Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-4

Az országgyűlés képviselőházának h. közeleblbvitelének szükségét. (Elénk helyeslés és taps.) Általánosan idegen szóval decentralizációnak szokás ezt nevezni, aminek karakterbeli jellemzésére én azonban egyszerűen azt mondottam, hogy nem az íróasztalok decentralizációjáról van szó, hanem az emberek decentralizációjáról, akik ott megfelelő hivatásérzettel és megfelelő felelősségérzettel a dolgokat el is intézzék anélkül, hogy a felsőbb hatóságokat az összes aprólékos ügyekben való határozathozatallal megterhelnék, a felelősséget pedig ők maguk vállalják. (Taps.) Azt hiszem, hogy ez a néhány szó lényegében jellemzi az egész kérdést. Beszélni órákig lehetne erről a kérdésről, de azt hiszem, hogy ezzel a néhány szóval is eléggé jellemeztem a tendenciát, amelyet követni kívánok. A decentralizáció egyes vonalakon, így példának okáért a főigazgatóságok létesítésével a közoktatásügyi vonalon már meg is indult. Ezen a téren a közoktatásügyi miniszter úr Is és magam is, mint az ő elődje, azt tapasztaltuk, hogy nem elég maga a decentralizáció, hanem a tisztviselői kart rá is kell nevelni az intézkedésre, ennek a decentralizációnak effektívvé tételére. (Úgy van! Ügy van!) Ez hoszszabb munka, mint magának a rendszabálynak meghozatala. Először meg kell csinálni a rendszabályt, de ennek az élővé tétele már valamivel hosszabb processzus és eredményessége tulajdonképpen mindig attól függ, hogy az egyes kirendelt hivataloknak élére kit állít az ember, mert itt is mindig csak az embere válogatja. (Egy hang a baloldalon: Miért- nyugdíjazták akkor a kitűntetett nagykazári jegyzőt? — Zaj jobb felől) Ez mindenesetre gyorsítani fogja az eljárásokat, közelebb hozza az embereket egymáshoz és már is szép a haladás ezen a téren. Az előadottak természetesen nem jelentik azt, hogy minden vonatkozásban csak decentralizálni kívánnánk, mert bizonyos dolgokat ismét össze kell fognunk, így példának okáért államosítani kell a gyámügyi közigazgatást. (Helyeslés a jobboldalon.) A belügyminiszter úr az állampolgársági törvénynek reformjával is foglalkozik, különösep a nemzetvédelmi érdekek fokozottabb biztosítása érdekében. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezenkívül foglalkozik a miniszter úr és a vezetése alatt álló népegészségügyi osztály a népbetegségek elleni védekezéssel, így a f tuberkulózis és a nemibajok leküzdéséről szóló törvényjavaslatok előkészítésével s azokat rövidesen a Ház elé is terjeszti. (Helyeslés.) Itt említem meg, — a választások alatt is megemlítettem ezt — hogy mindenütt a köztisztviselői karnak megsegítésére törekszünk. (Helyeslés.) Minél előbb szeretnénk visszatérni az 1931-es, illetve az ennek ma ekvivalensen megfelelő fizetések rendszerére. (Taps.) Ezek a kijelentések tetszést, részben azonban olyan reményeket is váltottak ki, amelyeket nem lehet azonnal teljesíteni. Ez nem lehetséges. Mindenkor hangsúlyoztam, hogy a közvetlenül előttünk álló esztendőben olyan feladatok állanak előttünk, — ilyen különösen hadseregünk kiépítésének pénzügyi megoldása — amelyek egyéb problémák megoldását nem engedik meg azonnal. A törekvésünk azonban megvan és fokozatosan — s az első ilyen esztendő után — talán gyorsabban el fogunk ehhez a célhoz jutni. A közoktatásügyi miniszter úr a ma beterjesztett javaslaton kívül szintén foglalkozik a decentralizációval, kiterjeszti a másodfokú naülése 1939 június 19-én, hétfőn. 