Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-21

458 Az országgyűlés kepviselöhazánaíc'21. merem külföldi szákértői munkásságát, sőt még a mosszuli petróleum-kérdés körüli döntőbírósági szerepét is ismerem. De nem erről van szó, nem arról van szó, hogy itt egymás jóhiszeműségét vagy tudását kétségbeyonjuk, hanem valóban a szőnyegen forgó kérdésről van szó. i Amit mondottam, azért mondottam, mert hiszen a miniszterelnök úr volt szíves erre kitérni és nem akartam abban a színben feltűnni, mintha én ezt nem honorálnám, mert mindenkor lojálisán küzdünk itt a magunk részéről. (Kölcsey István: Jól van, Kálmán!) T. Ház! A miniszterelnök úr elénk tárta, hogy ezelőtt már 15 esztendővel készített egy propaganda-tervezetet. Én nagyon jól tudom, hogy a Területvédő Ligában — hiszen akkor én a MOVE-nak egyik vezetője voltam és érintkezésben állottunk, — mi hogyan folyt. Nagyon sajnálatos, hogy a világ közvéleménye ellenünk volt hangolva és pénzünk sem volt, tehát nem volt hozzá lehetőségünk. Azóta azonban 15 év múlt el, s ha szabadi megemlítenem, a miniszterelnök úr most már ez év eleje óta — mondhatnám — miniszterelnök. (Derültség a jobb oldalon.) Amint méltóztatott mondani, volt szerencséje önmagával találkoznia. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rátz Kálmán: Feltételezem, hogy a miniszterelnök úr bizonyára egyetért önmagával a múltra vonatkozólag és bizonyára elfogadja ezt a régi előterjesztését. Emlékeztetem azonban a miniszterelnök urat arra a nyilatkozatára, amelyet a Nemzeti Újságban három évvel ezelőtt tett, amikor Amerikából visszatért. Ez egy hosszú intervjú volt és ezeket a kérdéseket akkor is hasonló módon világította meg. Kitért arra, hogy voltaképpen nem is nagyszájú propagandistákat kellene kiküldeni, hanem nemzeti értékeket. Most kérdem, hogy ha a miniszterelnök úr mindezt ilyen jól tudja, mint ahogyan tudni méltóztatik, miért mondotta azt, hogy mégis nem olyan a propagandánk, mint amilyennek lennie kellene, s ahogyan az más államokban megvan? Nézetem szerint ezt a kérdést a miniszterelnök úrnak nagyon sürgősnek kellett volna találnia, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy az éy eleje óta állandóan súrol bennünket a háború szele. Más országok harcra készülnek, nemcsak katonailag, hanem — ami ezzel összefügg, — felkészülnek gazdaságilag és felkészülnek lelkileg is. A lelki fekészültségnek pedig kétségkívül nagyon jelentős alkatrésze a propaganda, bárhogyan nevezzem is; nevezhetem felvilágosító munkának, nevezhetem agitációnak, sőt nevezhetem reklámnak is, mert az is egy fajtája a propagandának. Konstatálnom kell. hogy a miniszterelnök úr által említett hatásosság mégis elmaradt. Megjegyzem, mint ahogy közbeszólásomban is mondottam, hogy én a múltkor sem kívántaim és most sem kívánom azt, hogy a miniszterelnök úr itt olyan kérdésekről adjon felvilágosítást, amelyet a legtávolabbról is érintenék az ország érdekét. Köszönöm, hogy a miniszterelnök úr elismerte és honorálta azt, hogy ezt nem is céloztam egyáltalán a felszólalásomban. Most sem felelek tehát a légiókra és a hasonlókra, amelyeket a miniszterelnök úr megemlített. Ha megengedi a miniszterelnök űr. erről rnajd úgy beszélünk, hogy az ország érdeke semmiféle sérelmet ne szenvedjen. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Egy hang a jobboldalon: Akkor tanítsd meg erre Hubayt •is!) Hubay nagyon jól tudja, hogy mit csinál iüése 1939 augusztus 9-én, szerdán/ és amit ő csinál, azt csináljuk mi is. (Taps a szélsőbaloldalon.) Most visszatérek a lelki harcképességre. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak a jobboldalon. Kénytelen leszek név szerint figyelmeztetni a közbeszóló képviselő urakat. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ilyen még nem történt!) Rátz Kálmán: A tíz perc így hamar elmúlik! Visszatérek a lelki harcképességre, amelynek fontosságát a miniszterelnök úr is volt szíves elismerni. Ismételten leszögezem, hogy óriási szükség van erre és ha a miniszterelnök úr azt mondja, hogy megfékezi a belső romboló propagandát, ezt csak köszönettel kell tudomásul vennem. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez azonban nagyon általános dolog és a miniszterelnök úr egy fulánkot is eresztett felénk, amikor azt mondotta, hogy a szürke könyvön kívül még más könyveket is küldtek el borítékban. (Felkiáltások a középen: Ne vegye magára! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Rátz Kálmán: Ki kell jelentenem, hogy a szürke könyv tendenciája nagyon átlátszó, de a zöld könyvé még átlátszóbb: ez a könyv bennünket akar elsősorban kompromittálni. Amikor ez a könyv megjelent, megjelentünk Szendrői Kováeh képviselőtársammal a rendőrségen és feljelentést tettünk ismeretlen tettesek ellen a párt nevében; követeltük az azonnali vizsgálatot, hogy ki írta a könyvet és ki küldte szét. Ennél többet nem tehettünk; mindent megtettünk, ami tőlünk tellett. Ezt a könyvet azonnal elkobozták . . . (Zaj.). Elnök: Csendet kérek! Rátz Kálmán:... de a szürke könyv hat hétig cirkulálhatott az országban és — bocsánatot kérek — kénytelen vagyok csodálkozni azon, hogy a miniszterelnök úr a német követet kérdezte meg az adatok felől, mert talán csekélységem is szolgálhatott volna némi adatokkal a könyv valótlanságai tekintetében. (Horváth Zoltán: Olyan jóban van a németekkel? — Zaj.) De ettől eltekintve, a miniszterelnök úrnak meg kell hogy legyenek a katonai, gazdasági és politikai szakközegei és ezeknek a könyvre nézve perceken vagy órákon belül kellő és helyes tájékoztatást kellett volna adniok, különben el kell őket távolítani a

/ helyükről. (Úgy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon. — Zsindely Ferenc: Újságokból is citált!) Visszatérve a belső harcképességre, meg kell említenem, hogy érnek bennünket vádak, de mi nem vagyunk felelősek azért, ami történt, mert, sohasem mi kezdünk harcot, különösen nem illojális alapon. Mi soha meg nem vádoltunk senkit hazaáruló bűncselekménnyel, mielőtt meg nem győződtünk volna arról, hogy mi van a dologban. Ha a miniszterelnök úr súlyt helyez arra, hogy az ország lelki meghasadása megszűnjék és ezzel kapcsolatosan a lelki harcképesség helyreálljon, kérem, nyilatkozzék őszintén. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Meizler és Horváth képviselő urakat 'másodszor ás kérem, szíveskedjenek a párbeszédeket abbahagyni. Rátz Kálmán: .. .hogy rólunk nem tételezte fel azt, hogy mi idegen pénzen csináltuk volna a választásokat. Es ha a miniszterelnök urat érdekli, hogy Zürichben a 600.000 pengőt ki vásárolta fel, és ha a miniszterelnök úr szakközegei ezt eddig nem tudták jelenteni, én jelen-