Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-23

Az országgyűlés képviselőházának 23. ülése 1939 augusztus 11-én, pénteken. 533 rén akarat önkorlátozása történik csak, hiszen szabad férfiaknak önként vállalt fegyelmével igyekszünk a magunk célját megközelíteni. Az önként vállalt fegyelem nem jelenti a jogok megcsorbítását és ha meggyőződésből jön létre, hogy a mi munkánkat az elérendő cél szempontjából meg kell gyorsítani, akkor ebből a szempontból vizsgálva a rendelkezéseket, megállapíthatjuk, hogy azok nem célozzák és nem is akarják az ellenzék jogkörének korlátozását, hiszen nem a beszédidő hosszadalmasságán, vagy rövidségén múlik ez. (Ügy van! a jobboldalon.) Jól mondta a bizottsági tárgyalás során Rassay t. képviselőtársam, hogy egy mondatban nagyobb destrukciót lehet végezni, mint egy félórás beszédben, amelyet valaki előad- (Rátz Kálmán: Végre orákulum lett maguknál Rassayból!) Bocsánatot kérek, az igazság mindenütt orákulum, akár a jobboldalon, akár a baloldalon; nem Rassay val, nem Rátzcal és nem Bencs-csel vitatkozunk, hanem az igazságért és ennélfogva ami igaz, azt el kell ismerni erről az oldalról is. Méltóztatnak tehát látni, hogy a Ház belső fegyelmének megalkotása terén, amint a javaslat teszi, — ha elfogadjuk — elmentünk addig a határig, amelyen túl a szólásszabadság megszorítása következnék, mint ahogyan Mokcsay t. képviselőtársam említette, viszont eddig a határig el kellett mennünk, (Ügy van! a jobboldalon!), mert a közelmúlt tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy nekünk itt benn a Házban erősebb önfegyelmezettségre van szükségünk, hogy tanácskozásaink komolyságát, méltóságát és szakszerűségét biztosítani tudjuk. (Egy hang a jobboldalon: Még a hordó tetején is alkalmazni kellett volna « szájkosarat! — Rátz Kálmán: Talán a maguk ígéreteire, meg a piszkolódó cikkeikre és röpii'r.ataikra! — Paczolay György: Mi van a félegyházi plakátokkal? — Zaj — Elnök csenget.) A tanácskozásra rendelkezésre álló idő elegendő. A szólásszabadságnak van egy ellentétele és pedig a véleményalkotás lehetősége. Ne méltóztassanak abból kiindulni, hogy a választóközönség minden egyes képviselőt azért küldött ide, hogy minél többet és minél hosszasabban 'beszéljen, hanem abból méltóztassanak kiindulni, hogy a választóközönség azért küldött be ide bennünket, hogy kialakult véleményünkkel, állásfoglalásunkkal a helyes és tökéletesen kimunkált közakarat létre jövetelét támogassuk. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj a szélsobalol dalon.), amely közakarat kialakul egyrészt a tanácskozás rendjén itt a plénumban, másrészt pedig a javaslatok szakszerű tárgyalása során a bizottságokban. Én megállapítani kívánom, hogy szerény véleményem szerint az előterjesztett házszabálymódosító javaslatnak a tanácskozásra szánt időre vonatkozó rendelkezése elegendő időt ad árra, hogy ez a közakarat és tökéletesen kimunkált vélemény kialakuljon itt a Házon belül minden képviselőtársunkkal kapcsolatban, aki az üléseket szorgalmasan látogatja és végig üli. Azt, hogy a javaslatoknak szakszerű kimunkálása a bizottságokban megtörténhetik, még a t. túloldal részéről sem vonták kétségbe. Hiszen nagyon régi kívánság megy teljesedésbe, amikor az előterjesztett javaslat arról intézkedik, hogy az elvi nagy gondolatok elsősorban a Ház plénumában munkáltassanak ki és a plénumban elhangzott felszólalások és itt kialakult nézetek mintegy utasításul szolgáljanak a bizottságoknak arra, hogy a részletekbemenően alaposan vizsgálják meg, vájjon az egyes részletkérdések megfelelnek-e az elvi elgondolásoknak, ha pedig ezek a részletek megfelelnek az elvi elgondolásoknak, akkor jöjjön a javaslat mégegyszer a Ház plénumába, amely végérvényesen eldönti, vájjon Összhangban áll-e az elvi elgondolás és a részletek kimunkálása, ami után a vita során elkövetkezik a döntés. Én mondhatom, hogy ho«szú, majdnem negyedszázados tisztviselői pályámon mint jól felkészült tisztviselő csak akkor voltam zavarban, ha elvi utasításom nem volt. Ilyen is előfordult. Ugyanezt mondhatom a, napirenden lévő kérdéssel kapcsolatban. Ha a plénumban az ellentétes nézetek összecsapása után kialakul az az elvi álláspont, ameljr a Ház felfogásának mondható, ha meghallgatjuk a pártok egymással szembenálló nézeteit és ezek alapján kialakul az elvi álláspont, akkor már a bizottság a maga szakmunkája és részletekbe menő kimunkáló tevékenysége során sokkal könnyebben, eredményesebben és mélyrehatóbban fogja tudni elvégezni a parlamenti mechanizmus törvényalkotó és jogszabályalkotó feladatát, (Felkiáltás a szélsőbáloMalon: Csak nem lesz mód az igazság kikristályosodására! — Ellenmondások jobbfelől. — Egy hang a középen: Az önök igazságosságának a kikristályosodására! — Közbeszólás a joboldalon: Majd aktív szénnel fogják megvizsgálni!) Az előterjesztett javaslat gondoskodik arról, hogy legyen elegendő idő a törvényjava*Latokkal való foglalkozíásra. Aki képviselői kötelességét lelkiismeretesen el akarja látni és emellett eleget akar tenni azoknak az etikai kötelességeknek is, melyekkel kerületének és pártjának tartozik, az nagyon jól tudja, hogy ha a képviselőház permanensen együtt ül, a lehető legkevesebb idő áll rendelkezésre olyan részletkérdésekkel való foglalkozásra, amelyek a törvényjavaslatok szakszerű kimunkálására feltétlenül szükségesek. Méltóztassék tehát belátni, hogy helyesen jár el a kormány akkor, amikor abból indul ki, hogy a törvényalkotásban alaposabb és szakszerűbb lehet a munka, ha a Házat nem állandóan foglalkoztatja. Helyes a kormánynak az az elhatározása, hogy nem kell mindig és állandóan együtt ülnünk, hanem inkább az együttülés időszakában gyorsan, eredményesen és szakszerűen tárgyalnunk. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) A kormánynak ezt a helyes felfogását az előttünk fekvő törvényjavaslat nézetem szerint megfelelően biztosítja. (Ügy van! a jobboldalon.) Most néhány percre beszédidőm meghoszszabbítását volnék bátor kérni, azonnal befejezem. (Felkiáltások a jobboldalon: Megadjuk!) Még csak egy kérdés-van, amelyre nyomatékosan szeretnék rámutatni, ez pedig a szabadságjogoknak kérdése. Különösen a szólásszabadság helyes értelmezéséről kívánok megemlékezni, amire a t. előadó úr is rámutatott. A szólásszabadság — miként erre a t. előadó úr helyesen mutátott rá — nem egyéni jog, hanem Uz egész Ház, az egész ország joga. Ezt a jogot a nemzet érdekében kaptuk és ezzel a joggal nekünk az egyetemes magyarság érdekében kell megfelelően élnünk, a nemzet érdekében kell ezt a jogot gyakorolnunk. Ennek következtében nem lehet egyéni _ vagy pártsérelmeket hangoztatni akkor, amikor ez a jog a köz szempontjából esik korlátozás alá. Ha tehát az mondatik ki, hogy interpellálni csak közérdekű ügyben lehet, akkor ez egy helyes