Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-18

Az országgyűlés képviselőházának 18. ülése 1939 augusztus 2-án, szerdán. 437 adott válaszát tudomásul venni? (l&en!) A Ház a választ tudomásul vette. Következnék Szöllősi Jenő képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz és János Áron képviselő úr interpellációja a miniszterelnök, a belügy-, a pénzügy-, valamint a vallás- és közoktatásügyi miniszter urakhoz. A két képviselő úr tőlem halasztást kért interpellációjának elmondására- A halasztást megadtam. • " _ , . „. ,» Ezek után áttérünk Palló Imre képviselő úrnak a miniszterelnök úrhoz mtezeU interpellációjára. Kérem a jegyző urat szíveskedjék a az interpelláció szöveget felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpelláció .a magyar királyi miniszterelnök úrhoz a Jánoshalma és vidéke gyümölcstermelőinek a nemzet szempontjából fontos panasza es Jánoshalma és vidéke jövendője tárgyában. Tudja-e a miniszterelnök úr, hogy Janos

: halma és vidéke nincstelen gyümölcstermelői nem tudják a verejtékes évi munka után termekeiket értékesíteni! ., .'. Ismeri-e a miniszterelnök ur a jánoshalmai gyümölcspiac veszedelmes keserű hangulatát í Tudja-e, hogy az egész nemzet életére veszedelmes szilva-, alma-, körte- és szőlőbukas fenyegeti az ország második gyümölcstermelő központját? , , Tudja-e, hogy Magyarország igen sok részén a lakosság nem jut gyümölcshöz, pedig Jánoshalmán és vidékén ott pusztul a jo magyar .gyümölcs? - ', ..',, Tudja-e, hogy a termelőknek nincsen módjukban a megengedett szeszt kifőzetniök, mert az erre kiszemelt szeszfőzők nem vesznek tel előjegyzést? Hajlandó-e a miniszterelnök ur a lenti bajok ügyében a legsürgősebben intézkedni, hogy Jánoshalma és vidéke népe megnyugodjék, a nemzeti vagyon pedig ne károsodjék?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó Palló Imre: T. Ház! A gyümölcsértékesítésről ma már elhangzott három interpelláció és én mégis szólni kivánok erről a kérdésről, mert Jánoshalma és vidéke gyümölcstermelői ezt követelték tőlem, mivel Jánoshalma a gyümölcstemelés értékesítésével áll vagy bukik. Azért kívánok a miniszterelnök úrhoz interpellálni, mert Jánoshalma jövendőjéről is szó van, Jánoshalma jövendője pedig kapcsolatos a földbirtokkérdéssel is. T. Ház! Ha visszagondolok a vasárnap reggel 5—7-ig tartó sétámra, amelyet Jánoshalma piacán tettem és látom ezt a feudális-liberáliekapitalista gazdasági életet, akkor valahogyan eszembe jut a Schuschnigg-féle gazdasági fellendülés terve. (Derültség.) Önök nem tudjak, mi ez, éppenúgy, ahogyan az egyszeri osztrák sógor sem tudta, ihogy mi és elment Bécsbe személyesen megtudakolni. Schusohnigg azt mondta neki: »Nézzen ki kedvesem az ablakon. Látja azt a gyárat?« — »Látom« — mondta.— »Két év múlva két gyárat fog itt látni, három év múlva három gyárat, stb.« Az osztrák sógor hazament és a korosmában megkérdezték

