Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-18
Az országgyűlés képviselőházának 18. ülése 1939 augusztus 2Jm, szerdám. 413 miszerint annak adja a segélyt, akinek akarja. _ Kapott-e báirmeilyik községi jegyző, vagy a jegyzői kar ilyen felhatalmazást, avagy a rendelt érteiméiben való eljárás betartása'kötelező-e rájuk? 3. Hajlandó-e a belügyminiszter úr az erre hivatott közoéeri adminisztrátorokat utasítani, hogy ezen segélyek ügyét a rendeletnek megfelelően, szeméVi tekintet nélkül, a leglelkiismeretpi^h'hen, sürgősen intézzék -el? 4. Hajlandó-e a belügyminiszter úr a köz megnyuata'tására kötegenként kellő számban kiragasztandó hirdetmények útján tájékoztatni a honvédségnél rendkívüli fegyvevp-yakorlati szolgálatot teljesített családfenntartókat arró 1 , hogy kik milyen alapon jo^osuHak vagy nem jogosultak és miiven mértékű segélyre, a kiutalás idejét meghatározva. 5. Ha^landó-e a belüfrvminiszter úr ily módon elejét venni a további hasonló okból fakadn ^un 1 ód ásóknak. Hajlándó-e ez üdvben felmerült mul^rtásokat kivizsgálni, hogy ezek a belüí?vi kormányzat tekinfélvét alá ne ássák?« »Interpelláció a masryar Ikirályi honvédelmi miniszter úrhoT; a tavasz folyamán rendkívüli fegvvergvaknrlatra bevonult családfenntartók családi segélyének ügyében, 1. vVn-e tudomása a honvédelmi miniszter úrnak arról, hotry a imaeryar királyi honvédelmi é« a mnovar királyi rjénzüo-yminiszter 13.^40^1 n.—18—J939, számú körrendelete szerint a különleges fegy^enryakorlatra bevonultak családtaa-j'ait mep-flető seeélvek folyósítása eoik helyen a kö^séeri elő 1 i ár ós ág. ife+ve a községi jeffvző helyt nem álló és részrehajló véleményezése miatt nem történhetett meg. Nem történt mffc olyan esetben sem. amikor ezeknek a segélyeknek indokolt vo^ta világosan kitűnt, mert a kérelmező jövedelme, a jövedelmi kacsnak nyilváriva^ó^n alattta. maradt. 2. Van-e tudomása a honvédelmi miniszter úrnak arról ; hogy^ egyes községekben ezen ügyek elintézését kérelmező tartalékos honvedkatonákat azzal az indokolással utasított el a jegyző miszerint annak adja a segélyt, akinek akarja? Kapott-e bármelyik községi jegyző vagy a jegyzői kar erre felhatalmazást, avagy a rendelet értelmében való eljárás betartása köteiező-e rájuk? 3. Hajlandó-e a honvédelmi miniszter úr a 13.440/eln. 18—1939. rendeletben felülbíráló jogával élve a segélyezésről a közigazgatási szervek, főként községi elöljáróságoktól visszaérkezett segélyezésre jogosultak jegyzékét általában átvizsgáltatni és a jogtalanul megvont segélyeket kiutaltatni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Jandl Lajos: T. Ház! Az itt elhangzott országos jelentőségű kérdések tárgyalása közben engedtessék meg nekem, hogy kisemberek kis panaszait is idehozzam, (Halljuk! Halljuk!) elvégre nekünk ez is kötelességünk. A kis kérdések tárgyalása kötelességünk azért, mert ezeknek a kis kérdéseknek, kis hi baknak, kis bajoknak összességéből igenis, komoly bajok származhatnak. Ezért kérem a t. Ház türelmét. (Halljuk! Halljuk!) Egymásután három interpellációt jegyeztem be. igyekezni fogok röviden letárgyalni ezeket, mert célom nem a szónoki szárnypróbálgatás, hanem az, hogy igenis, a köznek tudomása legyen azokról a dolgokról, amik éppen az adminisztrációnak s a fennálló rendek KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ I. kezeseknek