Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-17

346 Az országgyűlés képviselőházának 17. lampolgári jog az egyén számára, azokkal a személyekkel szemben, akikből hiányzik a nemzeti érzésnek az a foka, amely őket az ilyen államellenes bűncselekmények elkövetésétől visszatarthatná, sőt tovább megyek, őket az állam hűséges polgáraivá és a nemzet áldozatos tagjaivá avathatná, meg kell adni az állam számára, nemcsak a védekezés lehetőségét, de a legszigorúbb megtorlás jogát is. A védekezésnek ez a lehetősége és a megtorlásnak ez a joga van biztosítva az államhatalom számára a 8. § (1.) bekezdésének 1. és 2. ponjában felsorolt bűncselekmények elkövetése esetében, azonban kizárólag a külföldön tartózkodó személyekkel szemben, a 3—4—5. pontban felsorolt esetekben pedig az ország területén lakó személyekkel szemben is. T. Ház! A javaslat 9—10—11. §-ai részben kiegészítő, részben pedig átmeneti rendelkezéseket tartalmaznak, így azokkal bővebben foglalkozni nem kívánok. (Alíoldy Béla: Bár a síberekre is kiterjedne!) T. Ház! Most pedig, mielőtt beszédemet befejezném, még csak arra kívánok röviden rámutatni, hogy a törvényjavaslatban foglalt rendelkezések nem érintik a trianoni szerződés következményekép kényszerűségből megalkotott, tehát semmiesetre sem a természetes jogfejlődés útján létrejött 1922 : XVII. te. 24. §-ának rendelkezését és éppenúgy nem érintik a nemzetközi megállapodásokon alapuló állampolgári szabályokat sem. Ezzel a törvényjavaslat indokolását és ismertetését be is fejeztem. T. Ház! Tisztelettel kérem, méltóztassék a javaslatot úgy általánosságban, mint pedig részleteiben is elfogadni. (Élénk helyeslés. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Elfogadjuk!) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Gruber Lajos! Elnök: Gruber képviselő urat illeti a szó. Gruber Lajos: T. Ház! (Taps a szélsőbaloldalon.) A rövid munka után, a lázas semmittevés utáni pihenő után összeült képviselőház ismét egy javaslatocskát kénytelen tárgyalni, amelynek tulajdonképpen semmi egyéb célja nincs, mint hogy elterelje a figyelmet a magyar nép sorsdöntő egyéb problémáiról. Mint jó magyar ember, elsősorban is kifogásolom azt, hogy az 1879 : L. te. megfoltozásáról van itt, szó, amely törvény tulajdonképpen Kossuth Lajos ellen hozatott azért, hogy őt magyar állampolgárságától meg lehessen fosztani. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Már ebből a szempontból is kifogásolom tehát ezt a javaslatot. Nem vagyok jogász, jogi szempontból tehát nem akarok a javaslathoz szólni, de kénytelen vagyok általános politikai szempontból bírálat alá venni ezt a javaslatot. Elsősorban a javaslat pozitívumaival akarok foglalkozni és rögtön meg kell állapítanom, hogy ez a javaslat száz százalékban magán viseli a keresztes-fisdheri önkény bélyegeit. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon, ellenmondások a jobboldalon.) Ennek a törvényjavaslatnak 8. §-a teljes egészében a magyar nemzeti szocialisták ellen szól. Ennek első pontja azt mondja, hogy a minisztérium megfoszthatja magyar állampolgárságától azt a külföldön tartózkodó személyt, akivel szemben a bíróság az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921 : III. te.-ben meghatározott bűntett vagy vétség miatt bűnösséget megállapító ülése 1939 augusztus 1-én, kedden. ítéletet hozott. (Br. Vay Miklós: Nagyon helyes! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Várjunk csak!) Ez a törvvény annakidején a kommunizmus után, kommunista bűncselekmények ellen hozatott, tehát méltánytalanság és igazságtalan az, hogy ma bennünket, magyar nemzeti szocialistákat egy kommunisták ellen hozott törvény alapján zárjanak ki a magyar közösségből. (Ügy van! Űgy van! a szélsőbaloldalon.) Mert mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy éppen a keresztes-fischeri önkény nyomása következtében igen sok magyar nemzeti szocialistának kellett itt vétségért súlyos büntetést szenvednie és igen sok esetben megtörtént, hogy csak az utolsó pillanatban tudtak ezek az emberek büntetésük kitöltése után a nekik járó internálótábor veszélye elől külföldre menekülni. Igazságtalan és méltánytalan, hogy ezek ellen az egyébként derék magyar emberek ellen ilyen kommunistákkal szemben hozott törvénnyel operáljunk. A 8. § 3. pontja kimondja, hogy a minisztérium megfoszthatja magyar állampolgárságától azt az egyént, aki idegen állam kormányától, bármely más szervétől vagy külföldi politikai szervezettől a magyar királyi kor

: mány engedélye nélkül bármilyen politikai jellegű tisztséget vagy megbízatást elvállal vagy valamely külföldi politikai szervezet tagjává válik. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ennek a paragrafusnak az alapján például az északamerikai Verhovina Egyesület tagjait meg lehet fosztani magyar állampolgárságuktól. Ez egy pongyolán fogolmazott javaslat, amely szintén ellenünk irányul, mert megtörténhetik, hogy a baráti államokban, Németországban vagy Olaszországban antibolsevista szervezet alakul, ebbe belép egy gyanútlan magyar állampolgár és ennek következtében megfoszthatják magyar állampolgárságától. (Rassay Károly: Ne lépjen be! — Egy hang a jobboldalon: Kérjen engedélyt! — Rátz Kálmán: Kitolt) A 4. pont teljes egészében ellenünk szól, mert azt mondja, hogy azt, aki az ország területének elhagyására vonatkozó jogszabályok megszegésével vagy kijátszásával külföldre távozik, meg lehet fosztani magyar állampolgárságától. Emlékezetes mindenki előtt a Nyilaskeresztes Párt, illetőleg a Hungarista Párt januári felosztása, amikor százával internáltak és börtönöztek be magyar állampolgárokat és akkor igen sokan, nem lévén más választásuk, rettegvén az internálótábortól, tiltott úton hagyták el az országot. Kérdezem, milyen jogcímen lehet ezeket az embereket megfosztani magyar állampolgárságuktól. E paragrafus negyedik bekezdése expressis verbis a magyar nemzeti szocializmus ellen irányul. Amint mondottam, a javaslatnak elsősorban a pozitívumaival kívánok foglalkozni. Meg kell tehát itt említenem azt a furcsaságot is, amely azt mondja, hogy a határozat a Budapesti Közlönyben való közzététellel válik hatályossá. Hát kérdem én: az a szegény, Kanadába vagy a jávai őserdőben élő magyar ültetvényes megkapja-e a reggeli kávéja vagy teája mellé a Budapesti Közlönyt és vájjon tudomást fog-e szerezni arról, hogy itt ilyen törvényjavaslatot emelt a magyar képviselőház törvényerőre? (Egy hang a jobboldalon: Akkor minden törvényt ki kellene küldeni a külföldön élőknek!) Foglalkoznom kell énnek a törvényjavas-