Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-16

340 Az országgyűlés képviselőházának 16. gyen a plénumnak, ezt az előterjesztését meg­tenné, mondom, nem volna értelme, hogy az egész kérdéskomplexum itt a t. Ház előtt már most felvettessék, az itt tárgyaltassék és hogy az esetleg egy hosszú, talán meddő és felesleges vita anyagát képezhesse. Ez alkalommal azért is rövid lehetek t. Ház, mert hiszen a bizottság kiküldése kér­désében a Ház konszenzusa tulajdonképpen már meg is nyilatkozott, megnyilatkozott pe­dig akkor, amikor a képviselőház nagybecsű elnöke a mi kérésünkre egy pártközi konfe­renciát hívott össze, amelyen a bizottság ki­küldése ellen tulajdonképpen — ezt meg kell állapítanom — felszólalás nem történt. Ebből az elgondolásból kifolyólag szerény felszóla­lásom keretében is tartózkodni fogok a kér­dés lényegének fejtegetésétől, tartózkodni fo­gok attól, hogy megvilágítsam a kérdés gya­korlati és elvi szempontjait és kizárólag csak a parlamenti bizottság kiküldésének kérdésé­vel fogok foglalkozni. Tehetem ezt annál is inkább, mert pár­tom ^maga is elkülönítette egymástól a két kérdést és engem, mint pártunk intézőbizott­ságának egyik szerény tagját bízott meg az­zal, hogy magát a kérdést itt a t. Háznak bejelentsem, az errevonatkozó indítványt megindokoljam, de nem bízott meg az egés2 kérdés általános előadásával. ISTem kell, hogy itt a Ház színe előtt el­mondjam és külön utaljak rá, hogy a ház­Bzabály — ha egyszerű szóval akarnók meg­nevezni — a képviselőház ügyrendjét alkotja; uagy közjogi alkotmányjogi és politikai fon­tosságára való ' tekintettel azonban tulajdon­képpen a mi saját külön törvényünk. Éppen azért ^ minden országban, ahol parlamentáris konnányforma van, a parlamentek a legfél­tékenyebben őrzik ezt a legszuverénebb jogu­kat s a házszabályokat mindig maga a par­lament plénuma alkotja meg és abiba az ér­dekelt kormányok sem szoktak beleavat­kozni. Mi, a magyar képviselőház is mind­annyiszor féltékenyen őriztük ezt a jogot és amint a történelem bizonyítja, sikerült is ezt «értetlenül megőriznünk. Magától értetődik tehát, hogy minden házszabálymódosításnak is innen a Házból kell kiindulnia. (Ügy van! Ügy van! jobb­felölj Maga a parlamenti gyakorlat is az volt és ez a magyar képviselőház, amely úgy a háború előtt, mint az újjászületés után is­mételten hajtott végre házszabálymódosíta­sokat, azt a modus procedendit követte, hogy mindig egy külön erre a célra delegált bi­zottságot küldött ki és ez a bizottság volt hivatva a kérdést érdemben megvitatni, meg­tárgyalni s tárgyalásainak eredményéhez, ké­pest a parlament elé már egy kész javaslatot hozni. Ezt a régi parlamenti szokást kíván­juk követni ezúttal is, s ez a tulajdonképpeni célja a mai szerény indítványomnak is. T. Ház! Méltóztassék nekem megengedni, hogy már most pártom nevében idevonatko­zókig néhány általános kijelentést tegyek. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Szükséges­nek tartom ugyanis a vitának már ebben a legkezdetlegesebb stádiumában is leszögezni, hogy mivel pártunk minden egyes tagja tisz­tában van a házszabályok fontosságával és jelentőségével, pártunk minden egyes tagja csak olyan javaslatokat fog a kiküldendő bi­zottság elé terjeszteni, amelyekért az alkot­mányos felelősséget is teljes mértékben vál­ülése 1Ú39 július 31-én } hétfőn. lalni tudja. (Helyeslés. — Rupert Rezső: Ez a legelemibb!) Tesszük ezt abban a meggyőző­désben, t. Ház, hogy a házszabályoknak nem­csak a parlament munkarendjét, nemcsak az itt is szükséges fegyelmet, nemcsak a kisebb­ségnek mindenkép biztosítandó jogait és nem­csak a parlamentnek legfőbb elemét és egyik fontos alkotmánybiztosítékunkat, tudni­illik a szólásszabadságot is kell biztosítaniok, (Úgy van! Ügy van!) hanem biztosítaniok kell minden alkalommal és minden viszonyok között, éspedig totálisan... (Úgy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Meskó Zol­tán-: Totálisan? Nem jó a szavakkal játszani! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Ivády Béla: Ettől a szótól nem ijedünk meg és ebben az esetben helyesen is volt használva. (Meskó Zoltán: Hagyjuk azt a to­tális dolgot! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Meglátjuk a gyakorlatban!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Ivády Béla: Mondom, t. Ház, hogy a ház­szabályoknak azt is biztosítaniok kell, hogy az ország parlamentje az ezeréves alkotmány­nak olyan zavartalanul működő szerve le­gyen, amely szolgálni tudja minden időben a nemzeti élet fejlődésének, az ország felvi­rágzásának, népünk gyarapodásának mind­nyájunk szeme előtt tartandó örök érdekeit és útjait, (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Ez az a szellem, amely bennün* ket ennek a kérdésnek a tárgyalásakor a bi­zottsági tárgyalásokon vezetni fog és ebben a szellemben fogjuk a leglojálisabban keresni &, t. Ház minden egyes pártjával a kapcsola­tokat és az összeköttetést, hogy lehetőleg mindnyájunk közmegegyezésével oldjuk meg ezt a nehéz és sürgősen megoldandó kérdést (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbalolda­lon,) és ezzel lehetővé váljék, hogy az őszi ülésszakot már az új házszabályok mellett kezdhessük meg s hogy azokat a nagy pro­blémákat, amelyek Ősszel bizonyára már tel­jes mértékben a Ház elé kerülhetnek, jól, alaposan és gyorsan megoldhassuk és itt, t. Ház, mind a három szóra egyformán súlyt helyezünk. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Meizler Károly: Jó törvény kell, akkor nincs hiba!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Ivády Béla: T. Ház! Ami már most a tárgyalás módját és annak anyagát illeti, erro nézve méltóztassék megengedni annak bejelentését, hogy pártunk abban a szerény véleményben van, hogy ennek a vitának a során tulajdonképpen talán nem is volna szükség arra, hogy a házszabálymódosítással kapcsolatos közjogi vagy alkotmányjogi elvi kérdéseiket felvessünk, hiszen ezek a kérdések a magyar parlamentben az összeomlás óta már négyízben vitattattak meg éspedig: először 1920-ban, majd 1922-ben, 1924^en és 1928-ban h akkor mindig a kérdés elvi részén volt a hangsúly. Mi tehát azt gondoljuk helyesnek, hogy pártunk tagjai, ha majd az érdemleges vita megkezdődik, a kérdésnek főképpen a gyakorlati részével fognak ezúttal foglal­kozni, mert az a meggyőződésünk, hogy a kérdés elvi része már ki van merítve és ré­gen ismert úgy a közvéleményben, mint a parlament igen t. tagjai előtt. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Még csak azt jelenthetem be, hogy azért voltam bátor 40 tagot javasolni a kiküldendő I bizottság létszámát illetően, mert a, pártközi

Next

/
Oldalképek
Tartalom