27 tóságok hatáskörét és az írásbeliség korlátozásával közvetlenebbé teszi a felügyeletet és az ellenőrzést. Már magam is azt kívántam mindig a tanfelügyelőktől és tankerületi főigazgatóságoktól, hogy több kiszállással és kevesebb írással intézzék és ellenőrizzék az ügyeket. A népiskolai oktatás terén 2000 új népiskolai terem és 50 mezőgazdasági iskola létesítése van tervben és remélem, hogy a pénzügyi lehetőségek erre meglesznek. A közoktatásügyi miniszter úr fokozatosan megvalósítja a nyolcosztályos elemi népiskolát. (Helyeslés'a jobboldalon és a középen. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Tönkreteszik a polgári iskolát! — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Dehogy teszik! Nem is tudja, mi az a polgári iskola!) Én magam is azt tapasztaltam, hogy mindenütt — és minél kisebb helyre mentem, annál inkább — óriási volt a tanulási vágy és óriási nagy a hála és köszünet minden iskoláért, amely létesült, jelesen például a tanyai iskolákért. Hogy a nyolcosztályos elemi iskola tönkreteszi a polgári iskolát? Éppen így azt mondhatnám, hogy a polgári iskola akadályozza a nyolcosztályos elemi iskolát. (Meizler Károly: Szükség van a nyolcosztályos elemi iskolára!) A polgári iskolára is szükség van, de inkább mái valahol keli itt a bajokat keresni. Nem ott van a baj, hogy az iskolának milyen a típusa, hanem ott, hogy mindenki imagasabbrendű iskolába tódul és ezáltal nagyon sokan olyan iskolába tódulnak, amelynek elvégzésére képtelenek s így nagyon sok félművelt ember lesz. Hiszen miut nevelésügyi ember nem győztem elégszer és eléggé rámutatni arra, hogy az iskolák problémája nem abban van, hogy milyen az. az iskola, hanem abban, hogy, az, iskolákban kis tanulói létszámú osztályok legyenek, mert a kislétszámú osztályt lehet tanítani is, lehet nevelni is, a nagyot pedig nem, akármilyen típust is írok fel az iskola falára. (Ügy van! Ügy van!) A nyolcosztályos elemi iskolára tényleg szükség van, mert mint mondottam, magam tapasztaltam, — nem most, hanem mint kultuszminiszter, azl iskolákat és vidékeket járva — hogy éppen kis helyeken milyen nagy a tanulási vágy. Tehát igenis ott a helyszínen kell megadni a tanulásra a lehetőséget, mert nagyon sokaknak nincs módjuk arra, hogy a gyermekeiket máshova járassák. (Ügy van! Ügy van!) Ennek kapcsán a mindennapos tankötelezettséget is szabályozni kívánja a kultuszminiszter úr, természetesen a mezőgazdasági népesség speciális helyzetének, speciális időbeosztásának tekintetbevételével. Minden iskolafajta tanulmányi rendjében fokozottabban érvényt fogunk szerezni a nevelés szempontjának, a gazdasági és szociális képzés szempontjainak egyaránt. Már amost figyelmeztetek azonban arra, hogy ebben okos egyensúlyt kell tartanunk, mert a gazdasági képzés egyedül, a nevelés szempontjait félretéve, a nevelés szempontjainak árthat. A kettőt tehát össze kell mérnünk, együtt megoldanunk és így a helyes egyes egyensúlyt megteremtenünk. Ilyen szellembe új tantervet fogunk életbeléptetni a polgári iskolákban, a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi iskolákban- (Elénk helyeslés.) A felsőoktatásnak régóta sürgetett korszerű reformja is, fokozatosan, elsősorban a jogi oktatás reformja, azután a többi karé, egyik a másik után, a törvényhozás elé fog kerülni. Foglalkozik a kultuszminiszter úr és