Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-18
Az országgyűlés képviselőházának 18. iÁ Olyan hatalmas lépésekkel halad a vasutasság a nemzeti és szociális irányzat felé» hogy a szociáldemokrata nemzetköziség már csak alig kullog utána. (Nagy taps a szélsőbalodalan.) Éppen ezért tisztelettel kérem az összkormányt, hogy ezt a megszégyenítő rendeletet vonja vissza és adja meg ezt a jogot a tisztviselői karnak és a közalkaLmazottaknak, hogy nyilt sisakkal, becsületes őszintességgel dolgozhassanak a nemzet érdekében. Mert ha ez nem így lesz ... (Közbeszólások a szélsőbaloldalon.) Elnök: Ne tessék iá siaját pártjuikibelinek a beszédét is zavarni. Folytassa beszédét a képviselő úr. Abonyi Ferenc: Igen t. Képviselőház,! A közalkalmazottak lelkivilága egészen más, mint ahogyan talán azok a nemzetközi gondolatokkal telitett agitátorok elképzelik. (Szeder Ferenc; Öh micsoda szerencsétlen beszéd ez!) Szerencsétlen, aki mondja. (Derültség.) Nézetem szerint ugyan nem sokat érnek ezzel a rendelkezéssel, mert hiába tiltják meg a nemzeti szocialista hitvallást vagy gondolkozást, mert lelkünkben, szívünkben úgy is odahúznak. Megmutatja ezt például a budapesti környék választási eredménye, ahol soha nem volt nemzeti szocialista képviselő és amelyben igen nagy részben tisztviselők és közalkalmazottak laknak. MégH a szavazatoknak 50 százalékát szerezték meg a nemzeti szocialista jelöltek. Kérdem az igen t. kormányt, mi szükség van arra, hogy ezt a megbecsülni való tábort továbbra is kiskoruságba tartsa. Engedje meg az igen t. kormány és a képviselőház, hogy adjuk vissza ezt a politikai jogot ennek a megbecsülendő társadalmi rétegnek, tegyük lehetővé, hogy törvényadta jogait szabadon gyakorol ihass a. (Nagy taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadntik a miniszterelnök úrnak Következik Budinszky László képviselő úr interpelacioja a miniszterelnök úrhoz és ai iparügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Mocsáry Ödöai jegyző (olvassa): »Az interpelláció s könyvbe gróf Teleki János országgyűlési képviselő úrnak a Kispesti Textilgyár igazgatójává történt kinevezése és a vállalati vezető alkalmazása, valamint a fennforogni látszó összeférhetetlenség miatt bejegyzett szóbeli interpellációm rövid szövegét a nagymé'tóságú miniszterelnök és iparügyi miniszter urak részére a megfelelő példányban jelen bejelentésem során a következőkben terjesztem elő: Való-e az, hogy a miniszterelnök úr, valamint az iparügyi miniszter úr tudtával rendeltek !ki a Kispesti Textilgyárhoz a zsidótörvény rendelkezésinek be nem tartása miatt vállalati vezetőt? Való-e az, hogy a miniszterelnök úr) és az iparügyi miniszter úr tudtával nyert alkalmazást gróf Teleki János országgyűlési képviselő úr? Való-e az* hogy a miniszterelnök úr és az iparügyi miniszter úr tudtak arról, hogy a kérdéses gyár közszállításokban részt vesz? Tudott-e arról a miniszterelnök úr és az iparügyi miniszter úr, hogy a kiküldött vállalati vezető a zsidótörvény ^rendelkezéseit végrehajtotta-e és ennek a során járultak hozzá egy országgyűlési képviselőnek a vállalathoz leendő Kinevezéséhez? — Budinszky László s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szóiïése 1989 augusztus 2-án, szerdán. 