Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-6

Az országgyűlés képviselőházának 6\ olyan területen, amely kétségtelenül bizonyos lelki rázkódtatáson, emóción ment keresztül. (Ugy van! Ügy van! — Helyeslés a jobbolda­lon.) Azt hiszem, helyeselni méltóztatnak azt a felfogást, hogy sokkal helyesebb megvárni bi­zonyos lehiggadást és a választásokat akkor megtartani, semmint a dolgot elhirtelenkedni. (Helyeslés jobb felől.) A harmadik megjegyzés, amely a vitav so­rán felmerült, az volt. hogy a törvényjavas­latnak ama rendelkezése értelmében, amely a 2. §-ban foglaltatik, s amely szerint utasít tá­tik a minisztérium, hogy a magyar Szent Ko­ronához visszacsatolt felvidéki területeken az országgyűlési képviselőválasztások megtartá­sáról az 1940. év június havának 30. napjáig gondoskodjék, még mindig lehetőség van arra, hogy eddig a napig a választások le ne foly­tattassanak, mert hiszen a törvény csak a vá­lasztásokról való gondoskodást teszi a kor­mány kötelességévé. T. Ház! Kijelenthetem, hogy a kormány a jelzett időpontig feltétlenül meg akarja tartani a választásokat. (Helyeslés.) Hogy ezt a ren­delkezést mégis így vettük be, ennek egyedüli oka az, hogy a bekövetkezendő események te­kintetében mi nem rendelkezhetünk, hiszen Európában ma mindenütt zilált nemzetközi viszonyok vannak s végre is egy esztendőn be­lül történhetnek olyan események, amelyek va­lamennyivel kitolják ezt a terminust, helytelen lett volna tehát, ha olyan merev lett volna a törvény, hogy akármilyen rövid időre való ki­tolást is lehetetlenné tenne; helytelen lett volna, ha olyan lett volna a törvény, hogy eset­leg az egy esztendő' lejártával a behívott kép­viselők mandátuma megszűnvén, megint újabb törvényhozási intézkedésre lett volna szükség. Ismétlem, a kormány feltétlenül meg akarja tartani a választásokat addig az időpontig és igazán csak elháríthatatlan vis major lehetne az, amely a kormányt ebben megakadályozza, de erre vonatkozólag azután sem törvény, sem kormány rendelkezni nem tud. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Csoór Lajos t. képviselőtársam indítványt terjesztett elő, amelyben felhatalmazást akar adni a minisztériumnak arra, hogy ren­deletileg intézkedjék a felvidéki választásokra vonatkozó jogszabályok megalkotása tekinteté­ben; az utasítás azt is megmondja, hogy mi­képpen, hogy tudniillik az érvényben lévő tör­vényt terjessze ki oda olyanformán, hogy az ott szerzett jogok sérelmet ne szenvedjenek. Ké­rem, méltóztassék elutasítani ezt az indít­ványt. (Helyeslés a jobboldalon.) Kérem ezt azért, mert amennyiben a, kormány egyszerűen az itteni törvényt kivan ja kiterjeszteni, ezt úgy is joga van megtenni rendelettel, külön felhatalmazás nélkül, mert erre módot és jogot ad neki az 1938 : XXXIV. törvénycikk. Ha pe­dig változtatást akar tenni, akkor nem is akarja és nem is célja az, hogy felhatalmazást kapjon, hanem azt feltétlenül a törvényhozás elé hozza. (Helyeslés.) Ezekből az okokból elutasítani kérem ezt az indítványt, magát a javaslatot pedig válto­zatlanul, illetőleg az előadó úr által tett mó­dosításnak megfelelő változtatással, a' »közül« szó beiktatásával méltóztassék elfogadni (He­lyeslés és taps a jobboldalon és középen.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban a részle­tes tárgyalás alapjául elfogadni 1 ? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyal ás alapjául elfogadta. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ I. ülése 1939 június 21-én, szerdán. 45 Következik a részletes tárgyalás. r Kérem a jegyző unat, szíveskedjék a tör­vényjavaslat címét felolvasni. . Szeder János jegyző (felolvassa a törvény­javaslat címét). Elnök: Meg nem támadtatván, elfogadott­nak jelentem ki. Következik az 1. §. Kérem annak felol­vasását. Szeder János jegyző (felolvassa as 1. §-t). Elnök: Az előadó úr kíván szólani. Benkő Géza előadó: T. Ház! Amint azt az általános vita megkezdése előtt bejelenteni bátor voltam, az 1. §-hoz a szabatosság és minden félreértés lehetőségének elkerülése ér­dekében a következő stiláris kiegészítést Va­gyok bátor indítványozni: méltóztassék a 14. sorban a »vagy« szó elé a »közül« szót be­iktatni. Elnök: Kíván még valaki a szakaszhoz hozzászólni? (Nem!) Szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem, méltóztatnak-e az 1. §-t az elő­adó úr stiláris módosításával elfogadni? (Igen!) A Ház az 1. §-t az előadó úr stiláris módosí­tásával elfogadta. Következik a 2. §. Kérem annak felolva­sását. Szeder János jegyző (felolvassa a 2. §-t). Elnök: Meg nem támadtatván, elfogadott­nak jelentem ki. A 2. § után Csoór Lajos képviselő úr új szakasz f felvételét javasolja. Csoór Lajos képviselő urat illeti a szó. (Nincs itt!) A képviselő úr nincs jelen. Kíván valaki az indítványhoz, hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a tanács­kozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdeni, méltóztatnak-e az új szakasz fel­vételére vonatkozó indítványt elfogadni? (Nem,!) A Ház az indítványt elvetette. Következik a 3. §. Kérem annak felolva­ScLSÊlT. Szeder János jegyző (felolvassa a 3. §-t). Elnök: Meg nem támadtatván, elfogadott­nak jelentem ki. A javaslat részletes vitáia ezzel végetért. Harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Áttérünk napirendünk következő pontjára, a visszatért kárpátaljai területeknek az or­szágéra! egyesítéséről szóló törvényjavaslat tár­gyalásárla. (IromL 8., 16.) Gergelyffy András előadó urat illeti a szó. Gergelyffy András előadó: T. Képviselő­ház! Araidon lelkem mélyéig meghatva itt ál­lok m, előadói emelvényen, hogy elfogadásra ajánljam a. M'agyar Szent Koronához vissza­tért kárpátaljai területeknek _ az országgal egyesítéséről szóló, történelmi nelentősésrű tör­vényjavaslatot, az alázatos hála imádságos szavaival fordulok a mindenható Istenhez, aki megérnünk engedte ezt az ünnepélyes órai, amelyben a magyar országgvűlés az első lé­pést teszi hazánk ee-yik gyönyörű darabja visszacsatolásának törvénybeiktatásához. Második szavam legyen a hódolat szava Magyarország főméltóságú Kormányzó urá­hoz, (Általános, élénk éljenzés és taps.) aki magas őrhelyéről a magyarság történeti kül­detésének tudatától áthatott lélekkel, a kivá­lasztott és legnemesebb magyar bölcseségével és kemény kezével vezette és vezeti a két for­11

Next

/
Oldalképek
Tartalom