Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-6

64 Az országgyűlés képviselőházának 6. Elnök: Csendet kérek, Keck képviselő úr! Szíveskedjék csendben maradni. Gr. Teleki Pál miniszterelnök: Nem én adtam ki, nem láttam. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon: Azt mondja meg, hogy nem azonosítja magát vele!) Annyival is inkább így van, mert egy baráti állammal kapcsolatosan olyan dolgokat tartalmaz, hogyha láttam volna, nyilván nem engedtem volna kiadni. De nem láttam. (Hubay Kálmán: Akármit tartalmaz, nem lett volna szabad megengedni, mert ellenkezik a választási törvénnyel! — vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Elég hiba, hogy megjelent!) Ami pedig azt illeti, hogy a pártigazgató úr nyílt levelére nem válaszoltam, erre vonatkozólag azt felelem, hogy először is én nem állapíthatom meg a pártigazgató úr illetékességét, másodszor pedig nem vagyok köteles nyílt levelekre válaszolni, csak parlamenti interpellációkra, azokra is csak annyit, amennyit az ország érdekében szükségesnek és megengedhetőnek tartok. (Elénk helyeslés és nagy taps a jobboldalon és a középein. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Hubay Kálmán: T. Ház! Mélységes megdöbbenéssel hallgattam a miniszterelnök úr beszédét, aki még most sem tartotta kötelességének, hogy cáfoljon vagy bizonyítson. (Nagy zaj. — Ellenmondások a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon! Hubay Kálmán: T. Ház! Én az ellenbizo nyitást fogom ajánlani. Amikor a régi országgyűlést feloszlatták és amikor Európa legdrágább választási rendszere mellett a választásokat kiírták, akkor a Nyilaskeresztes Pártnak az óvadékok letétele okozta a legnagyobb gondot. (Mozgás a jobboldalon.) Mi tudtuk nagyon jól, hogy az elszegényedett magyar nemzeti szocialista társadalomból össze fogunk tudni hozni akkora összeget, amely igen szerényen, de szervezettségünkhöz és tagjaink lelkesültségéhez mérten kerületenkint egy-kétezer pengős összegben a választási költségeket fedezni tudja. Tudtuk azonban azt is, hogy ha ezt az összeget kaució céljaira le kell tenni, tehát az élő tőkét holt tőkévé kell konvertálni, akkor jelentősen kevesebb helyen tudunk jelöltet állítani, mint amennyi pártunk szervezettségének és tömegeinek megfelelő lett volna. (Zaj. — Egy hang jobbfelől: Miből szórták a pénzt?) Ezért elhatároztuk azt, hogy az óvadékokra százezer pengő kölcsönt veszünk fel, még pe dig olyanformán... (Br. Vay Miklós: Ez pártügy! — Nagy zaj jobbfelől.) Nem, kérem, ez ide tartozik! (Elnök csenget. — Folytonos nagy zaj.) Elnök: Kérem a jobboldalon a képviselő urakat, szíveskedjenek a közbeszólásoktól tartózkodni. (Felkiáltások jobbfelől: Tessék figyelmeztetni! így nem, lehet beszélni! — Keck Antal: Még most sem mondta meg, hogy ki volt az! — Elnök csenget.) Hubay Kálmán: T. Ház! Azt hiszem, talán mégis illik tisztázni ezt a kérdést! Százezer pengő kölcsönt akartunk felvenni olyképpen, hogy a kauciók visszatérített összegéből fizetjük vissza és ... (Br. Vay Miklós: Kit érdekel ez? — Nagy zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon és a középen.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Hubay Kálmán: ...ha pedig esetleg valaülese 1939 június 21-én, szerdán. melyik kaució kiesnék, annak összegéért a megválasztandó képviselők vállalnak egyetemleges felelősséget. Tudtam, hogy ez nem bankszerű üzlet, tehát beszéltem néhány barátommal, akik körülbelül másfélmillió pengő értékű tehermentes vagyont reprezentálnak. (Egy hang jobbfelől: Fontosabb dolgunk is van ennél! — Zaj.) Miután ezeknek előadtam tervemet, s azt mondtam, írjanak nekem alá egy százezer pengő értékű elfogadványt, készségesen és az első szóra megtették. Ezzel az elfogadvánnyal felmentem a Wiener Bankvereinhez, (Felkiáltások jobbfelől: Aha! — Nagy zaj. — Elnök csenget.) Ne tessék kajánul gúnyolódni! Azért mentem a Wiener Bankvereinhez, mert nem mehettem a Kereskedelmi Bankba, mert az zsidó bank, nem mehettem a Hitelbankba, mert az is zsidó bank és azért mentem a Wiener Bankvereinhez... (Derültség jobbfelől. — Nagy zaj.^ — Elnök csenget.) Nincs mit titkolnunk. (Csia Sándor: Becsületesen megmondjuk!) Azért mentem a Wiener Bankvereinhez, mert annak vezérigazgatója dr. Bokor Ervin nekem régi jó barátom. Neki előadtam a tervemet, mire a következőket mondta: »Kérlek, én bécsi központomtól utasítást kaptam, hogy a választások során semminemű személyi természetű váltót le ne számitoljak, hogy még csak árnyéka se legyen meg annak, mintha Németország bele akarna avatkozni a magyar választás belső ügyeibe«. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Hubay Kálmán: Amikor a vezérigazgató úr ezt igen korrektül közölte velem, elővettem a váltókat és azt mondtam neki: »Parancsolj, személyi váltóknak tartod-e ezeket?« Erre ő azt felelte: »Nem, ezek tiszta üzleti váltók, az összeg leszámítolható, délután 3 órakor gyere fel a pénzért.« Széchenyi és Zimmer Ferenc képviselőtársaimmal mentem fel délután 3 órakor s akkor Bokor vezérigazgató úr nekünk a következőket mondta: »Kérlek, az én helyettesem, Böhm igazgató úr, aki német állampolgár és a német pártnak tagja, bizonyos megjegyzéseket óhajt tenni a kölcsönnel kapcsolatban.« Behívatta és bemutatta őt nekünk és erre Böhm igazgató úr a következőket mondta: »Önök tiszta üzleti váltót hoztak, de nekem tudomásul kell vennem azt, hogy az elfogadók ezt a pénzt önöknek választási célokra adják oda.« Tekintve, hogy nem tudom, vájjon a magyar és a német kormány között nincs-e valamely megállapodás és én pártfegyelem alatt állok, délután megkérdezem a magyarországi német pártot, szabad-e a kölcsönt folyósítani? (Gúnyos derültség a jobboldalon és a közéven.) Várjunk csak kérem! (Egy hang a szélsőbaloldalon: Mit nevetnek ezenf — Elnök csenget. — Zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök: Csendet kérek! Hubay Kálmán: »Miután tiszta üzleti váltókról van szó, mondta Böhm igazgató, nincs kétségem aziránt, hogy a kölcsön folyósítható, (Folytonos zaj. — Egy hang jobbfelől: Hol itt az üzlet?) csupán arról van szó, hogy önök nem délután 3 órakor, íhanem reggel 9 órakor kapják meg a kölcsönt.« Böhm igazgató úr minden bizonnyal korrekt volt, de én is korrekt voltam, amikor azt mont am: »Én itt egy kölcsönösszegre tizenötszörös fedezetet hoztam! Én ebben üzletet láttam, Önök vittek bele politikát, amikor egy idegen állam idegen pártját akarják megkér-