én, szerdán. 6Í) el fogom mondani azokat a tüneteket, amelyeket bizony nagyon jó volna, ha hallanának és főleg a helyszínén látnálak. (Egy liana a szélsőbaloldalon? Nem- a frázisokat!) Bejelentem, hogy ennek >a kérdésnek átvizsgálása során, tekintettel arra, hogy igen sok és nagyon súlyos panasz érkezett levelekben, én magam végigjártam ezt a vidéket és beszélgetéseket, órák hosszat tartó tárgyalásokat folytattam Bródyval, a ruszin nép politikai vezérével, Sztojka Sándor görögkatolikus ruszin püspök úrral, Ilnitzky ruszin nagyprépost úrral, Stefan svájci vezérigazgatóval, a Latorcai Művek vezérigazgatójával, mérnökökkel, munkásokkal és minden tényezővel, akik ott a kérdést ismerik. Ezt csak azért jelentem be, hogy azokat a megjegyzéseket és észrevételeket, amelyeket tenni fogok, olyanoknak vegyék, mint amelyek mind a legkomolyabb forrásból származnak és ezeket a legnagyobb súlylyal vegyék figyelembe, (vitéz Hertelendy Miklós: Az ottani képviselők majd megmondják!) Erre is rá fogok térni. A rutén földön, amelynek visszaérkezése alkalmával az egész magyarság nagy lelkesedéssel ölelte keblére ezt az ezer év óta idetartozó testvérnépet, már néhány hónap elteltével azt látjuk, hogy ennek a népnek életlehetőségei meg vannak csorbítva és a jelenlegi politikai berendezkedés és rendszer különleges gazdasági és szociális helyzetet teremtett. (Ellenmondások a jobboldalon.) Meg fogom mondani, hogy milyen súlyos helyzetet. Elsősorban is mindenkinek tudnia kell, hogy a ruténföld létalapját az erdőgazdálkodás, a fatermelés adja. A ruszin nép munkája legnagyobb részét az erdőkitermelés és a fűrészmalmok adják. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Uralkodik a zsidó kereskedelem!) Mi történt itt? A magyar közgazdasági élet, a magyar fogyasztó társadalom várva várta, hogy végre visszatér ez az erdőkben gazdag országrész és végre le lehet törni a fakartelt, le lehet szállítani a magas faárakat, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) végre olcsóbb épületfához juttatjuk a magyar föld szegényeit és végre tüzelőhöz juttatjuk a magyar dolgozó társadalmat. Amikor mindenki azt várta, hogy vonatszámra fog érkezni a tűzifa és az épületfa, akkor egyszerre csak azt látjuk, hogy kormányintézkedés tiltja meg, hogy ez a forgalom lebonyolódjék és az ottani valamikor vagónonkint 160 pengő tűzifa árat ab Szolyva fürésztelep ma 230 pengőre emelték kormányintézkedésre, (Zaj a szélsőbaoldalon. — Felkiáltások A fakartel!) a helyett, hogy a fogyasztók védelmét érvényesítették volna itt az Alföldön és az egész országban is. De ahogyan ott a helyszínén kompetens tényezők megmondották, ez azért történt, mert meg kellett védeni néhány nagy erdőbirtokos érdekeit Magyarországon és meg kellett védeni a fakartel érdekeit. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek a tények. Ezek elől kell kitérni nem lehet. 160 pengőről ott a helyszínén 230 pengőre emelkedett fel a tűzifa ára, 45 százalékos áremelkedés történt. Ugyanakkor, amikor itt a nagy erdőbirtokosság a tönkremenéstől rettegett és ebben az intézkedésben látta meg mentését, kisült, hogy itt az erdőmérnököknek 50 és 80 pengős fizetéseket adtak és ma már hárman hagyták el az érseki erdőket és men tek fel Szolyvára, ahol 400 és 500 pengős fize test is kapnak. Ott szolgálják most már az állam és a magyar nemzet érdekeit. (Zaj.) Ugy látszik tehát, hogy ennek a nagy erdőbirtoKÉPVISEL.ÖHÁZI NAtLÓ I. kosságnak, nem tudjuk, milyen okok miatt veszélyeztetett a létalapja és nem tudjuk, milyenokok miatt megy tönkre. (Zaj. — Elnök csenget.) Nemcsak a tüzelőfa kérdése, ez a roppant nagy kérdés volt itt, hogy végre sikerült volna áttörni ezt a magas árat, sikerült volna egy kissé bejjebb zárni az agrárollót. De nem ez történt, hanem a kormány politikája folytán ennek éppen az ellenkezője: az ottani nagy vállalatok, tőkeérdekeltségek haszna, jövedelme fokozódott ez intézkedés következtében. De nemcsak a tűzifánál van ez így, hanem az ugyanolyan fontos épületfának, a fűrészelt árunak az árkérdése is ilyen. Az épületfa ára is ugyanígy változott meg; száz százalékkal emelkedett ott a helyszínen, aminek szörnyű következményei lesznek. Ez abban nyilvánul meg, hogy a belső fogyasztás nem emelkedik, a kis magyar házak nem fognak felépülni és szaporodni, hanem ezzel szemben, igen t. miniszterelnök úr, tessék megnézni és megkérdezni, gondokkal küzdenek a nagy erdőválla latok, hogy ezt a fát Angliába 75 százalékos felárral kiszállítsák. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalta el.) Nem tudom helyeselni ezt a politikát és ezt a gazdasági berendezkedést, mert ez nem szociális és nem népi politika. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem is észszerű! — Meizler Károly: A választáskor mást Ígértek!) Nagy probléma ez ott, mert valóban az egyetlen piac, ahol magas árakat lehetne elérni, a német piac lenne, ide azonban a nagy kliringspitz miatt nem lehet szállítani. Ezt azonban semmilyen úton-módon nem lehet áthidalni. Most Angliában igyekszünk minél többet elhelyezni ugyanakkor, amikor idehaza nem tesszük lehetővé, hogy a fa'fogyasztás és az építkezés erős lendületet vegyen. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Pedig benne van a programban!) Aki ismeri magyar népet, a falu népét, az nagyon jól tudja, hogy az építkezésnél, az egészséges hajlék megteremtésénél a legnagyobb akadály a faanyaggal kapcsolatban merül fel, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) mert előfordul, hogy a vályogot esetleg kiverik, vagy az épületet felhúzzák, de a tetőzet és a padló anyagát nem birják megvásárolni. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Amikor tehát itt törvényjavaslatot terjesztenek be házépítési akciókról, ugyanakkor ezt a politikát és gazdasági ^berendezkedést látva, semmi bizalmam sincs a kormány iránt (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem is lehet!) a tekintetben, hogy szociális, népi politikát teremt. Ennek a gazdasági politikának lett a következménye az, hogy megállt az élet, a régen százszázalékos üzemmel, napi két schiohttel dolgozó nagy műhelyekben ima már csak egy schichttel és ihetenkint öt nappal dolgoznak, mert nincs munka. A munkabért talán néhány százalékkal emelték, de ugyanakkor a munkások arról számolnak be, hogy az élet sokkal drágább. Ilyenformán ennek a kormányzati és gazdasági politikának eredménye a Buténfóidon az, hogy a fa ára 50 %-kal emelkedett, míg jóléti viszonyai, kereseti viszonyai 25—30%-kai rosszabbodtak. (Keck Antal: Ezért nem mernek választatnia) Azt hiszem, ezt a rendszert, ezt a politikát senki sem helyesli. Mert mi tör14