Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-18

Az országgyűlés képviselőházának 18. azt, hogy Teleki János annak a textilgyárnak az élén állhasson, amelynek Ágoston Manó nevű vezérigazgatója összejátszva a Pick szalámigyárral, több millió osztrák schillinget vásárolt fel annakidején, amikor Bécsben könnyű volt osztrák schillingen svájci frankot, angol fontot és dollárt vásárolni s ezáltal a magyar államot több százmillió pengővel megkárosította. (Hubay Kálmán: Ez nem őrségváltás, hanem dollárváltás!) Ott van a Magyar Textilfestő Gyár, amelynek Kohner Artúr nevű igazgatója egymillió pengőt sibolt ki a legkörmönfontabb eszközökkel Svájcba. De sem Ágoston Manónak, sem Kohnernek a hajaszála sem görbült meg és ma ezeknél a vállalatoknál még csak kormánybiztos sincs. (Zaj.) T. Ház! Tekintettel arra, hogy igen fontos és a közérdek szempontjából nagyon lényeges adatokat kívánok még a t. Ház elé hozni, tisztelettel kérem beszédidőmnek 15 perccel való meghosszabbítását. (Felkiáltások a baloldalon: Megad jiik! — Zaj.) Elnök: A képviselő úr 15 percnyi meghoszszahbítást kért. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e ezt megadni? (Igen!) Kérem azokat, akik megadják, méltóztassanak felállni. (Folytonos zaj.) Akik megadják a meghosszabbítást, azok szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. (Hubay Kálmán: Gratulálunk! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Csia Sándor: Fel akartak állani, de Kölcsey nem engedi őket felállani!) A Ház a meghosszabbítást nem,' adta meg. Keck Antal: T. Ház! Elvették; tőlem azt a lehetőséget, hogy ebben a pillanatban a Magyarországon legborzalmasabban legveszélyesebben folyó két síbolásról beszéljek ebben a Házban. (Gr. Pálffy József: írja meg!) Elvették a lehetőségét annak, hogy Goldberger Leóról beszéljek, aki jelenleg a felsőházban ül, (Nagy zaj. — Elnök csenget.) akiről pedig most be tudnám bizonyítani azt, hogy igenis síiből. (Élénk felkiáltások a középen: Jelentse fel! — Bencs Zoltán: Jelentse fel őket a bíróságnál!) Ettől azonban a Ház engem elütött. Elnök: Szíveskedjék beszédét befejezni. Megállapítom, hogy a képviselő úrtól senki sem vette el annak lehetőségét, hogy interpellációját elmondhassa. (Ügy van! Ügy van! a középen és a jobboldalon.) A képviselő úr nem jól gazdálkodott a rendelkezésére álló 15 percnyi idővel, (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) s túl hosszú 1ère eresztette a felszólalását. (Hubay Kálmán: A magyar állam sem jói gazdálkodik a devizájával! Az a baj, hogy a zsidókat merte támadni! — Zaj és derültség a jobboldalon. — Hubay Kálmán: Gratulálunk a jobboldali kormánypárthoz! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Wirth Károly: Kartelstrómanok!) Csendet kérek, képviselő urak. A Ház az interpellációt kiadja az illetékes miniszter uraknak. Következik Közi Horváth József képviselő úr interpellációja a külügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Mocsary Ödön jegyző (olvassa): »Értesült-e a külügyminiszter úr a Szlovákiában • állandóan fokozódó, hivatalos személyek által is táplált magyarellenes propagandáról és milyen intézkedéseket szándékozik foganatosítani ezülése Í939 augusztus 2-án, szerdán. 385 zel kapcsolatban a magyar nemzet becsületének és külpolitikai érdekeinek megvédésére?« Elnök: Közi Horváth József képviselő urat illeti a szó. Közi Horváth József: T. Ház! (Halljuk! Ralijuk!) Nagyon szerettem volna, ha ezt az interpellációmat a t. Háznak minden pártja ési minden tagja meghallgatja, mert azt hiszem, nem pártérdekről van szó ebben az interpellációmban. (Rátz Kálmán: Az előbb sem!) Az előbb nem játszott szerepet az én szavazatom és ha az előző interpelláció miatt haragusznak az urak a többségi pártra, nagyon sajnálom, hogy ezt átvitték erre az interpellációra is, (Felkiáltások a jobboldalon: Nem érdekli őket!) amelynél roppant fontom volna, hogy az egész nemzet miniden pártja itt legyen. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon. — Felkiáltások a baloldalon: Nem érdekli őket! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Dehogynem!) T. Ház! Még fülemben cseng az a lelkes taps, amellyel június 30-án a felvidéki képviselők bevonulása idején Kadlec Antal igen t.. képviselőtársamnak a hungarizmus szelleméről mondott szavait a Ház kísérte. A hungarizmus szelleme ezer esztendőn keresztül testvérekké tette a szlovákokat és a magyarokat. Miért bocsátom előre ezt a visszaemlékezést? Azért, mert ezzel az interpellációmmal tiltakozni akarok azok ellen a kísérletek ellen, amelyek a hungarizmusnak ezt a szellemét széjjel akarják tépni, amelyek szakadékot akarnak ásni a szlovákok és a magyarok közé. Amikor az önálló Szlovákia megszületett, Magyarország az elsők között ismerte el. A magyar állam és a magyar társadalom azóta is jóindulattal figyelte ennek a fiatal államnak a gyermekbetegségeit. Csak a múlt héten jártak kint magyar újságírók, akik a szlovák tájakról, a szlovák vezetőkről és a Szlovákiában élő fiatalság törekvéseiről annyi, de annyi rokonszenvvel számoltak be. Tárgyilagos szlovák oldalról nem is hiányzott áz elismerés. Körper prelátus, a Slovenska Pravda főszerkesztője, június 23-i vezércikkében megállapítja, hogy (olvassa): »Magyar részről olyan jelek mutatkoznak, amelyek a mellett szólnak, hogy Magyarország komoly tényezőit a szlovák állam iránt becsületes szándék vezérli«. Kénytelen vagyok megállapítani, hogy ezek a tárgyilagos hangok egyre ritkábbak lesznek és helyüket elfoglalja egy olyan szenvedélyes, gyűlölettől fűtött hang, — még hivatalos személyek száján is — amelyben lehetetlenség rá nem ismerni a benesi diplomáciának a »calumniare audacter«, a vakmerő rágalmazás alapján dolgozó propagandájára. (Ügy van! Ügy van!) A Szlovákiában maradt magyarság helyzete napról-napra aggasztóbbá válik. Szinte segelykialtásként hangzik Esterházy Jánosnak, a szlovákiai magyarság kiváló vezérének, (Elénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon es a közepén.) a pozsonyi parlamentben a napokban elmondott beszéde, amely szerint (olvassa) : »A. magyarokat a bécsi döntés alapján megillető egyenlőség seholsem tapasztalható. Az ugyanazon döntés alapján minket megillető védelemnek nyomát sem látjuk. A magyárakra vonatkozólag a személyes szabadság, a szolas- és sajtószabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága, az egyesülési és gyülekezési szabadság a legsúlyosabb sérelmeket szenvedte, nem is incidentaliter, hanem rend-