Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-18
388 Az országgyűlés képviselőházának 18. ülése 1939 augusztus É-án, szerdán. és többek között ilyeneket mondott (olvassa): »Ki akarják forgatni őket nemzetiségükből és a legnagyobb kegyetlenségtől szenvednek, csendőrök verték a német ifjakat, fiúkat és leányokat egyaránt, dróttal kötözik össze a németek kezét, tövist préselnek a körmük alá«. Ezt Ferdinand Meissner mondotta, Karmáéin bizalmasa, akiről később szintén fogok mondani nagyon érdekes dolgokat. Pedig Karmasinnak úgy is, mint szlovák államtitkárnak és úgy is, mint a szlovákiai németség vezérének, illenék tudnia azt» hogy a német-szlovák megegyezés értelmében Szlo-, vákia kötelezte magát arra, hogy külpolitikai téren a német felfogás lesz számára irányadó. (Ügy van! Ügy van!) Ha valakinek, akkor elsősorban Karmasin államtitkárnak illenék tudnia azt és őrködnie kellene a felett, hogy Szlovákia ezt a külpolitikai irányt meg is tartsa, vagyis a Németországgal szoros baráti viszonyban levő Magyarországgal szemben lojális magatartást tanúsítson. (Ügy van! Ügy van!) De ha már ezt nem akarja tenni, legalább ne adja oda magát vak eszközül azoknak a német- és magyarellenes köröknek, amelyeknek érdekük, hogy Közép-Európában zavart keltsenek. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Amit Karmasin államtitkárral kapcsolatban mondottam, az vonatkozik a pozsonyi német sajtóra is. (Halljuk! Halljuk!) Tudott dolog, hogy a Grenzbote egészen addig, amíg megvolt a régi szerkesztősége, nemcsak hogy tisztességes lap volt, de határozottan magyarbarát politikát is folytatott. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Ezzel szemben amikor átvette Karmasinnak egyik bizalmasa, Ferdinand Meissner, attól fogva a szlovákiai magyarellenes izgatásnak a Grenzbote szerkesztősége egyik szétsugárzó középpontja lett. (Felkiáltások a középen: Gyalázat!) Ügy van, még a szlovák lapoknál is Véresebb szájú lett! Érdekes megemlíteni, hogy a múlt napokban ez a Ferdinand Meissner eltűnt és az egyik nagy nyugati állam fővárosában tűnt fel, de nem Németorszagon keresztül tűnt el, még később a csomagjait sem Németországon keresztül vitette ki, hanem egy másik országon keresztül és ma már nyíltan írják a lapok azt, hogy Karmasin bizalmasa nemcsak hogy nemzetiszocialista és német nem volt, hanem az egyik nagy nyugati állam ágense volt (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Francia kém!) és Karmasin államtitkár ezt az embert választotta bizalmasának és ez az ember irányította a magyarellenes szlovák propagandát. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Francia ügynök volt! — Halljuk! Halljuk!) Engem itt nem érdekel az, hogy Karmasin úr (hogyan igazolja majd magát bizalmasának szökése miatt felettesei előtt, csak az ellen tartom kötelességemnek tiltakozni, hogy Karmasin államtitkár úr meggondolatlan ténykedéseivel és meg nem válogatott munkatársaival éket üssön a szlovák-magyar megegyezés, különösen pedig az általunk annyira nagyrabecsült és féltveőrzött német-magyar barátság közé. {Ügy van! Ügy van! jobbfelől, — Gr. Csáky István külügyminiszter: Ez a veszély nem áll fenn!) A nagy vonalakban vázolt magyarellenes propagandának mutatkoznak is a magyarokra és a szlovákokra nézve egyformán kedvezőtlen hatásai. Olyan hamis illúziókat kelt ez a propaganda a szlovákok lelkében, különösen a fiatalság lelkében, hogy ők azt hiszik, hogy a Magyarországhoz visszatért rósz már napoik múlva megint az övék lesz. Egészen nevetséges illúziók keletkeznek a lelkükben. Például, amikor Kassáról a katonai hatóságok néhány elhasznált, rozoga íróasztalt elszállítottak, akkor már arról beszéltek Szlovákiában, hogy a magyarok kezdik kiüríteni Kassát. (Derültség.) A legutóbbi időkben a kassai Dómban történt lopás alkalmával szintén arról írtak és beszélteik, hogy ott nem lopás történt, hanem Kassa evakuációjáról van szó. Az ellenséges indulatú szlovák propaganda hatását már a határvidékeken is lehet érezni Szlovákiában. (Földesi Gyula: PodkarpatszkaKuszban is csinálják már! — Elnök csenget.) Karmasin keze eljut Kárpátaljára is, (Földesi Gyula: Xígy van!) ahol szintén iparkodik egyenetlenséget kelteni. Gondoljunk a legutóbbi rudnoiki esetre, amikor a szlovákok már Magyarországon valósággal rátámadtak a magyarokra, azért, mert magyarul is mertek és akartak énekelni. Ha ez a propaganda így tovább folyik, akkor valóban eléri a célját az a harmadik és itt Közép-Európában ellenségeskedés alakul ki a szlovákok és a magyarok között (Rátz Kálmán: Csak a rendszerek között!) és esetleg ezek a törekvések iparkodnak majd a szlovák ellentétéken keresztül ia németek és a magyarok közé is éket verni, úgyhogy nagyon vigyáznunk kell arra, hogy idejében közbelépjünk, mert itt ma már nem egyes elszigetelt jelenségekről, hanem határozott, céltudatos, rosszindulatú magyarellenes propagandáról van szó. (Ügy van! Ügy van!) Helyesen cselekedett a kormány, amikor a készülő szlovák-magyar gazdasági tárgyalásokat leállította. A tárgyalások első feltétele, hogy a tárgyaló felek megbecsüljék egymást. (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől.) A magyarság a múltban is fölébe helyezte, de a jövőben is minden gazdasági előnynek és érdeknek fölébe helyezi a maga nemzeti becsületét (Ügy van! Ügy van! Taps.) és nem lehet hajlandó leülni tárgyalni olyan felekkel, akik belegázolnak a nemzet legszentebb érdekeibe. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Amikor elismerem, Shogy a kormány helyesen cselekedett ezeknek a gazdasági tárgyalásoknak elhalasztásával, bevallom, hogy ezt a lépést nem tartom elegendőnek és ezért tisztelettel kérdem a külügyminiszter úrtól, milyen további lépéseket szándékozik tenni ezeknek az irreális szlovák illúzióknak a letörésére és eddigi külpolitikai eredményeink megvédésére 1 ? (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A külügyminiszter úr kíván válaszolni. Gróf Csáky István külügyminiszter: T. Ház! Igen t. képviselőtársam azt kérdezi tőlem, hogy értesültem-e a Szlovákiában állandóan fokozódó, hivatalos személyek által is táplált magyarellenes propagandáróll Sajnálattal állapítom meg, hogy oly mértékben tájékoztatnak a szlovák rádiók és a szlovák lapok egyes szlovákiai intézőkörök érthetetlen magyarellenes felfogásáról és oly mértékben tárulnak fel napról-napra ennek a felfogásnak tettekben megnyilatkozó kihatásai is, hogy ezeket aligha lehetne észre nem venni(Ügy van! Ügy van!) Mondhatom, a legnagyobb türelemre és önuralomra van szüksé-
