Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-21

454 Äz országgyűlés képviselőházának % Van szerencsém beterjeszteni a képviselőház igazságügyi, közgazdasági és közlekedésügyi, valamint pénzügyi bizottságának a közgazdaság érdekei ellen elkövetett visszaélések hatályosabb megtorlásáról szóló törvényjavaslat tárgyában készített jelentését.^ Tisztelettel kérem, hogy a jelentés kinyomását és szétosztását elrendelni és <a sürgősséget kiimondani méltóztassék. Elnök: A beadott jelentést ia Ház kinyomatja, tagjai közt szétosztatja, Az előadó úr a jelentés tárgyalására' nézve a sürgősség kimondását is kérte. Kérdem, méltóztatnák-e ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a sürgősséget kimondja. Minthogy ma a további teendők iránt (kell határoznunk, javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk és ennek napirendjére tűzziük ki a közgazdaság érdekei ellen elkövetett visszaélések hatályosabb megtorlásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Kíván-e valaki napirendi indítványomhoz hozzászólni? (Gruber Lajos szólásra jelentkezik) Grub er képviselő urat illeti a szó. Grnber Lajos: T. Ház! Az

1 elnök úr tniaipirendi javaslatát elfogadom, de tisztelettel javaslom, hogy

1 tegnap benyújtott indítványomat második napirendi pontként tárgyalásra és szóbeli megindokol ásíra kitűzni méltóztassék. Elnök: Az iparügyi miniszter úr kíván válaszolni. Varga József iparügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Egyes képviselőtársaim a közelmúltban már több ízben felhívták figyelmemet ia bányamunkásság helyzetének egyes általuk visszásnak tartott részlet jelenségeire. Én ezeknek a felhívásoknak nyomán elhatároztam, hogy a parlament működésének szünetelése idejében személyesen látogatok el azokra iái területekre, (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) laihol ilyen visszás részletjelenségeket a képviselő-urak tudomásomra juttattak" Az volt a tervem, hogy ezeknél a vizsgálatoknál az illető kerület képiviselő urait is felkérem, tartsanak velem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Most, hogy ez a szándékom nyilvánosságra jutott, egy kissé talán veszített hatályosságából, mégis hízom abban, hogy ez a vizsgálat eredményes lesz. Tisztelettel kérem a Képviselőházat, engedje meg, hogy e személyes vizsgálat lefolytatása után közöljem azit a döntésemet, hogy a parlamenti bizottság kiküldését szükségesnek tartom-e, vagy sem. Kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Kölcsey István: Ez korrekt dolog!) Elnök: Az elnök napirendi javaslata meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Gruber Lajos képviselő úr indítványa az elnöki napirendi indítványt kiegészíteni kívánja. Kérdem, méltóztatnak^ azt magukévá tenni ?' {lg

en! Nem!) Kérem azokat, akik Gruber képviselő úr indítványát magukévá teszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház az indítványt elveti. A t. Ház tudomására hozom, hogy vitéz Ujfalussy Gábor képviselő úr indítványt nyújtott he aziránt, hogy a most napirendre tűzött törvényjavaslat tárgyalásának tartamára az ülések ideje napi 8 órában állapíttassék meg. (Helyeslés jobbfelől.) Az indítványról a házszabályok értelmében holnapi ülésünk elején fogunk dönteni. . ülése 1939 augusztus Q-én, szerdán. A tegnapi ülésen történt bejelentésnek megfelelően a miniszterelnök úr kíván válaszolni Rátz Kálmán képviselő úrnak. Gr. Teleki Pál miniszterelnök: T. Ház! Rátz Kálmán képviselő úr azt kérdezte tőlem, van-e tudomásunk — nekem és a külügyminiszter úrnak — arról, hogy az összes hírszolgálati eszközök felhasználásával szinte az egész világra kiterjedő szervezett és központilag vezetett nagyarányú ellenséges propaganda folyik Magyarország ellen? Van-e tudomásom arról, hogy ez a propaganda /magában az országban is működik és főcélja a magyar nép lelki harckészségének megrendítése, továbbá, hogy egyes országokban már magyarellenes célzatú fegyveres alakulatok, légiók is alakultak? Végül, hogy hajlandók vagyunk-e a ma teljesen erélytelen és hatástalan külföldi magyar propaganda kifejlesztésére, egyben a magyarellenes aknamunkának diplomáciai úton történő ellensúlyozására, valamint intézkedni aziránt, hogy Magyarországon belül is megszűnjön a romboló hatású propaganda, amely alkalmas a szövetséges és baráti országok erejébe, valamint a saját erőnkbe vetett bizalom és hit megrendítésére. Ami az első kérdést illeti, válaszom a következő. Egy, az egész világra kiterjedő és egységesen irányított propaganda — így kifej ezve — nincs. Több irányból, különböző országokból, közelről, távolról jelentkező hivatalos es nemhivatalos, sőt a hivatalos körök szándékával és irántunk táplált érzelmeivel ellenkező propagandák azonban sok oldalról folynak rádión, újságokban, suttogásokban vagy másképen. Ezt tudjuk, ez így van nálunk is, az egész világon is. Ez kétségtelen, s ahhoz miniszterelnöknek sem kell lenni, hogy az ember ezt lássa. Küzdünk: is ez ellen, de tény az, hogy szervezettségünk az ilyen propagandisztikus vonalakon — hogy ezzel a szóval éljek, különben majd rátérek a szóra is, — nem olyan, mint amilyennek talán kellene, vagy lehetne lennie és mint ahogyan a — mondjuk — propaganda- és ellenproipaganda-szervezetek más á'Ilamofeban kialakultak és kiépültek. Természetes, hogy minden ilyen propaganda ellen igyekszünk küzdeni annyira, amennyire csak tudunk, különösen amennyire anyagi lehetőségünk engedi, mert hiszen minden ilyen munka rengeteg embert és rengeteganyagi eszközt is vesz igénybe. Ami azt illeti, hogy ez a propaganda magában az ország'ban is működik, ez nyilvánváló: minden bennünket érdeklő és bennünket befolyásolni kívánó propaganda, akár kívülről, akár belülről indul ki, nyilvánvalólag magában az országban is működik. Ezt is tudjuk, tudom, sok oldalúlag, tudok sok mindenféléről, de nem tartom szükségesnek és nem tartom különösen jónak és helyesnek ezeket mind itt a nyilvánosság elé tárni (Rátz Kálmán: Nem is kívánom!), és nem is hiszem, hogy a képviselő úr ezt maga is kívánná. (Rátz Kálmán: Nem kívánom!) Ami pedig lelki harckészségünk lerontását illeti, nyilvánvaló, hogy a propagandának jó része erre is törekszik. A magyarság lelki harckészségének lerontása azonban nem olyan könynyű. Mi, magyarok nem vagyunk titoktartó emberek, mi szeretünk egymásnak mesélni, szeretjük ezt el is hinni — legtöbbször rövidéletűen, mert minden csoda nálunk három napig tart, — de emellett lelki harckészségünk olyan pillanatokra, amikor arra szükség van, tmin-