Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-18
432 Az országgyűlés képviselőházának 18, ülése 1939 augusztus 2 An, szerdán. váncsian várom és azt a Ház tudomására hozom, mgyeiore ebben a kémesben touiuet nem nionüiiatoK. iveiéin vaias&oni luuomasul vételei, [nety estes a jobuoiaiuon.) nauoK: Az mterpeiiaio Képviselő urat a yiszuuvaiasz joga megiueti. Vïirwi Jtvartpiy; x. Jiaz! Nem vártam a honvédelmi miniszter urtui azt a megaiiapitast, hogy agresszív hangon monutain ei interpellációmat. Az agresszivitás oizonyos ionig szemtelenséget jeient- (huenmona^sok a jouootctalon es a közepén.) kAimk; A képviselő úr félreértette a honvédeimi miniszter ur szavait es az agresszivitás szo jelentősegét rosszul értelmezi. \Virtn Karoly: Bocsánatot kerek, ha roszszul értettem az agresszív szo jelenteset, azonban tudom, hogy körülbelül mit jelent a z agresszivitás. Az agresszív hang nem az, amit én interpellációmoan használtam. De ha esetleg agressziv hangot használtam volna is, joggal használtam volna, mert vértlázitó, amikor ilyesmik történnek nálunk az országban* Arra vonatkozólag pedig, hogy az aktív szén tényleg hamis, hivatkozom arra, hogy ott van egy mintapéldány a Ház asztalán, azt meg kell vizsgálni- Nem tudom, hogy a többi ezer és tízezer pontosan ugyanaz-e, mindenesetre ott van egy szakembernek a jegyzőkönyve, azonfelül meg lehet vizsgálni azt a példányt is. Ha esetleg félrevezettek volna engem, akkor sem lenne ez olyan nagy bűn az én részemről, mert én nem vagyok annyira szakember, hogy ehhez értsek. Mindenesetre szakemberek vizsgálták meg, tehát nekem jogom és kötelességem is, hogy idehozzam a Ház elé a kérdést, ha nálam jelentkeznek ilyen ténnyel. Kérem, méltóztassék a viszonválaszomban foglaltakat tudomásul venni. Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a honvédelmi miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igeti!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Wirth Károly képviselő úr második interpellációja az iparügyi, valamint a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter urakhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció a m, kir. ipar- és kereskedelemügyi miniszter urakhoz a sofőrök részére a munkaidő és munkabér megállapítása tárgyában, az ipari vállalatoknál alkalmazott, a munkásokat sújtó önkényes pénzbüntetések tárgyában, a Weiss Manfréd-gyár munkásainak szabadságügye tárgyában: Miért nem állapítja meg a miniszter úr a sofőrök részére a munkaidőt és a munkabéreket? Miért kell, hogy a magánalkalmazásban lévő sofőrök a cselédsorba soroltassanak?: Hajlandó-e az iparügyi miniszter úr^intézkedni abban az irányban, hogy egyes vállalatok ne büntethessék a munkásságot pénzzel? Van-e tudomása az iparügyi miniszter úrinak arról, hogy az ország legnagyobb ipari vállalata, amely az államnak a szállítója, nem adja meg azon munkásainak a fizetett szabadságot, akik az ősszel a Felvidék visszaszerzésénél katonai szolgálatot teljesítettek? Wirth Károly s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Wirth Károly: T. Ház! Második interpellációm talán közelebb áll az én személyi lényegemhez, mert hiszen munkásügyről van szó és mivel én magam is munkás vagyok, így ez az interpellációm már nem lesz olyan, mint az előbbi, bár újból is hangsúlyozom, hogy kötelességből hoztam ide azt a kérdést és majd meg lesz állapítva, hogy igazam volt-e vagy sem. Amikor mar túl vagyunk az ígérgetések idején (. limber Ferenc: Meg mmdig ígérgetnek 0, amikor mar túl vagyunk azon, nogy a plakátok százezrei ordítottak .buaapest utcáin a faiakról, hogy majd a munkások beiét javítani lógjuk, amikor ordították a faiakon a plakátok százezrei, hogy a munkásság szociális helyzetet állandóan emelni fogjuk, akkor meg keli állapítani, hogy a magas Kormányzat részéről bizony nem nagyon igyekeznek ezeket az ígérgetéseket beváltani. (Zaj) Mi, nemzeti szocialisták tisztában vagyunk ugyan a helyzettel és meg vagyunk győződve róla, hogy ebben az összetételeben, ebben a rendszerben ez a kormányzat tökéletes megoldásokat nem is találhat, de viszont éppen azért hozzuk ide ezeket a munkásproblémákat, a legsúlyosabb problémákat is, hogy a magas koimányzat lássa be tehetetlenségét, vonja le a konzekvenciákat (Zajos ellentmondások a jobboldalon és a középen.) és minél előbb adja át a kormányzást nekünk. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék interpellációjának tárgyával foglalkozni, annál is inkább, mert csak 15 perc áll rendelkezésére. Ne tessék tehát általános politikai fejtegetésekbe bocsátkozni és a kormánynak azt proponálni, hogy adja át a helyét. (Elénk helyeslés és derültség a jobboldalon.) Ez nem tartozik az interpelláció tárgyára, (úgy van! Úgy van! a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek. Szíveskedjék folytatni, mert máris három perc letelt az interpellációra szánt időből. Wirth Károly: Be fogom fejezni 15 perc alatt, de ha nem fejezném be, a Ház legfeljebb nem adja meg a meghosszabbítást. Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék folytatni beszédét. Wirth Károly: Az árurészletüzletekről szóló törvényjavaslat tárgyalásánál az igazságügyminiszter úr azt mondotta, hogy tessék olyan javaslatokkal jönni, melyek kizárják azt a lehetőséget, hogy ilyen árurészlettörvénnyel kelljen a képviselőháznak foglalkoznia, vagy ilyen törvényeket kelljen hoznia. Nekünk, nemzeti szocialistáknak egyetlenegy javaslatunk lehet, az pedig a következő: igenis, a túloldal lássa be a tehetetlenségét és össze kell fognunk... (vitéz Tóth András: Ez a legújabb! Ez azután egy kissé tényleg agresszív! Felesleges így beszélnie!) Tóth András képviselőtársam menjen el ugyanoda, mert ugyanabban a kerületben képviselő, mint én. (vitéz Tóth András: Azt mondottam ! ?) Tessék elmenni oda, ahová én megyek, (vitéz Tóth András: Legyen nyugodt, régebben járok ott, mint maga! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne folytassanak magánbeszélgetést. (Zaj.) vitéz Tóth András képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Lili János közbeszól.) Lili képviselő urat hasonlóképpen kérem, maradjon csendben. Wirth Károly: Egy súlyos problémát, a soffőrök nehéz (helyzetét kívánom idehozni a Ház elé, azokét a soffőrökét, akik ma a munkásság sorában talán a legsúlyosabb helyzetben vannak. Vannak ugyan hézagos rendeletek arra vonatkozólag, hogy mennyi a maximális munkaidő a soffőrök számára, azonban ez^
