Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-23

538 Az, országgyűlés képviselőházának 23. kotmanyozó épületben együtt ülünk és törvényjavaslatokat tárgyalunk, törvényt hozunk, már bizonyítéka, ha őszinték azok a szavak és abban nincs okom kételkedni, hogy ebben a Házban mindenki alkotmányos úton és a parlamenttel akar a nemzet ügyeinek vitelében közreműködni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez természetes!) Elismerem, hogy lehet gyorsan cselekedni parlament nélkül is, de lehet gyorsan cselekedni az időknek, a viszonyoknak megfelelően megváltoztatott házszabályokkal is. De viszont a nemzet erdekét parlamenttel jobban lehet szolgálni, mint parlament nélkül. (Úgy van! jobbfelől. — Paczolay György: Ez a magyar forma!) Ezek után nekünk csak egy kérdéssel kell foglalkoznunk. Minthogy látom, hogy a parlamenti atmoszféra megint visszatért a helyes mederbe, nem lehet más feladatunk, mint itt állást foglalnunk abban a tekintetben, hogy akarunk-e jó, gyors, akarunk-e alkotmányos munkát végezni, igen vagy nem. Én erre a magam szerény képességéhez mérten rámutattam, hogy igen s így már nekünk csak szavaznunk kell és el kell fogadnunk az előttünk fekvő javaslatot. Mint mondottam, mi a parlamentáris rendszer alapján állunk, mert hiszen annak vagyunk a hívei: mi a parlamenttel akarjuk gyorsan, de mindenekelőtt jól megoldani mindazokat a gazdasági, szociális és egyéb kérdéseket 'is, amelyeknek megoldása kívánatos és sürgős, de úgy, hogy ezek necsak egyeseknek és osztályoknak érdekeit, hanem az egész nemzetnek, az egész magyar népességnek érdekeit szolgálják. Ez a javaslat eszköz arra. hogy mindezt meg tudjuk valósítani. T. Ház! Az időm lejárt. Meghosszabbítást nem akarok kérni, mert precedenst nem akarok teremteni, ezért kijelentem, hogy ismételt teljes elismeréssel mind a tárgyalások vezetése, irányítása, mind pedig ak államtitkár és az előadó úr nagyszerű, okfejtései iránt, az előttünk fekvő házszabály javaslatot elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Mnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Nyireő Andor! Elnök: A képviselő ÚT nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Szeder János jegyző: Gróf Esterházy Móric! Elnök: Gróf Esterházy Móric képviselő urat illeti a szó. Gr. Esterházy Móric: T. Ház! Tulajdonképpen nem volt szándékom itt a Ház plénumában a házszabálvrevízióhoz hozzászólni, m^rt hiszen a bizottságban talán túlsókat és túlgyakran vettem igénybe t. képviselőtársaim idejét és türelmét, azonban egypár megjegyzést szeretnék tenni a Bencs Zoltán igen t. képviselőtársunk által benyújtott határozati javaslatra és arra az új 192. §-ra, amelyet az igen t. előadó úr a részleteknél beterieszt. Ha már felszólalok, engedjék meg, hogy elsősorban is megköszönjem az isren t. többségnek azt a tárgyilagos és konciliáns magatartást, amely lehetővé tette, hogy ezt a nagyfontosságú kérdést, amely a múltban — mondhatjuk — egész kormányzati rendszereket is megingatott, aránylag nyugodtan és remélem, célszerűen és eredményesen oldhattuk meg. Előttem szólott Homonnay igen t. képviselőtársamhoz hasonlóan, kötelességemnek tartom azonban azt is megjegyezni, hogy ennek az eredménynek elérésében nagy része van ülése 1939 augusztus 11-én, pénteken. Antal István igen t. képviselőtársunk beszédének, (Úgy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) — képviselőtársamnak mondom, mert ebben a minőségben szólalt fel — amellyel a bizottság ban az egész tárgyalást bevezette és amely a tárgy alapos ismeretét szerencsésen egyesítette a tárgyilagos formával. Ami már most az egyes módosításokat illeti, amelyeket a bizottság elfogadott, itt mindenekelőtt csak: a főbbekre akarok rátérni és köszönettel nyugtázom azokat, amelyeket az igent, bizottság az interpellációk elnöki cerr. aurájának elejtése, a rendkívüli sürgősség eseteinek megszorítása, a bizottsági kommünikék tárgyában és a személyes kérdésekbe való felszólalásokat illetően eszközölt. Ezek és még egyéb kisebb jelentőségű módosítások és javí-* tások, — ha szabad magam így kifejeznem — azt hiszem, szükségesek is voltak ahhoz, hogy ez az egész revízió távolról se jelenthesse a parlamenti kisebbségnek a többség részéről való elnyomatását és ne eredményezhesse azt, hogy egyes esetekben a többség meglepetésszerűen élhessen a jogaival és végetvethessen egy olyan vitának, amely reá nézve abban az időben, abban a pillanatban esetleg kényelmetlen, vagy kellemetlen. Igen t. Ház! Egyénileg még különös örömömnek kell. hogy kifejezést adjak a zárszámadások tárgyalására vonatkozó módosításokat illetőleg, mert hiszen az országgyűlésnek és különösen a képviselőháznak feladata nemcsak a tanácskozás, tárgyalás, törvényalkotás, tagjainak fegyelmezése esetenkint, ha arra szükség van, hanem az ellenőrzés és a felelősségrevonás is, (Ügy van! Ügy van!) ez pedig igen széles mederben és igen hatékonyan megtehető a zárszámadások tárgyalásával kapcsolatosan. Amint később talán kissé hoszszasabban rá fogok mutatni, ezzel korántsem akarom azt állítani, hogy a kormány felelős volta az egyes képviselők felelőtlenségét jelentené vagy jelenthetné. (Ügy van! Ügy van! a középen.) De ha mindezt koncedálom és ha már felszólalok, akkor nem hallgathatom el kritikai megjegyzéseimet sem a tervbevett módosítások egyes szabályaival szemben. Vonatkozik ez elsősorban a törvényjavaslatok tárgyalási módjának sorrendjére. Attól tartok, hogy ha a plenáris általános vita megelőzi a bizottsági részlete« vitát, az nem fog először is a plenáris vita színvonalának előnyére válni, másrészt a képviselők nem lesznek abban a helyzetben, hogy a javaslatokat alaposan megismerjék és máris le fogják szögezni magukat — jobboldali is és baloldali is — bizonyos álláspontok mellett vagy ellen, ami azután a bizottsági tárgyalás nyugodt menetét és kiegyenlítő hatását hátrányosan foe^a befolyásolni. (Ügy van! Ügy vom! a balközépen.) Nem akarom az igen t, Ház idejét hoszszasabban igénybe venni (Halljuk! Halljuk!), csak bátor vagyok rámutatni, hogy a tárgyalásnak ez a módja tulajdonképpen a ma érvényben lévő házszabályok szerint is lehetséges, (Ügy van! a baloldalon.) a harmadik címben a 167. és a következő szakaszok alapján. Ezt a rendszert 1928-ban hozták be, fakultative, alternative. Eredetileg^ úgy volt, hogy csakis ilymódon lehessen tárgyalni, de azután a plenáris tárgyalások során fakultatívvá tették ezt a tárgyalási módot és annak ellenére, hogy már 11 esztendeje, hogy ez a rendelkezés benne van a házszabályokban —