Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-18
Az országgyűlés képviselőházának 13, ülése 19Ù9 augusztus &_án } szerdán. 419 ezt az interpellációt előterjeszteni. Mindenki tanuja lehetett annak, amikor a községekben megjelenik a kisbíró, doboláshoz készül, a község apraja-nagyja összesereglik. Ez a hivatalos hirdetési mód Magyarországon. Ezen hirdetési módban elsősorban serdületlen gyerekek és legfeljebb az asszonyok vesznek részt, mert a nagy munka idején, de máskor is a férfilakosság nagyresze a háztól távol van, vagy ha otthon is van, nincs módjában munkáját félbehagyni, kiszaladni az utcasarokra, hogy meghallgassa a kisbíró hirdető szavait. Éppen ezért ezt a hirdetési módot anakronizmusnak minősítem interpellációmban és ami szép és új lehetett a török hódoltság idején, amikor a pasa rendelkezéseit dobszóval kísérték, ma a rádió, a vasút, az elektromosság- idején teljesen elavult. A kormánynak tudomása van arról, hogy vannak hatásosabb, könnyebben hozzáférhető hirdetési módok, láttuk a választásokon is. amikor nem késett a rádiót az ellenünk való agitációra felhasználni. Ha nem is kívánatos, hogy a községben rádió útján hirdessünk, de a nvomdatechnika a rádiónál is régebb, tessék a megfelelő hirdetések kinyomatásával közhírré tenni, hogy értelemzavaró hibák ne történjenek Szükségesnek tartom ezt, mert ma már az analfabétizmus Magyarországon, hála Istennek, annyira csökkent, hogy nincs szükség a dob szóval való hirdetésre. Amikor az ország lakosságának nagyrésze analfabéta volt. nem voll más lehetőség. Ma azonban több siket ember van Magyarországon, mint analfabéta, tehát a dobszóval való hirdetés már ebből a szempontból is illuzórius. Sok félreértést, sok kellemetlenséget szüntetne meg és a társadalmi béke helyreállítója volna, ha a falun is, miképpen a vá; rosban, falragaszok útján tennék közzé a hirde téseket. Nem akarok humoros eseteket előhozni, de egy esetet megemlítek. Az egyik községben közhírré akarták tenni, hogy a kutak gödreire keresztvasat szereljenek fel a gazdák, hogy a marhák bele ne ihassanak a vödrökbe. Ezt az intézkedést kidobol rák. minthogy azonban a nagy munkaidőben csak a gyerekek hallgatták meg, a szájról-szájra szálló hírek alapján a gazdák azt hitték, hogy nekik vaskeresztet kell a kútra tenni. Ezért ott. ajhol a kutak marhák szára ára nem iható vizet tartalmaznak, ezt senki sem tette fel. Egy hét múlva jöttek a csendőrök és valami húsz büntetést róttak ki a falu lakosságéra.. Ugye. ez nem keltheti az igazságosság érzését a falu közönségében. Több ilyen hasonló tévedésre adó alkalmat lehet elkerülni a korszerű hirdetés útján. Hirdessék ki falragaszokon azokat az intézkedéseket, amelyek feltette nül szükségesek ahhoz, hogy egy falut adminisztrálni lehessen, (vitéz Szalay László: A fal vakban nincsenek nyomdák!) . Ezt az interpellációt is bezárom es kérem a belügyminiszter urat, hogy ebben a tárgyban intézkedéseket tegyen. {Taps a f^l 80 ; baloldalon. — vitéz Szalay László: Kidoboltatjuk! — Zaj.) ••..'"• A . J .., ., Elnök: Csendet kérek. Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak, (vitéz Ujfalussy Gábor: Nem komoly interpelláció!) Következik Vájna Gábor képviselő úr m terpellációja a kereskedelem-^ és- közlekedés ügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat szí veskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpel láció Kunder Antal m. kir. miniszter úrhoz a Nyilaskeresztes Pártmaik juttatott, idegen pénzekről. Hajlandó-e a miniszter úr szóbelileg megígért bizonyítékait a választásokkal kapcsolatosan »guruló« idegen pénzekről a Ház asztalára letenni.