r tőle: »Hát hun vót sógor?« — Benn vótaim Bécsben személyesen .megérdeklődni Sohusehniggnál, hogy mi az a gazdasági fellendülés terve. Majd megpróbálom kendéknek magyarázni. Nézzenek ki csak az ablakon! Látják-e azt a koldust a sarkon? Hát két év múlva két koldus lesz ott, három év múlva három koldus és így tovább. Ha mi sokáig járjuk ennek az ígérgetésekre KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ I. épített és ígérgetésekkel megtrágyázott gazdasági életnek az útjait, akkor mi is eljuthatunk oda, hogy rövidesen három koldus fog állni ott, ahol ma még csak egy áll. Minden kormány megérdemli tudniillik, akármelyik nemzet élén áll, hogy 25 botot verjenek rá, amikor engedi az állam értékeit pusztulni. Amit Jánoshalma piacán lát az ember, az az állam értékeinek pusztulása és a nemzet meglopása. Jánoshalma és vidéke gyümölcstermelői igencsak elesett szegény emberek. Ezek az elesett emberek Illancsból, Kecskésből, Kiserdőből tolják be talicskán 80—120 kilós terhüket, igen nehéz homokos utakon. Megmondhatorn azt is, hogy mi az az Illancs. A hivatalos neve tudniillik Terézhalom. Ezek a magyarok annakidején eladták egy-két hold jó magyar földjüket abban a boldog reményben, hogy ők ott Jánoshalma vidékén, a magyar Szaharán 30 holdat kaphatnak és azon gazdálkodhatnak. Elmentek oda és magyar verejtékkel, munkával kultúrálni kezdték ezt a vidéket. És mi történt? Hiába ontották verejtéküket, hiába fektettek be minden munkát és minden pénzáldozatot, azt látták, hogy nem tudnak boldogulni. Ekkor elillantak onnan. Ezért kapta ezt a népies nevet, hogy »Illancs«. Ezek a szegény illancsiak betolták a piacra a barackot. Betolták, nem vette meg senki. Megint visszatolták, megint betolták, megint vissza, így ment ez sokáig, (Derültség a .jobboldalon.) — nem nevetség ez, mert keserű panaszok hangzottak el éppen e miatt — s végre amikor betolta azt az egymétermázsa barackot, mit kap érte? Két fillért kap kilójáért és ezért 8 kilométeren át tolta jó egynéhányszor azt a barackot. A másik mit csinál? Nem tudja eladni még két fillérért sem a cefre-barackját, tehát beönti a hordójába, mert, mondjuk, van neki. Akkor kérdezem tőle: Mit csinál ezzel gazduram? Mit csinálok? Most jön a vörösszilva érése; most kiöntöm a barackot és összegyűjtöm a szilvát, azután majd jön a szőlő érése, akkor kiöntöm a szilvát és összegyűjtöm a szőlőt. Mert ez történik ott. Tudniillik nincs semmiféle ára a magyar gyümölcsnek a jánoshalmai piacon. Vasárnap éppen tele volt a piac szilvával, de tele volt a kereskedő sátra is s az egyik zsidó elpanaszolkodott éppen nekem, a nyilas képviselőnek, (Derültség a jobboldalon.) hogy egy vágón szilvát visszaküldték a határról. 406 pengőt fizetett azért, mert visszaküldték. Nyolc fillérért vásárolta annakidején és most ráfizetett az egész boltra« Mivel tele van szilvával a piac és a sátorban nem veszik a szilvát, szegények visszatolják. Miért küldték vissza a határról? Éppen ez az, ami legsúlyosabb problémája Jánoskáinknak. Pajzstetves volt a szilva. Itt van éppen Jánoshalmának a tragédiája* Mert Jánoshalmán — az almafától kezdve végig az utolsó bokorig — minden pajzstetves. Tudniillik a magyar gazdasági életben a gyáripar termékeit megvédi a kartel, a mezőgazdaság gabonatermékeit megvédi a kormány, ha ráfizet, akkor is, de a gyümölcstermékekkel nem törődik, csináljanak a termelők, amit akarnak, holott. belterjes gazdálkodást követel a miniszter elnök úr. (Keck Antal: Az, igaz, hogy nem ad a kormány olcsó szérumot!) De megkövetelik a gyümölcstermelőtől, hogy szérumöl használjon. Hogyan permetezze a gyümölcsfaját az a 67