Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-18
Az országgyűlés képviselőházának 18, További sérelmünk — amint már említettem— a kiviteli engedélyek megérkezésének a késedelmessége. Ez olyan zavart idézett elő, különösen a barack értékesítésénél, hogy ez azután már helyrehozhatatlan lett. Erre vonatkozólag kérem szintén azt, hogy megfelelő időben történjék intézkedés. (Szeder Ferenc: Legalább jövőre!) Még küszöbön áll az alma, a szőlő, a szilva, sőt a bor értékesítése. Ezeknél az eddig szerzett keserű tapasztalatok még felhasználhatók lesznek. A legfontosabb kérdés azonban mindenekelőtt az árak kérdése. Az idén rendkívül jó minőségű barackot csak olyan nyomott árakon lehetett értékesíteni, hogy ja termelés ezen a téren ráfizetéses és semmi jövedelmet nem hozott. Hogy az árak hogyan oszlottak meg a kereskedő és a termelő között, atekintet'ben legyen szabad a Borászati Lapoknak legutóbbi számára hivatkoznom. Ebben egy cikk azt ismerteti, hogy míg 1936-ban a gyümölcs szállításért hozzánk befolyt márkáknak, idegen pénzeknek 80 százaléka került a gazdák kezére, 20 százaléka pedig az exportőrök kezébe, addig a folyó évi barackszállítmányok árából csupán 33 százalék került a gazdaközönségnek, a termelőnek a kezébe. (Malasits Géza és mások •a balodalon: És a többi a zsidóknak iái kezébe?! — Derültség.) a többi pedig a kereskedelem kezébe. A Borászati Lapok július 29-i számában jelent meg ez a komoly cikk egy szakember tollából. (Lili János: A második zsidótörvény idején!) Ilyen anomáliának egy országban nem szabad bekövetkeznie. Az árak megállapításánál MZ £1 kívánsága a termelő rétegnek, hogy hallgattassák meg idejekorán, mielőtt a Külkereskedelmi Hivatal külországoknak kereskedelmi képviseleteivel az árak megállapítására vonatkozóan tárgyalásokba bocsátkozik. Azonkívül állapíttassák meg az a kereskedelmi haszon, amely megilletheti a kereskedőt, de állapíttassék meg az a minimális átvételi ár is, amelyen alul a kereskedők az árút a piacon fel nem vásárolhatják. (Helyeslés a baloldalon.) Mélyen t. képviselőtársaim, még egyetlen kérdésre kívánok rámutatni, r ez pedig belső kereskedelem kérdése. Ha az állani kézbevette állami omnipotenciával a külkereskedelem "kérdését, éppen úgy vegye kézbe a .belső kereskedelem kérdését is, vagy pedig tegye szabaddá az egészet. De az a visszás helyzet, hogy szabaddá van téve. a, belső kereskedelem, ellenben monopolizálva van a kivitel, feltétlenül olyan zavarokra vezet, mint aminők a folyó termelési évszakban is támadtak. Ez okozza azt, hogy a legtöbb városban, ahol nem volt gyümölcstermelő központ, nem lehetett gyümölcsöt kapni drága pénzen sem, mert a kereskedelem nem gondoskodott róla. (Közbeszólás a baloldalon.) Rozsnyón is voltam, ott például 40 fillér volt a barack, de olyan harmadrendű, hogy nem volt kedve az embernek megvásárolni. Szükséges tehát a belső fogyasztás intézményes megszervezése, nem pedig csak odadobása a másodrendű kereskedelem kezére; mert az elsőrendű, a nagykereskedelem mindig az export felé veti szemét, a belső kereskedelemmel pedig csak a hozzá nem értő, vagy pedig éppen a konjunktúrákra utazó kereskedelem foglalkozik. (Ügy van! balfelől.) Ezt a kérdést is kézbe kell vennünk, annyival is inkább, mert a belső fogyasztás emelése ülése 1939 augusztus 2-án, szerdán, 427 egészségügyi kérdés is, amint ezt éppen a miniszterelnök úr fejtette ki. Tisztelettel kérem a földmívelésügyi miniszter úr válaszát arravonatkozóan, hogy történtek-e tényleg mulasztások, felületességek, vagy pedig hozzá nem értő intézkedések a kivitel megszervezése kérdésében, továbbá, hogy a hibák és mulasztások kiküszöbölésére történtek-e intézkedések? Szükségesnek tartom, hogy ezekre a kérdésekre is választ kapjak, hogy az elégedetlenség és mérhetetlen nagy elkeseredés csillapítható és a további termelési kedv biztosítható legyen. (Éljenzés és taps balfelől.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván válaszolni. vitéz gr. Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Az idén hihetetlen nagy gyümölcstermés volt nemcsak nálunk, hiszen ez világszerte észlelhető jelenségnek is mondható. Rá fogok mutatni arra, mi ennek a következménye. (Szeder Ferenc: Világjelenség!) Amerikában is igen nagy termés volt, mint az újságokban is olvashatták t. képviselőtársaim. Ennek következménye az volt, hogy a gyümölcs értékesítése terén bizonyos zökkenők állottak elő. A gyümölcsértékesítés kérdését tulajdonképpen két szektorra kell osztani. Az egyik a külföldi értékesítés, az export, a másik a belföldi értékesítés. Ha a külföldi szektort nézem, meg kell állapítanom^ azt, hogy, sajnos, a magyar gyümölcs minősége tekintetében is tapasztalhatók voltak bizonyos hibák. Például pajzstetűvel fertőzött gyümölcsöt próbáltak exportálni, amit a határállomáson természetesen visszaküldték. Ez volt az egyik hiba, ami persze nem a kormány hibája. A másik hiba, amelyről Paczolay vagy Révész képviselő úr tett említést, az lett volna, hogy a kiviteli engedélyek késtek. Nem a kiviteli engedélyek késtek, hanem késtek a Devisen-Genehmigung-ok, és ennek a. késésnek következménye volt az, hogy az első napokban bizonyos fennakadás állott be a baracikexportban. Ami azt a kérdést illeti, amit, azt hiszem, Paczolay képviseLő úr említett, hogy a kontingens kifogyott és pótkontingenst kaptunk, nem ez a helyzet. A kontingens 2,700.000 márkában volt megállapítva, ezt megkaptuk és még most sem merítettük ki, tehát ennek a kontingensnek a terhére még most is van lehetőség a kivitelre. Ha most már azt nézzük, hogy az idén mennyi gyümölcsöt szállítottak ki és hogy ezenkívül a belföldi értékesítés megszervezésére és a belföldön fogyasztandó gyümölcsmennyiség fokozására milyen intézkedéseket tett a földmívelésügyi kormányzat, akkor a következő kép tárul elénk. Külkereskedelmi vonatkozásban tulajdonképpen a kereskedelemügyi miniszter úr kompetens, az adatokat azonban én is rendelkezésére bocsátom az interpelláló képviselő úrnak i és ezt szívesen teszem, mert hiszen ez rendkívül fontos kérdés • (Ügy van! Ügy van!). amellyel minden újság foglalkozott. A .múlt hó végéig kiszállított sárgabarack I mennyisége 1100 vagont tett ki. Ebből 47 vagon ment ki Svájcba. Mivel láttam, hogy igen nagy* termésre van kilátás, a földmívelésügyi tárca keretének a terhére intervenciós vásárlásokat indítottam meg, olyan módon, hogy a konzervgyárosok 15, a szeszfőzdék pedig 13 fillérért vásároljanak sárgabarackot és ebiből az árból én hajlandó vagyok tárcám terhére 4—4 fillért
