Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-6

60 Az országgyűlés képviselőházának ú. ülése 1939 június êl-ên, szerdán. kistarcsai és a nagykanizsai internálótáborban szenvednek. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Most mondjanak valamit!) Nem akarom felsorolni azoknak az orvosoknak, gyógyszerészeknek és mérnököknek neveit, akik hasonló felületes eljárás alapján kerültek az internálótáhorokba. Jól tudják ezt azok a képviselőtestvérek, akik szintén internálótáborokban voltak és a nép bizalmából ma a magyar országgyűlés tagjai. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — Meizler Károly: Keck Antal és társai!) A magyar büntetőijog a klasszikus vádelvek alapján készült. Ezeknek egyik pontja az audiatur et altera pars, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezeknél az eljárásoknál azokban nem adatott meg a mód, hogy a gyanúsítottak védekezésüket a hatóságok elé tárják. Egy másik pontja ezeknek a büntetőjogi vádelveknek az, hogy nem a gyanúsítottoknak kell az ártatlanságot bizonyítani, hanem a nyomozó hatóságoknak a bűnösséget. Ez sem történt meg, sőt az érvényben lévő rendeletek határozmányai sem tartattak be. Ennek^ következménye az is, hogy egyesek hosszú idő óta minden felülbírálás nélkül rendőri felügyelet alatt és internálótáborokban vannak. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Mi lesz velük?) Erre felolvasom a 4352/1920. B. M. számú rendelet 25. §-át, amely ezt mondja (olvassa): »Minden, az eddig érvényben volt rendeletek alapján eszközölt vagy a jelen rendelet alapján elrendelendő internals -íi ügy az internálást kimondó határozat keltétől számítandó 3 hó elteltével hivatalból revízió alá veendő. Kötelesek ennélfogva az illetékes rendőrhatóságok minden, a joghatóságuk alá tartozó területekről történt internálást a fentebb jelzett 3 hó elteltével hivatalból felülvizsgálni és amennyiben a felülvizsgálat időpontjában az internálásra alapul szolgált ok megszűnt volna, vagy a körülményeknél fogva az internálás szükségét veszítette volna, kötelesek az internálási határozat megszüntetését határozatilag kimondani.« Megállapítom, hogy a rendőrhatóságok csak a gyanúsítottakkal széniben jártak el szigorúan, magukra nézve az érvényben lévő. rendelet szigorát nem alkalmazták. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Arra kérem az igen t. összkormányzatot, utasítsa a belügyminiszter urat, hogy ezeket az internálásokat és rendőri felügyeleteket revideálják át mindazon esetekben, amikor kétségtelenül beigazolódott, hogy önzetlen derék, becsületes magyar hazafiak a politikai véleményük miatt részesültek üldöztetésben, ezeket az intézkedéseket függesszék fel és ezeknek a magyar állampolgároknak személyes szahadságát adják vissza. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A magyar nép nagy tömegeinek szívében még egy igen fájó tüske van: a politikai elítéltek ügye. Azok a férfiak, akik meggyőződésből, a legjobb szándékkal, csak hazájuk és nemzetük Borsát ! nézve, karrierjüket feláldozva nyíltan kiálltak egy nagy nemzeti mozgalom élére, amelynek gyümölcsét ez a választás bizonyította, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) a Csemegi-iéle büntetőkódex már régen elavult szakaszainak hatálya következtében (Zaj a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Zsidó volt!) még ma is börtönben sínylődnek, (Hubay Kálmán: És fegyházban!) a helyett, hogy a magyar társadalomban elfoglalnák azt a helyet, amelyet áldozatkészségük, képességeik, múltjuk és becsületes magyarságuk révén megérdemelnek. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Kérem a miniszterelnök urat, találja meg a módját, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: elment! — Hubay Kálmán: Most gondolkozik.) hogy ezek a sérelmes ítéletek, amelyek a régi büntetőtörvények alapján álltak, oly módon jogorvosoltassanak, hogy ez a fájó tüske a nemzet szívéből kihuzassék, mert higyjék el az urak, ez igen nagy mértékben hozzá fog járulni a békés kibontakozáshoz. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Hubay Kálmán: Nem vagyok biztos benne, hogy akarják-e ezt.) Végül a magyar középosztály önérzetét mélyen sértő és megalázó intézkedésről akarok szólni, a hírhedt 3400-o s rendeletről. (Zaj és felkiáltások a szélsőbal oldalon: Pfuj! Pfuj! — Meizler Károly: Fumigálták a magyar tisztviselők! — Hubuy Kálmán: Jgaz, hogy a tisztviselők fütyültek rá.) A szabad véleménynyilvánítás, a szólás- és gyülekezési szabadság mindenkor a magyar nemzet féltve őrzött kincse volt. A magyar nép nem a földalatti és forradalmi szervezkedések mentalitását hordja a szívében, (Meizler Károly: De oda kényszerítik!) hanem a gerinces, bátor, nyílt kiállású egyenes harcot. (Keck Antal: Aki nyíltan kiáll, azt internálják.) A nemzeti szocialista mozgalmak megmutatták, hogy céljukat kizárólag törvényes- és alkotmányos úton akarják megvalósítani. Ezért mentünk bele a választási küzdelembe, hogy bizonyítsuk azt, hogy mi céljainkat kizárólag törvényes és alkotmányos úton akarjuk megvalósítani. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbalul dalon. — Csia Sándor: Most ez a baj!) A kormányzat beláthatja, hogy erőszakkal, 3400-as rendeletekkel, a vezetők internálásával nem lehetett ezt a mozgalmat megakadályozni kifejlődésében, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Meizler Károly: Nem is lehet soha!) mert a háromnegyedmilliónyi magyar, aki szavazatát miránk adta, (Hubay Kálmán: Mert több helyen nem volt jelölt.) és aki ezzel a számmal többmilió magyart képviselt, bebizonyította, hogy a mögöttünk álló tömegek nem mezítlábasok, nem csőcselék, nem »ködfejlesztő^ suhancok«, hanem a magyar nép színe-java. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Hiába zárták le a 3400-as rendelettel a magyar nép vezetésére hivatott középosztályt, a mozgalom bebizonyította komolyságát és életképességét. Ne féltsék tőlünk az ország függetlenségét. Vagyunk mi olyan magyarok, mint akárki más. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbáloldalon.) Mi a világháborút éppúgy végigharcoltuk becsülettel, (vitéz Br. Roszner István: Már akik!) 191í)-ben ott voltunk Szegeden, a nyugatma gyarországi felkelésben résztvettünk ós ott voltunk a Felvidéken is. (Palló Imre: Mi áldoztuk vérünket. — Hubay Kálmán: De aztán Kistarcsán is ott voltunk.) Ezzel is bebizonyítottuk, hogy mi is vagyunk olyan magyarok, mint bárki más ebben az országban. (Egy hang jobbfelől: Miért húznak fel idegen uniformsit? — Zaj.) A nemzeti szocialista eszme politikai elv. A politika: elvek harca. Az elvek igazságosak, a becsületes politikai elvek harcának feltétele a tisztaság. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az ország érdeke azt kívánja, hogy a politikai küzdelem egyenlő fegyverekkel vívassék meg. Ezt várjuk a miniszterelnök úrtól (Hubay Kálmán: Azt ugyan várhatod!) és kérjük, hogy a 3400-as rendelet korlátozó intézkedéseivel visszatartott tisztviselőtpmegek nyíltan vallhassák politikai meggyőződésüket.