Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-18
378 Az országgyűlés képviselőházának 18, nális joggal, hogy visszahonosítsa azt, akit akar és bárkinek a visszahonosítását megtagadhassa. Tegnapi felszólalásomban említettem, hogy a régi állampolgársági törvény 41., 42- és 43. §-a kötelezően írta elő a belügyminisztériumra a visszahonosítás esete folytán, ha távollet, vagy elbocsátás, nőnél házasság, kiskorú pedig szüleinek, illetve édesapjának elbocsátása, vagy távolléte folytán veszítette el állampolgárságát. A régi törvény imperativ rendelkezése helyett az új törvényjavaslat most kizárólag a minisztériumra bízza ebben a kérdésben a döntést. Az én módosító indítványoun azt célozza, hogy abban az esetben, ha a minisztérium bárkit nem találna visszahonosítandónak, az illetőnek legyen joga a saját maga és mindenki megnyugtatása érdekében a Közigazgatási Bírósághoz panasszal élni az elutasító határozat ellen. (Meizler Károly: Ez természetes.) Ennek a jognak a megadása feltétlenül szükséges és ez, nézetem szerint, nem is szorul bővebb magyarázatra. Nagyon jól tudom, hogy a belügyminisztérium a honosítást, vasrv visszahonosítást megtagadó határozatait azzal a rövid mondattal indokoljia: a kérelem teljesíthető nem volt. Aki tehát (kérelme tárp-vában ilyen vlszszautasítást kapott, örökre kétségben marad az iránt hog-y mi az a hatalmas n^sry bűn, amelyet ő elkövetett és amely őt méltatlanná teszi arra. bosry megint magyar állampolgár lehessen, horrv ismét visszavegyék a mairyar állampolgárság kötelékébe. Abban az esetben azonban, ha törvénybe iktatjuk a panasz jogát, ebből önként következik az. hosrv a belügyminiszter úrnak indoko T nia kell elutasító határozatát és mes- kell mondania, bosry az illetőt miért nem tartja érdemesnek ar^a, hogv az állampolgárok közé visszavitessék. Ez ê T Ten a határozat, el 1 en a kérelmező panasszal élhet. Ebben a panaszában a minisztérvnm határozata eMen biznnvítékokat terjeszthet elő. ezeket a bi^onvítékokat a füsreretVn Közigazgatási Bírós* 5 "- felülbírálja és meglapít ja *%& a tényállást, ameVre vonatkozólag a belü^vminipz^er ÚT tegnap azt mondta, hogy a Közigazgatási Bíróságnak lehetetlenség: ít^ptet hoznia, mert nine« tényállás, melvre ítéletét a 1 anítsa.. Azt mondta a helii^vminiszter úr, hogv "sunán a minisztérium kénes egv il ven tényállást megállapítani és n y ónozni, indokolni és mérlegelni azokat az okokat. ameVek egv visszahonosítás elutasítását vagy snesradástát eredményezik- Ií'v azonban, ha a tényállást á^lanítia meg a minisztérium a másra elutasító határozatának indokolásában, a panaszban pedig megvannak az ind°kolás elleni érlelések és a panaszban bizonyítókokat lehet felsorolni, akkor a miniszter úrnak még mindig megvan a joga ahhoz, hogv a nanasznak a Közigazgatási Bírósághoz való felterjesztése helyett mi át álláspontját revideálja és igazat iadjon annak, aki határozata ellen panaszt emelt és saját hatáskörében még mindig megadhatja a visszahonosítási Ha pedig a miniszter úr azon az állásponton van, hogy az illető nem érdemli meg a visszahonosítást és — tegyük fel — a panasz megvizsgálása után a Közigazgatási Bíróság . is ugyanerre az álláspontra helyezkedik, akkor megvan az a megnyugtató érzés mind a panasztevőben, a kérvényezőben, mind pedig minden egyes magyar emberben, hogy ebben a súlyos és az illetőre nézve roppant fontos ülése 19$9 augusztus 2-án, szerdán. kérdésben független bíróság, a Közigazgatási Bíróság ítélt. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Éppen ezért, ha már hatályon kívül helyezzük az 1879 :L. te. 41., 42. és 43. §-ait s a kötelező visszahonosítás helyett a diszkrecionális jogon való visszahonosítást hozzuk be, akkor lehetőséget kell adni arra, hogy egy ilyen elutasító határozat ellen jogorvoslatnak legyen helye. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tisztelettel kérem, méltóztassék ezt a módosító indítványt el fogd ni. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! A tegnapi általános vitában voltam bátor kifejteni, milyen okok kényszerítettek arra, hogy a kötelező visszahonosítás eseteit a törvényjavaslatból kihagyjam. Ezzel a kérdéssel most bővebben foglalkozni nem akarok. Ká kell azonban mutatnom még egyszer azokra az okokra, amelyek miatt nem tudom elfogadni a képviselő úr módosító indítványát abban a tekintetben, hogy a belügyminiszternek a visszahonosítás tárgyában hozott határozata felett a Közigazgatási Bíróság dönthessen. Már é tegnap megmondtam, hogy ez diszkrecionális jog. Ha pedig egyszer diszkrecionális jog, akkor bírói döntés alá nem bocsátható. (Zai a baloldalon és a szélső^aloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ne legyen diszkrecionális jog!) A t. képviselő úrnak ebben a módosító indítványában eery nagy logikai ellentét van. (Zaj a szélsőbaloidalon.) Mert ha a képviselő úr a Közigazgatási Bíróság kognicióia alá akarja bocsátani ezeket a kérdéseket, akkor arra az álláspontra kellett volna helyezkednie, hogy a törvényben állapíttassák f meg, hogy mely esetekben kell a folyamodót visszahonosítani. Tehát csak kötelező visszahonosítás esetén és a kötelező viszszahonosítás eseteinek a törvényben való taxatív megállapítása esetén lehetne arról szó, bosry a Közigazgatási Bíró«ág a kérdéshez hozzászóljon. (Egri hang a középen: Ez igaz!) Ha egvszer a törvény úgy szól, — már pedig nem szólhat másképpen — hogv a belügyminiszter visszabonosítia azokat, akik ezeknek és ezeknek a feltételeknek megfel°lnek. akkor hogyan v'gyük ezt bírósásr elé? Hogvan fog a bíróság dönteni afölött, hogy valaki, akit a belügvmim'szter visszahonosíthatott, miért nem honosíttatott vissza. (Naon zaj a széhSbaloldalon. — B^dínszky László: Arról fog dönteni, hogy betartja-e a törvényt a belügyminiszter!) Miután ÍÍTV áll a dolog, miután itt abszolút logikai ellentmondásról van szó, (Budinszky I.ász 1 «* A fővárosi törvén vben is van pan a szög a Közigazgatási Bírósághoz!) és mintán a törvényjavaslat teljesen kfclégí+őep és az egyedül lehető módon oldja meg a kérdést, ennélfogva kérem a módosítás elutasítását és az eredeti szöveg elfogadását. (Nagy zai a szél°őbafoldalon. — Egy hang a baloldalon: Alkotwány•vêdelSmf — Közbeszólás a szélsőbaloldalon: Pisz liesár- di Matúra! ) Elnök: Szólásjoga többé senkinek nincs. A tanácskozást befejezettnek nvilvám'tom. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a képviselő árnak imént megindokolt indítványát magáévá tenni. (Felkiáltások jobbfelől: Nem!) A Ház az indítványt elejti. Kérem Mosón vi Kálmán képviselő urat, hogy második indítványát megindokolni szíves-