nem egészen tökéletes volta miatt köztudomásra nem juthatnak. Első interpellációm a tavasszal rendkívüli fegyvergyakorlatokra bevonult honvédek családi segélyének folyósítása tárgyában jegyeztetett be. Ezeknek a kisembereknek apró kis sérelmei, apró kis fájdalmai megkívánják azt, hogy elintéztessenek. Ezek ott, ahol az ő munkakörük, ahol az ő hajiékuk van, igen gyakran nem találnak elintézésre és ha véletlenül nincs valaki, aki felkarolja ügyüket, akkor teljesen jogos s az ő számukra feltétlenül szükséges létfeltételt jelentő jogaiktól fosztatnak meg. Tavasszal, amikor az ország érdeke, a hazafiúi^ felbuzdulás, kötelességteljesítés ezeket a derék, honfiúi indulattól éppúgy áthatott férfiakat, mint amilyen honfiúi indulattól az igen t. túloldal áthatva lenni látszik, (Megay Károly: Nemcsak látszik, hanem van is!) fegyverbe szólította, rendkívüli fegyvergyakorlatra. (Megay Károly: Én ott voltam!) Én is ott voltam! (Egy hang a szélsőbaloldalon: Akinek nem inge, ne vegye magára!) Amikor a honvédelmi miniszter úr rendelete megjelent, minden, vonakodás^ nélkül a legnagyobb lelkesedéssel siettek a zászlók alá. (Egy hang a középen: Beszélni sem tud és< már agresszív!) Igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy ott volt. Ez nem kiváltság, ez kötelesség. Én is ott voltam, nemzeti szocialista oldalról igen sokan ott voltak. (Nagy zaj a jobboldalon és a középen.) Éppen ezért foglalkozom ezzel a kérdéssel és kijelentem, hogy amikor ezek a férfiak családi fészküket elhagyták, amikor búcsút vettek családjuktói, meggyőződésem szerint a szívszorongást nem azért érezték, mert az élet és halál játéka elé kellett esetleg állniok, hanem érezték azért, mert ellátatlan, esetleg nyomorba zuhanó családot hagytak otthon. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Annál nagyobb örömmel és megnyugvással üdvözölte a közvélemény, amikor azok a bizonyos plakátok, amelyeket a belügyminiszter úr és a pénzügyminiszter úr együttesen adtak ki, a házak falain megjelentek. A rendelet, amelyet e plakátok tartalmaztak, a visszamaradt családtagok életének biztosítására lett volna hivatva. Azok a tünetek, amelyekről a múlt ülésen lett volna szó és amelyekkel kapcsolatosan Rátz Kálmán t. képviselőtársam interpellált, továbbá a külső és belső társadalmi kiegyenlítődés rendkívüli szükségessége a mai időben igenis szükségessé teszik azt, hogy az a katona, r az a honvéd, aki kötelességét teljesíti, ne szívszorongva, aggodalommal menjen a kötelességteljesítés útjára, hanem tudja azt, hogy az ő családjának fennmaradása, gyermekeinek sorsa biztosítva van. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Űj frontharcostörvényt!) Igen t. képviselőtársaim, önök itt számos törvényt tárgyaltak, amióta nekem szerencsém van e Ház tagjai közé tartozni, olyan törvényeket, amelyek jelentőségükben messze alatta maradnak annak a kérdésnek, amelyet tavasszal egy körrendelet formájában igyekeztek megoldani. Legyen szabad minden ellenkező és minden kedvezőtlen kritika ellenére, amely esetleg elhangozhatik, felemlítenem azt, hogy azokban az országokban, amelyeket itt igen t. képviselőtársaim, — nem tudom, milyen alapon — totális államoknak neveztek s amelyeket mi fasiszta és nemzeti szocialista államoknak mondunk, már komoly nagy törvények biztosítják a hadbavonultak családjának meg64
