Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-18
394 Az országgyűlés képviselőházának 11 a szó. (Nagy taps a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Kérgen meghosszabbítást!) Hubay Kálmán: Kérem, testvérek, én ettől a többségtől meghosszabbítást nem kérek. mert én ettől a többségtől semmiféle kegyet el nem fogadok. (Taps & szélsőbaloldalon. — Zaj a középen.) De beszédidőmet kczbeszólással ne fessék megcsonkítani! (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék a Jbántó beállítástól tartózkodni és interpellációját minden személyes és bántó megjegyzés nélkül elmondani. Kérem, onnan a túlsó oldalról is szíveskedjék az interpelláló képviselő urat nyugodtan meghallgatni. (Helyeslés.) t Hubay Kálmán: T. Képviselőház! Alig múlt el egy féléve annak, hogy ugyanebben a teremben áhítatos lélekkel tárgyaltuk azt a törvényjavaslatot, amely a bécsi döntés alapján az anyaországhoz visszatért felvidéki terül «teknek a magyar Szent Korona országaiba valp újbóli bekebelezését volt hivatva kimondani. Azóta, az általános választások során a Házba bekerült igen t. új kénviselőtársaink nem lehettek tanúi annak, milyen meghatott léikkel vettünk mi részt azon a rtár fközi értekezleten, amelyen arról tárgyaltunk, hogy ennek a törvényjavaslatnak a plénumba való kerülésekor hogyan tegyük a tárgyalást mentől ünnepélyesebbé, hogyan tegyük mentől fenségesebbé. Mi, akik a régi országgyűlésnek is^ tagjai voltunk, nem tudunk kellőképpen hálát adni a Magyarok örök Is+enének, hogy lehetővé tette számunkra azt, hogy részesei lehettünk annak a törvényalkotásnak, amelyTrianon húsz nyomorúságos, keserves, sötét esztendeje után lehetővé tette a magyar törvényhozásnak azt, hogy ősi, évezredes magyar területeknek az^ árpádi elgondolásokat kiteljesítő szentistváni birodalomba való visszatéréséről tárgyalhasson. Amidőn a törvényjavaslat általános vitájában pártom képviseletében, amelyet akkor meg egyestegyedül képviseltem a törvényhozás házában, felszólaltam, mély nemzeti felelősségtudattal hívtam fel az akkori kormány figyelmét arra, hogy ha már az isteni Gondviselés végtelen kegyelméből megadatott nekünk a lehetőség, hogy legalább részben — legalább részben! — tárgyalhatunk ősi magyar területek egyesítéséről, emelkedjünk fel a nemzeti nagyvonalúságnak, a nemzeti bölcseségnek és előrelátásnak arra a magaslatára, melyen lehetővé válik a kormány számára is, de lehetővé válik a nemzet számára is az, nogy a területi egyesítés után vagy azzal egyidőben, de azzal mindenesetre szerves összhangban meg^ tudjuk teremteni a magyar lelkek egyesítését is. (Úgy nan! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Én akkor is és ma is, elborult szeimmel és mélységes nemzeti aggodalommal láttam és látom, hogy bizonyos elhibázott kormányzati rendelkezések következtében mint megy ez a nemzet a teljes lelki meghasonlás és a teljes lelki kettéhasadás felé, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ugyanabban az időpontban, amikor a külpolitikai helyzetek és a külpolitikai körülmények mindnyájunk szaunára parancsolóan szükségessé tennék minden pozitív nemzeti erő összefogását. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Isten látQa lelkemet, én még senkinek sem könyörögtem. A nyápic nyivákolás nem az én természeteim. Ha ütnek: visszaütök. Ha támadnak: viszatámadok. Ha harc (kell: '. ülése 1939 augusztus 2-án, szerdán. megalkuvást nem ismerek. De nem szégyelem bevallani, hogy annak a törvényjavaslatnak a tárgyalásakor összetett kézzel könyörögtem az akkori magyar királyi kormánynak! összetett kézzel könyörögtem, hogy az öröm, a mámor, a beteljesülés szent és áldott perceiben ne legyünk mi pártemberek, ne legyünk mi kormánypártiak és ellenzékiek, ne legyünk csáklyások és nyilasok, ne legyünk mások, csak . magyar emberek, akik a magyar történelem szellemétől megihletve nem. gyűlölni, hanem nagy magyar hittel szeretni tudjuk egymást. (Egy hang a balközépen: Ez kellene!) Könyörögtem, hogy a területi unifikáció mellett teremtsük meg a lelkek unifikáció ját, lássuk meg, hogy mindnyájunkban, ebben az egész szerencsétlen magyar fajtában a magyarság szent és örök ígérete dolgozik. Felhívtam a figyelmet arra, hogy jó magyar emberek ülnek fegyházakban, börtönökben, internáló táborokban, akiknek nincsen egyéb bűnük, mint az, hogy szenvedélyesen, fanatikusan, nyilaskeresztes módra, hungarista módra merték szeretni a hazájukat. (Éljenzés a szélsőbaloLdalon.) összetett kézzel könyörögtem az iakkori kormánynak: hasson oda, hogy ezek a szélsőséges, nacionalista magyarok együtt örvendhessenek velünk, hasson oda, hogy a magyar lelkekből eltűnjék a keserűség, hasson oda, îiogy akkor, amikor a lelkekben egy nagy lelki kettéhasadás jelei mutatkoznak, építsünk egy szent hidat a magyar lelkek szakadéka fölé, hogy ha már nem lehetünk együtt pártpolitikai felfogásunkban, legalább legyünk egyek a pártpolitikán felül álló magyarságunkban, összetett kézzel könyörögtem, hogy adjanak közkegyelmet a nemzeti szociaHsta, hungarista eliteteknek, adjanak kegyelmet Szálirsi Ferencnek, (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps n szélsőbaloldalon.) adjanak kegyelmet mindazoknak, akik talán a mai bírói felfogás szerint rosszul szerették a hazájukat, de akik ezért a hazáért mindenkor készek voltak életüket és mindenüket feláldozni és akiknek a nevét — bizton hiszem — még a magyar történelem legjobbjai között fogják utódaink emlegetni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Meggyőződésem volt akkor is, mint ahogyan ma is szilárd meggyőződésem, hogy ezzel a ténnyel elértük volna, — mint ahogyan talán még ma is e T érnők — a masryar lelkek unifikációját, mint ahogyan meggyőződésem az is, hogy a je^nlegi állapot mellett falán triumfálhat a rendszer és triumfálhat a kormányhatalom, talán boldoe lehet a magyarországi zsidóság és talán boMog lehet a magvarországi nagykamtalizmus, amiért Szálasi Ferenc a szegedi Csillag-börtönben ül, de ilyen körülmén vek köpött a magyar lelkekben máris meglévő lelki kettéhasadás rövidesen olyan méretű le<=z, hogy egy végzetes nemzeti trasrédia vízióját foíHa felvetíteni minden látó szem és minden fe^lőscéget érző mafrvar ember előtt. (Ügy van! Űnv van! a szétenhalaldalrm.) A magyar kormány nem halleratntt rám. E<rvmásután mu T tak el a Vienp-esztel^dés szent alkalmai. Itt volt Főméltóságú Kormányzó Urunk hetvenedik szülp+é«nanja, de a masryar kormány nem érezne PTuacsésr-éi, hogy ezt az ftfinenet a kienge«zte]ődés tényével tegye emlékezetesebbé az e!?é 0 z nemzet számára. Ttt volt Szent István királyunk jubileumi esztendeié: a magyar kormány megint nem találta szűk-
