Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-6
Az országgyűlés képviselőházának 6. ülése 1939 június 21-én, szerdán. 59 a Nyilaskeresztes Párt helyettes pártigazgatója és választásvezetője a debreceni miniszterelnöki beszéd után nyomban nyilt l'evsíot intézett a miniszterelnök úrhoz és e nyilt levélben arra való hivatkozással, hogy becstelen rágalmazók egészen alantas, suttogó propagandával^ a Nyilaskeresztes Pártra fogják a külföldről származó pénzek felhasználásának vádját, felszólította a miniszterelnök urat, hogy haladéktalanul nyilatkozzék: ki vagy kik elien emelte ezt a minősíthetetlenül súlyos vádat 1 ? Miért nem válaszolt a miniszterelnök úr erre a nyilt levélre? 3. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy debreceni beszéde nyomán elsősorban a kormány szubvencionált lapjai, a magyarországi zsidó sajtó, a vezérsége alatt álló kormánypárt jelöltjei és megfizetett kortesei, továbbá a törvény- és alkotmányellenesen, mert a választási törvény egyenes . és kifejezett tilalma ellenére megjelent kormánypárti röpiratok, de a kormány egyes tagjai is, részben nyiltan hirdették, részben burkolt célzásokat tettek arra. hogy a miniszterelnök úr által említett állítólagos idegen pénzeket mi, nyilaskeresztesek kaptuk volna. Mit tett a miniszterelnök úr arra, hogy ez a példátlanul felelőtlen rágalmazás megszűiitettessék, és ha semmit sem tett, úgy a lelkisimeretlen rágalomhadjárat megtűrését hogyan ' egyeztetheti össze a miniszterelnök úr a politikai erkölcsökkel ? 4. Hajlandó-e a miniszterelnök úr végre elárulni az országnak, hog-y a Debrecenben említett pénzeket kik kapták, mikor kapták, honnan kapták és kitől kapták? És ezzel a nyilatkozatával kapcsolatban milyen elégtételt hajlandó adni a miniszterelnök úr annak a Nyilaskeresztes Pártnak, amelynek felelőtlen megrágalmazását az egész választási küzdelem alatt nemcsak tolerálta, de a rágalmak elindításában a miniszterelnök urat, — éppen közjogi állása folytán — legalább is könnyelműség terheli?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hubay Kálmán: T. Ház! (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Mielőtt interpellációmra rátérnék, tisztelettel kérem beszédidőmnek 15 perccel való meghosszabbítását. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztat ik-e a lt5 percnyi meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a meghoszabbítást megadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség! A Ház a kért meghosszabbítást megadta. (Élénk éljenzés és tans a szélsőbaloldalon. — Mozgás a karzaton.) Figyelmeztetem a karzatot, hogy tetszést vagy nemtetszést nyilvánítani tilos. Hubay Kálmán: T. Ház! Első interpelláló ja vagyok az új országgyűlésnek. Tapasztalatból tudom, hogy az interpellációk során szoktak leginkább hangot kapni a személyeskedések, szoktak kitörni a viharok és szenvedélyek. Az az érzésem, hogy bennünket a választópolgárság nem azért küldött be a törvényhozás Házába, hogy személyeskedjünk, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) hogy szelet vessünk és vihart arassunk. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Amikor tehát az új országgyűlés első interpellációját elmondom, az interpelláció tárgyilagosságával is, de az interpelláció hangjával is szeretnék — hogy így mondjam — talán utat mutatni az általunk követendő stílus tekintetében és nagyon szeretném, ha az igen t. túloldal nem kényszerítene bennünket arra, hogy azt a mértéktartó hangot, amelyet a parlamentben eddig használtunk és amelyet ezután is szeretnénk használni, kényszerülve legyünk megváltoztatni. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Talán mindenki természetesnek fogja találni azt, hogy súlyt helyeztem arra, hogy az új országgyűlés első interpellálója legyek és éppen abban a tárgyban mondjam el interpellációmat, amelyet az interpellációskönyvbe bejegyeztem, nevezetesen a miniszterelnök úr debreceni beszédében említett úgynevezett idegen pénzek ügyében. Az egész délelőtt folyamán éppen azért nem iratkoztam fel egyetlenegy törvényjavaslathoz sem, mert nem akartam a Házban beszédet mondani addig, ameddig ezt a minősíthetetlen vádat, amelyet ellenünk a választások során emeltek, itt a parlament nyilvánossága előtt nem tisztázom. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon,) T. Ház! Bennünket, nyilaskereszteseket amióta a magyar közéletben megjelentünk, már rengeteg vád ért. Először voltunk kótya gosok. A magyarországi zsidóság szemében ugyanis mindenki kótyagos, aki a zsidókérdés létezésére ráeszmél, és fokozott mértékben kótyagos az, aki ennek a zsidókérdésnek törve nyes és radikális rendezését akár alkotmányos úton is óhajtja. Amikor azután látták, hogy a kótyagosság vádja nem használ, amikor látták azt, hogy a nyilaskeresztes gondolat a vádaktól függetlenül igen komoly lendülettel megy a győzelem felé, akkor lettünk mi idegen eszmék terjesztői. Mert ellenfeleink, elsősorban a magyarországi zsidóság szerint mindenki idegen eszmét terjeszt, aki antiszemitizmust vagy asemitizmust hirdet Magyarországon. Az ő számukra teljesen közömbös az, hogy Magyarországon az antiszemitizmus a legelőbb történelmi valóság és történelmi tradíció. Az ő szamukra teljesen közömbös az, hogy a magyar antiszemitizmus alkotmányos gyökerei ott vannak lefektetve a magyar Arany -Bullában, ott vannak lefektetve a beregi esküben, ott vannak lefektetve Nagy Lajos zsidótörvényeiben, amelyekben ezt a már akkor is fekete hernyósereget, amely akkor is cudarul ellepte a magyar élet fáját, Nagy Lajos törvényes intézkedésekkel tessékelte ki az országból. Az ő számukra nem léteznek Mária Terézia zsidótörvényei, vagy a külön magyar város jogok. Azáltal, hogy mi antiszemitizmust, egészséges és ösztönös antiszemiiizmust hirdettünk, természetszerűleg Idegen eszmeterjesztőkké váltunk az országban. Amikor látták, hogy evvel sem tudják a magyar nyilaskeresztes gondolat győzelmét feltartóztatni, akkor lettünk mi alkotmányellenesek. Hiába mondottuk azt, hogy a magyar alkotmány nem egyenlő például az emancipációs törvénnyel. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ellenségei voltunk az emancipációs törvénynek, tehát ellenségei lettünk a magyar alkotmánynak. Hiába mondottuk, hirdettük, vallottuk, hogy a magyar alkotmány nem azonos a recepciós törvénnyelReánk sütötték, hogy mert ellenségei vagyunk a recepciós törvénynek, tehát ellenségei vagyunk a magyar alkotmánynak. Hiába mondottuk, hogy a magyar alkotmány nem azonos például a jelenlegi banktörvénnyel, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) nem azonos a jelenlegi, néppusztító jövedelemmegoszlással, 1 (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbalolda
