Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-21

Az .országgyűlés képviselőházának 21. .tfése 1939 augusztus 9•-ék, szerdiv. 463 tot kívánta a végrehajtás tekintetében beváratni. Legyen szabad csak egy-két adatot idevetnem, amelyek azt mutatják, hogy még mindig mennyi zsidóvallású köztisztviselő van a fővárosban, (Antal István államtitkár: A fővárosban, vagy a fővárosnál?) A fővárosban, beleértve azokat, akik a fővárosnál vannak. A helyzet ugyanis az, hogy ez a statisztika a vallás szerinti megoszlást mutatja, de nem tünteti fel a második zsidótörvényben foglalt faji megoszlást. A tényleges helyzet tehát sokkal rosszabb képet mutat a második zsidótörvény alapján, mint ez a statisztika. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mindazonáltal méltóztassanak megengedni, hogy pár adatot idevessek. Vasúti közlekedési tisztviselő a főváros területén 186 zsidó, BSzKRT-tisztviselő 71 zsidó, posta-, távirda-, telefontisztviselő 140, hajózási, tisztviselő 68, autóbusz- és taxivállalati tisztviselő 16, egyéb közlekedési tisztviselő 55, öszszesen tehát 538 zsidó közlekedési tisztviselő van a főváros területén. A közlekedési segédszemélyzetnél az a helyzet, — amire egyáltalán nem gondolna az ember, — hogy — csak a végső számot mondom — összesen 832 zsidó, van még mindig aktív szolgálatban. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Még mindig van továbbá 37 zsidó állami tisztviselő főiskolai végzettséggel, 28 zsidó állami tisztviselő középiskolai végzettséggel, 19 zsidó állami tisztviselő a kezelői szakon és így tovább; a fővárosnál pedig még mindig 90 zsidó tisztviselő van aktív szolgálatban. Erre talán azt méltóztatik mondani, hogy ez nem «ok, méltóztassék azonban arra gondolni, hogy a zsidótörvényt elsősorban a közigazgatási tisztviselőknek kell végrehajtaniuk s én csak közigazgatási tisztviselőkről beszélek. Ezek esetleg ott vannak az anyagátvevő hivatalokban, esetleg ott vannak, ahol az iparengedélyeket osztogatják, tehát esetleg éppen ezeknek a zsidó tisztviselőknek kell magát a zsidótörvényt végrehajtaniok, mert még mindig ott találjuk őket a hivatalokban. (Antal István államtitkár: Nem lehet Őket nyugdíjazni, a törvény nem engedi meg a nyugdíjazást! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Harmadik zsidótörvény kell!) Én tudom, igen t. államtitkár úr. hogy a törvény mit enged meg, de én ezt azért hoztam fel, hogy megmondjam, hogy a törvény igenis, lehetőséget ad a bírák, ügyészek, tanárok és tanítók nyugdíjazására... (Antal István államtitkár: De a BSzKRT személyzetére nem!) Tudom azt, hogy nem. De már egyízben a Ház elé hoztam azt, hogy amikor mi folyton azt mondjuk, hogy a keresztény fiatalságot a kereskedelemre kell nevelni, akkor, igenis, itt Budapesten kereskedelmi iskoláinkban a tanári kar jórésze még ma is zsidó. Van olyan kereskedelmi iskola, ahol a magyar nyelvet és a történelmet zsidó tanár tanítja. Azt kell tehát kérdeznem, t. Ház, ilyen körülmények között vájjon nem' sürgős-e a törvény végrehajtása, vájjon szabad-e hónapokon keresztül késlekednünk a törvény végrehajtásával? T. Ház! Van a zsidótörvénynek mée- egy másik szakasza, amely ugyancsak végtelenül fontos. Legyen szabad itt megmondanom, hogy például a budapestkörnyéki városokban a zsidóság arányszáma a tisztviselői karban nagyobb annál, mint amit én most itt felsoroltam. Egyébként Budapesten a végleges tiszti alkalmazottak létszámában 11.9, az ideiglenes hivatalnokok között 19 a zsidó, ezenkívül az altisztek és a tűzoltók között még mindig 20 a zsidó. T. Ház! Tisztelettel kérnék meghosszabbítást, arra való tekintettel is, hogy beszédemet jóidéig nem tudtam megkezdeni a zajongás miatt. (Zaj a jobboldalon és a középen. — Felkiáltások jobbfelől: Nem adjuk meg!) Elnök: Mennyi meghosszabítást kér a képviselő úr? Meizler Károly: Tizenöt percet! Elnök: A képviselő úr 15 perc meghosszabbítást kér. Kérem azokat a képviselő urakat, akik a meghosszabbítást megadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik. — Zaj a jobbés a szélsőbaloldalon.) Kisebbség. A Ház a meghosszabbítást nem adja meg. Az igazságügyminiszter iir kíván válaszolni. Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott t. képviselőtársam ugyan a miniszterelnök úrhoz intézte interpellációját, méltóztassanak mégis^ megengedni, hogj^ a miniszterelnök úr megbízásából én adjam meg a választ a képviselő úr kérdéseire. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon jól tudom, hogy a sajtóban közzétett nyilatkozatok egyáltalában nem zárják ki azt, hogy a képviselő urak ugyanarra a kérdésre nézve, amelyre a sajtónyilatkozat már teljes felvilágosítást nyújtott, a Házban kérdést terjesszenek elő, de mégis azt hiszem, hogy a parlamenti lojalitás és az egymás iránt való lojalitás azt hozta volna magával, hogy t. képviselőtársam elégedjék meg azzal a nagyon részletes, nagyon alapos és mindenre kiterjeszkedő nyilatkozattal, amelyet ebben a kérdésben ezelőtt két héttel tettem és amely nyilakozat minden lapban megjelent. A lojalitás azt hozta volna magával, hogy t. képviselőtársam várja be azt az időpontot, amelyet ott a végrehajtási rendelet megjelenésének időpontjául megjelöltünk és az interpellációt talán inkább akkor kellett volna előterjesztenie, ha a nyilatkozatomban megjelölt határidőt nem tartottuk volna be. (Ügy van! ügy van! jobbfelől.) Minthogy azonban t. képviselőtársam az interpelláció jogával élt, amely jog kétségkívül megilleti őt, méltóztassák megengedni, hogy röviden válaszoljak feltett kérdéseire. T. képviselőtársam indokolatlan késedelmeskedésekről beszélt és általánosságban a tavaszt jelölte meg a törvény meghozatalának időpontjául, továbbá elpanaszolta azt, hogy az azóta eltelt idő alatt a végrehajtási utasítás még nem jelent meg és ennek folytan a torvény — mint mondotta — hatálybalepett, de nem hajtatott végre. , ;;.,•; , .•.'-« Mindenekelőtt el kell utasítanom es el kell vetnem ezt a jogi disztinkciót, mert ha egy torvény hatályba lép, akkor azt a törvényt mindenki minden egyéb rendelet, minden potrendelet, minden végrehajtási utasítás nélkül köteles végrehajtani a maga hatáskörében, vala»hánvszor olyan kérdésről van szó, amelyet ez a törvény szabályoz. Ez a disztinkció tehát nem áll fenn. A törvény hatályba lépett és végrehajtása mindazokban a vonatkozásokban, amelyekben a gyakorlati élet ezt a kérdést egyáltalában felvetette, meg is történt. T. képviselőtársam úgy állítja be a dolgot, —- legalább is a tájékozatlanok így -értelmezhetnék — mintha a végrehajtási utasítás kiadása annyit jelentene, hogy ezzel a törvény teljesen végre is van hajtva. Ez is teljesen téves beállítás, inert hiszen ez a törvény, — nagyon jól tudjuk, akik a törvényt alkottuk és 72*