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vajna Gábor: T. Ház! A legborzalmasabb bűn egy magyar ember részére a hazaárulás (ügy van! ügy van! a jobboldalon), az, ha idegen állam embereivel (Éljenzés és taps a jobboldalon. — vitéz Uji'alussy Gábor: Benne vagyunk!), idegen állam szerveivel összejátszik (Taps a jobboldalon.), hogy itt <aiz országhain békétlenséget vagy f elforgatást csinálj on. (Ügy van Ügy van! Taps a jobboldalon. — Egy hang a jobboldalon.- Tessék átülni!) A választások hetében a miniszterelnök úr Debrecenben egy beszédet mondott, amely beszédben megemlítette azt, hogy gurul olyan pénz is ebben az országban, amelyhez hazafias embernek nem szabad hozzányúlnia. (Felkiáltások a jobboldalon: Ezt már hatottuk! — Mokcsay Dezső: Nem lehet elégszer hallani! — Zaj.) Ha a túloldalon lévő t. képviselőtársaim így zavarnak, akkor nem tudom beszédemet 15 perc alatt befejezni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Talán kényes ez a téma!) Már pedig a magyar kormánynak, a képviselőháznak és mindnyájunknak érdeke, hogy ezt a kérdést végre-valahára tisztázzuk. ( Budinszky László: Ez tisztesség kérdése! — Egy hang a szélsőbaloldalon; A miniszterelnök úr nagyon hallgat a válaszadással!) Én tisztelettel, minden érzelgősségtői mentesen óhajlom ezt a kérdést előhozni és kérem a t- túloldalt, hogy méltóztassék engem éppen olyan érzelgősség nélkül meghallgatni. Ennek a beszédnek a következménye azután az volt, — és ezt saját kerülteniberi, Veszprém vármegyében is Szomorúan tapasztaltam, mint képviselőjelölt — hogy aggodalommal fordultak hozzám papok és egyszerű dolgozó munkások, földmívesek azzal, hogy: uram, igaz-e az, hogy az urak el akarják a hazát a németeknek adni. (Eitner Ákos: Becsületbe vágó dolog ez! Becsületes ember ilyet nem tesz) Mint magyar ember örültem annak, hogy egyszerű magyar emberek aggodalommal néznek ránk és féltik a hazát, mert ez csak a magyar haza szeretetére vallott. Lelketlen kortesek azonban belevitték a magyar népbe azt, hogy mi, nyilasok, nemzeti szocialisták hazaárulók vagyunk, el akarjuk adni ezt a hazát idegen államnak. (Zaj a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Húsz esztendeig tartó rabságunk alatt Benito Mussolini volt az első, aki odakiáltotta a világnak, hogy Magyarországnak joga van élni a nap alatt. (Ügy van! ügy van! Taps a jobboldalon.) Ezután 1938 őszén a harmadik német birodalom vezére, Hitler Adolf (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) a 80 milliós német nép felfegyverzett hadseregében bízva a Népszövetség és Európa népei, a mi ellenségeink elé odakiáltotta, hogy: eddig és ne tovább. Ennek az erőnek, ennek az erős ökölnek és a 80 milliós németség hadseregének árnyékában a mi alig felfegyverzett m. kir. honvédségünk- (felkiáltások jobb felől: Ne kicsinyelje Je! Jol felfegyverzett! — Egy hang a szélsobaloldalon: Várjanak még!) a magyar katona vitézi erényeire támaszkodva vissza szerezte nekunü másfélmillió magyar, ruszin es tot testvérünket (Egy hang a középen: Ne legyünk olyan ! szerények és kishitűek! -- Egy hang balfelol:
