Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-18
Az országgyűlés képviselőházának 18. • Van-e tudomása a keresikedelemügyi és a belügyminiszter ~ uraknak arról, bogy a Bszkrt kezelésében lévő autóbuszüzem alkalmazottai jogviszonyának rendezése évek óta húzódik, s a mai napig rendezve nincs!. Hujíadó-e a miniszter űr intézkedni, hogy az alkalmazottakiat súlyosan érintő jogviszony sürgősen és megelégedésre rendeztessek? Továbbá van-e tudomása, a keresdelemügyi miniszter úrnak arról, hogy a Budapesti Helyiéraekű Vasutaknál a jogviszony 1919 októDer üi-én megszakadt, azóta rendeleti vagy bizottsági határozat útján az 191*: Avil, vasúti törvénycikk figyelmen kívül hagyásával történt? Hajlandó-e a kereskedelemügyi miniszter úr intézkedni, hogy az 1914 : XVII. törvény alapján a jogviszony, illetve a jogfolytonosság visszaállíttassék.« Elnök: Az interpelláló képviselő uratf illeti a szó. (Taps a szélsőjobboldalon.) ., Abonyi Ferenc: T. Ház! A Budapest szé kesf óváros tulajdonában levő közlekedési vállalatok alkalmazottainak ügyét azért hoztam ide, hogy az évek óta húzódó igazságtalan helyzetre végre felhívjam a kereskedelemügyi és a belügyminiszter úr figyelmét, hogy végre az ő kérdésük rendezést nyerjen, mert az a társadalmi réteg megérdemli, (Ügy van! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) hogy az élethez való jogukkal becsületesen foglalkozzunk- A Budapesten megalakult autóbuszüzem évekkel ezelőtt a főváros tulajdonába ment át, de ezeknek a szerencsétlen alkalmazottaknak súlyos szolgálatuk ellenére jogviszonyaik mai napig ! rendezve nincsenek. Vannak 8—9 éves alkat mázoltak, akik még mindig napidíjasok és órabéresek, úgyhogy a jelen körülmények között máról holnapra ki lehet őket tenni állásukból Súlyos helyzet ez, tekintve azt, hogy a gépkocsivezetői és a kalauz! szolgálat olyan terhes, hogy ezeknek az. embereknek fizikuma idő előtt tönkre megy, munkaképtelenné válnak. Felhívom erre a helyzetre a belügyminiszter úr és az iparügyi miniszter úr figyelmét. Most azon múlik jogviszonyuk rendezése, hogy a főváros urai nem tudják melyik miniszter hatáskörébe tartozik ez az ügy, a belügyminiszter úréba, az iparügyi miniszter úréba vagy a kereskedelemügyi miniszter úréba. Szomorúan kell tapasztalni, hogy emberek százainak és ezreinek élete azon múlik, hogy meg tudják-e állapítani, hoe-y melyik miniszter hatáskörébe tartoznak- Elsősorban az iparügyi miniszter úr figyelmét hívom fel erre, mert úgy vagyok értesülve, hogy az iparügyi miniszter úr hatáskörébe utalják ezt az ügyet. Felhívom erre a figyelmét, hogy előre is mérlegelje ezeknek az alkalmazottaknak nehéz helyzetét és amikor szolgálati idejük megállapítására kerül a sor, méltóztassék figyelembe venni nehéz munkájukat, ,azt, hogy fizikumuk idő előtt tönkre^megy és ekként méltóztassék a szolgálati időt megállapítani. A másik vállalát, amely ugyancsak a főváros tulajdonában van, a Budapesti Helyiérdekű Vasutak alkalmazottainak- jogviszonyát illetően az 1914 : XVII. törvénycikk alapján áll. Enn«k a törvénynek érvénye azonban az 1918 október 31-iki forradalommal megszűnt, azóta a vállalat, illetve a főváros.-mint tulajdonos rendeletileg és bizottságilag szabályozta az illetményeket. A magyar vasutassáe 1 jogviszonyát még 1904-ben az akkori kereskedelemügyi miniszter, illése 1939 augusztus. 2-án, szerdán. 439 néhai .Kossuth Ferenc rendezte egy vasutas sztrájk után és ez & vasutas törvény biztosította a magyar vasutasság élethez való jogát. Jl*£ a torvényt- módosították az 1914:XVII." tc-kel. Ez a törvénycikk azonban nemcsak kötelezettségeket -ró a vasúti alkalmazottra, hanem jogokat is biztostí nekik. Sajnálattal kell ÍSÍÍ 1 ™™ a tHáz gyeimét arra, hogy az iyi4:XVIl. te. minden részében hatályos, de azokat a rendelkezéseket, amelyekkel a vasúti alkalmazottak szociális jólétének biztosítását célozták, teljesen figyelmen kívül hagyták. Mai napig sem történt intézkedés, hogy ez a jogállapot a törvényes rend helyreállítása után visszaállíttassék és hogy biztosíttassák a magyar vasutasságnak ebben a törvénycikkben lefektetett joga s itt nemcsak a helyiérdekű vasútról beszélek. Ez az elodázás annak tulaj donítható, hogy ma olyan rendszer uralkodik, amely tisztán bürokratikus úton intézi ezeket az ügyeket. Az 1914:XVII. te. csak két faktort ismer el, amelyeknek rendelkezési joguk van. Az egyik a vasút ügyvezető igazgatósága, a másik pedig a törvényes ellenőrzés jogát gyakorló m. kir. kereskedelmi miniszter. Tisztelettel kérdezem: miért engedte át a kereskedelemügyi miniszter úr ezt a törvényes felügyeleti jogot a belügyminiszter úrnak, amikor pedig a szakképzett" vasúti osztályok a kereskedelemügyi minisztériumban vannak, nem pedig a rendészeti belügyminisztériumban. Ez az egyik oka annak, hogy a magyar vasutasság, különösen a helyiérdekű vasutasok belső élete teljesen eltolódott, úgy hogy megélhetésük valósággal lehetetlenné van téve. Káros hatása van ennek nemzeti szempontból is. mért a helyiérdekű vasutasoknak, de mondhatom, hogy az egész magyar vasutasságnak is 8—10 évi szolgálati idővel bíró alkamlazottai, akik 30 évesek, vagy 30 éven felül vannak, nem mernek családot alapítani, mert törvényben biztosított jogaikat nem respektálják. Pedig a magyar vasutasság megérdemelné a becsületes bánásmódot és á figyelmet a kormányzat részéről, mert mindig bebizonyította, a nemzeti gondolat és a haza iránt való hűségét. Megérdemelné, hogy egy kissé emberségesebb bánásmódra kényszerítsék a vállalatokat, nem is többre, csak az 1914. évi, XVII. te. kötelező. betartására. Ha a,kormány ezt biztosítaná és ellenőrizne is, ; akkor ' nem történhetnék meg, hogy olyan alkalmazottak, akik 24 éves korukban beléptek a vállalathoz, 8—10 évig legyenek kénytelenek napidíjaskodni 90—94 pengőért, ami ínég saját személyük fenntartására sem elég, nem pedig^ családalapításra vagy a gyermekek felnevelésére. De talán túl sokat is mondtam, mert a vasutasságnak van egy rétege, amely ezt az összeget sem tudja megkeresni, amely sokkal kevesebb értéket kap, de többet dolgozik. Ez a pályafenntartási, szolgálat, A vasút igazgatósága a pályafenntartási munkálatokat kiadja egy magánvállalatnak és egyenesen érthetetlen, hogy ez a vállalat néhány fillérrel többet tud fizetni munkásainak, mint maga a_ vasútvállalat. De ne méltóztassék azt gondolni, hogy ez a vállalat is annyit fizet, hogy abból becsületesen megéljen az a becsületes magyar munkás, aki reggel 6 órától este 6-ig 12 órát dolgozik naponta. Hetenkint 16—18 pengőt keres. Megjegyzem, ezek mind olyan becsületes magyarok, akik nem az egyke alapján állanak, hanem mindegyiknek családja van, 6—8, sőt van olyan, akinek 10 gyermeke is van. 67*
