Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-19
Az országgyűlés képviselőházának 19. kor a határozatok- nem voltak kielégítőek, vagy meghaladottakká váltak, a múltban is számos esetben megtörtént s a jövőben is meg fog történni. Budapest, 1939. évi július hó 29-én. Varga s. fc.« EínÖk: Wirth Károly képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Wirth Károly: T. Ház! Tekintettel arra, hogy ez egy bukott miniszter úrnak a válasza, tehát nem reflektálok rá. Elnök: A képviselő úrnak ez a megállapítása helytelen, mert ez a jelenlegi iparügyi miniszter úr válasza. Wirth Károly: Akkor pedig reflektálok rá annyiban, hogy a kispesti textilgyárnál igenis, közvetlenül ezután is tovább folyt a sztrájk, sőt a sztrájkkal kapcsolatban rendőri atrocitások is történtek. Azonkívül, ha esetleg nem tudnák, meg kell mondanom, hogy sztrájk y:m a gyapjúmosóban most is. Ezek a kérdések még mindig nincsenek rendezve. A bérmegállapításokra vonatkozóan az a megjegyzésem, hogy — amint azt interpellációmban elmondottam — a textiliparban a kispesti textilgyárnál egy 22 százalékos bérredukeiót akartak keresztülvinni annakidején, (Rátz Kálmán: 32s kirúgják a nyilasokat!)... Elnök: Csendet kérek. Wirth Károly: ... az iparügyi miniszter úr bérmegállapítása után, amikor az iparügyi miniszter úr által megállapított bérek is az előzőleg gyakorlatban volt munkabérekhez viszonyítva legalább 30—40 százalékos munkabérredukciót jelentettek. Ezt kívántam elmondani. Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az írásban adott miniszteri választ tudomásul venni? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a miniszter úr válaszát tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. Következik az iparügyi miniszter úr harmadik írásbeli válasza Gruber Lajos képviselő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Gruber Lajos országgyűlési képviselő úr 1939 június 20-án elmondott interpellációjára a következő választ adom: Tatabányán az oroszlányi bányával együtt foglalkoztatott 5500, a Dorogon dolgozó 4700 és a Pilis vörös vár on alkalmazott 1100, tehát a három bányavidéken összesen foglalkoztatott 11.300 főnyi bányamunkás átlagos tiszta készpénzkeresete 8 órai munkaidőre az interpelláció elhangzása idejében kitett a vájároknál Tatabányán 6 pengő 20 fillér, Dorogon 5 pengő 50 fillért, Pilisvörösváron 5 pengő 70 fillért, amihez még az ingyen lakás, fűtés és világítás jár. A havi tiszta átlagos készpénzkereset ezek szerint a vájároknál Tatabányán 155 pengőt, Dorogon 137 penső 50 fillért, Pilisvörösváron 142 pengő 50 fillért tett ki, ami éhb érnek éppen nem mondható. A foglalkoztatott összes munkásokra vonatkoztatott mindenféle levonás (adó, betegsegélyző, bányanyugbér stb.) után fennmaradó tiszta készpénzkereset ugyancsak 8 órai munkaidőre kitett az interpelláció elmondása idején Tatabányán 4 pengő 50 fillért, Dorogon 4 pengő 10 fillért, Pilisvörösváron 4 pengő 20 fillért, amely kereseten felül ugyancsak minilése 1939 augusztus 3-án, csütörtökön. 447 den egyes munkás ingyen lakást, fűtést és világítást élvez. Az Összes munkásokra vonatkoztatott havi tiszta átlagos kereset Tatabányán 112 pengő 50 fillér, Dorogon 102 pengő 50 fillér, Pilis vörösváron 105 pengő volt. Az interpelláció elmondását megelőzően a dorogi bányamunkásság memorandumban kérte a bányaigazgatóságot, hogy az egykori gazdasági krízis idején, 1931-ben keresztülvitt 10 százalékos bércsökkentés előtti munkabéreket állítsa vissza. A bányaigazgatóság válasza az^ volt, hogy nem akar elébe vágni a minimális ^munkabéreket megállapító bizottság munkájának s ezért javasolta, hogy a munkásság várja be a bizottság határozatát. A munkásság^ a javaslatot elfogadta. Azóta, június hó 5 : én a r legkisebb munkabéreket megállapító bizottság a dorogi és pilisvörösvári körzetre ú.j határozatot hozott. Mindkét helyen az átlagos váiárkereset 8 órai munkaidőre 6^ pengőben állapíttatott meg a természetbeni lakás, fűtés és világításon kívül. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a munkás a vállalattól családi pótlékban és ez év január elsejével életbeléptetett családi bérben részesülj továbbá üdülési szabadságot ősszel és karácsonykor havi keresményének 20—20 százalékát kitevő beszerzési segélyt kap. Ezenfelül a munkásság szociális jóléte érdekében például ^Tatabányán viseli az összes tankötelesek díjtalan oktatását, a tanköteleseket tanszerekkel, könyvekkel díjtalanul látia el, fürdőket, munkás-, levente- és cserkészotthonokat tart fenn, fejletlen gyermekek részére tejadomán vt nyújt. Ez vonatkozik Tatabányára, de ezeket a jóléti szolgáltamánvokat túlnyomó részben megtaláljuk az említett'másik két bányával-, tálat üzemeinéi is. Embertejen bánásmódról a panaszolt bányák egyikénél sem tudok. Erre irányuló panasszal sem az illetékes budapesti ba.Tivakaintánysághoz. sem a vezetésem alatt álló minisztériumhoz egyetlen egy esetben sem fordult egyetlen egy munkás sem.« (Egy hang r< szélsőbalnMalon: N&m is fordulhat, mert ab ban a pillanatban kirúglak a bánvábóL) Az internelláló képviselő úrnak azt méltóztatott állítani, hogy a bányászokat az ébbáv mellett még állandóan pénzhír«áíí-okkai i*? sújtják. (Egy hang a széhöbaloldalon: Ügy is van!} A legkisebb üzem biztonsága is kellő fegyelmezést kíván. A bányászatban alkalmazott fea-yelmi büntetések nemei a következők:« (Egy hang a szélső-baloldalon: Rendőr fegyelem, az van!) 1. dorgálás, 2. pénzbírság, 3. lefokozás, 4. elbocsátás. A fennálló mnnkarendszabályok szerint a maximális pénzbírság a teljes napi öeszkeresetig szólhat, ilyen maximális bírságot azonban csak oly esetben alkalmaznak, amikor már 'a munkás könnyelműsége, vagy mulasztása vétségnek minősül, 1938 január 1-től kezdve a rendeletemre megtartott vizsgálat szerint a pénzbírságok szabályszerű mérvét az üzemek egy esetben sem lépték túl. Messze távol áll a helyzet ismeretétől az, aki olyat állít, hogy néhányperces késésért a^ bányaüzem vezetőségek 20 pengőig teriedő bí^sá got vetnek ki. A bírságok kiszabása ellen egyébként végső esetben fellebbezni lehet a bányakapitánysághoz. Ilyen panasz keretében még sohasem szerepelt 20 pengőt megközelítő bírság, 68*