441 Budinszky László: T. Ház! Semmiféle szenzációt nem óhajtok ebben az ügyben keresni. Legjobban szerettem volna úgy beírni interpellációmat, hogy »egy ügy«. Teljesen osztom ebben a tekintetben Hunyady Ferenc gróf képviselőtársamnak százszázaiéikos korrekt álláspontját, hogy nekünk kötelességünk a magyar történelmi neveknek viselőit megvédeni. Kötelességünk nekünk a közerkölcsökre, a közmorálra végtelenül kínosan vigyázni. Én remélem és hiszem, hogy nem fog semmiféle osoriba esni ezeken'a történelmi neveken, mégis el kell mondanom ezt az interpellációt, nem azért és nem abból a szempontból, amelyből kiindulva a napilapok ebből szenzációt csináltak, a 60000 pengő fix és a 40.000 pengő biztosított jutalék szempontjából, mert ha valaki közgazdasági tevékenységet fejtett ki egy életen keresztül és ha szakmájában megfelel, akkor megérdemli az ellenértéket, ebbe a köznek beleszólása bizonyos mértékig nincs; úgyszintén nincs beleszólása abba sem, hogy a mai gazdasági rendszerben 300% haszonnal kalkulál ma is a Kispesti Textílgyár. Köztudomású, hogy ebben az önkalkulációban, amelyet a fonal és egyéb dolgok körül csinál, 300% körüli a haszon. Ez mind nem tartozik a dologhoz, közérdekű kérdés azonban, iiogy a zsidótörvény végrehaj tatik-ti vagy sem. Igaz, hogy a végrehajtási utasítás mind a mai napig nem jelent meg, azonban a zsidótörvény napvilágot látott és életbelépett, tehát nagyon helyesen tette az illetékes miniszter úr, hogy a Kispesti Textilgyárhoz, ahol úgy a zsidótörvény tételes rendelkezéseibe, valamint egyéb törvénybe ütköző rendellenességeket talált, vállalatig vezetőt rendelt ki, nagyon helyesen és én 100%-ig osztom ezt az elintézési módot. A vállalati vezető beléuett és elkezdett dolgozni. Petri Viktor az illető, nem lényeges a neve, csak az, hogy vállalati vezető van kinn, megnéztem, Petri Viktornak hívják. A vállalati vezető elkezdte munkásságát, összeállította azokat a bizonyos tabellákat, elvégezte azokat a bizonyos kutatásokat és ekkor állítólag — én nem voltam ott, bár van egy másolat birtokomban — az Ágoston Manó tulajdonát képező Kispesti Textílgyár Készvénytársaságnak igazgatósági ülésén Bud o excellenciája a következőket mondotta: »Sikerült a vállalat élére a miniszterelnök úr ós az iparügyi miniszter úr hozzájárulásával gróf Teleki Jánost vezérigazgatónak megnyerni és ez óriási nyereség a vállalat részére.« Meg vagyok róla győződve, hogy gróf Teleki János gazdasági szakember, azok a körülmények azonban, amelyek között az igazgatósági ülésen ez a választás, illetőleg — bocsánatot kérek — meghívás a miniszterelnök úr és az iparügyi miniszter úr állítólagos előzetes hozzájárulásával történt, azt a látszatot kelti, mintha a zsidótörvény végrehajtására kirendelt vállalati vezető szerepe kontrakarríroztatnék. (Bencs Zoltán: Merész látszat!) Kérem szépen, én csak konkrétumokat mondok, mert a közérdeknél még a látszatot is megvédem, úgy hogy én gróf Teleki János nevét és azt a látszatot, mintha a zsidótörvényt kormányzati részről nem kívánnák végrehajtani, meg kívánom óvni. Megtörtént a meghívás és most már a helyzet az, hogy először volt vállalati vezető, azután pedig sikerült megnyerni gróf Teleki Jánost a vállalathoz vezérigazgatónak. Az egyik mindenesetre felesleges, mert nem az a lényeges, amint éppen délelőtti interpellációm-