Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-16

340 Az országgyűlés képviselőházának 16. gyen a plénumnak, ezt az előterjesztését megtenné, mondom, nem volna értelme, hogy az egész kérdéskomplexum itt a t. Ház előtt már most felvettessék, az itt tárgyaltassék és hogy az esetleg egy hosszú, talán meddő és felesleges vita anyagát képezhesse. Ez alkalommal azért is rövid lehetek t. Ház, mert hiszen a bizottság kiküldése kérdésében a Ház konszenzusa tulajdonképpen már meg is nyilatkozott, megnyilatkozott pedig akkor, amikor a képviselőház nagybecsű elnöke a mi kérésünkre egy pártközi konferenciát hívott össze, amelyen a bizottság kiküldése ellen tulajdonképpen — ezt meg kell állapítanom — felszólalás nem történt. Ebből az elgondolásból kifolyólag szerény felszólalásom keretében is tartózkodni fogok a kérdés lényegének fejtegetésétől, tartózkodni fogok attól, hogy megvilágítsam a kérdés gyakorlati és elvi szempontjait és kizárólag csak a parlamenti bizottság kiküldésének kérdésével fogok foglalkozni. Tehetem ezt annál is inkább, mert pártom ^maga is elkülönítette egymástól a két kérdést és engem, mint pártunk intézőbizottságának egyik szerény tagját bízott meg azzal, hogy magát a kérdést itt a t. Háznak bejelentsem, az errevonatkozó indítványt megindokoljam, de nem bízott meg az egés2 kérdés általános előadásával. ISTem kell, hogy itt a Ház színe előtt elmondjam és külön utaljak rá, hogy a házBzabály — ha egyszerű szóval akarnók megnevezni — a képviselőház ügyrendjét alkotja; uagy közjogi alkotmányjogi és politikai fontosságára való ' tekintettel azonban tulajdonképpen a mi saját külön törvényünk. Éppen azért ^ minden országban, ahol parlamentáris konnányforma van, a parlamentek a legféltékenyebben őrzik ezt a legszuverénebb jogukat s a házszabályokat mindig maga a parlament plénuma alkotja meg és abiba az érdekelt kormányok sem szoktak beleavatkozni. Mi, a magyar képviselőház is mindannyiszor féltékenyen őriztük ezt a jogot és amint a történelem bizonyítja, sikerült is ezt «értetlenül megőriznünk. Magától értetődik tehát, hogy minden házszabálymódosításnak is innen a Házból kell kiindulnia. (Ügy van! Ügy van! jobbfelölj Maga a parlamenti gyakorlat is az volt és ez a magyar képviselőház, amely úgy a háború előtt, mint az újjászületés után ismételten hajtott végre házszabálymódosítasokat, azt a modus procedendit követte, hogy mindig egy külön erre a célra delegált bizottságot küldött ki és ez a bizottság volt hivatva a kérdést érdemben megvitatni, megtárgyalni s tárgyalásainak eredményéhez, képest a parlament elé már egy kész javaslatot hozni. Ezt a régi parlamenti szokást kívánjuk követni ezúttal is, s ez a tulajdonképpeni célja a mai szerény indítványomnak is. T. Ház! Méltóztassék nekem megengedni, hogy már most pártom nevében idevonatkozókig néhány általános kijelentést tegyek. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Szükségesnek tartom ugyanis a vitának már ebben a legkezdetlegesebb stádiumában is leszögezni, hogy mivel pártunk minden egyes tagja tisztában van a házszabályok fontosságával és jelentőségével, pártunk minden egyes tagja csak olyan javaslatokat fog a kiküldendő bizottság elé terjeszteni, amelyekért az alkotmányos felelősséget is teljes mértékben válülése 1Ú39 július 31-én

} hétfőn. lalni tudja. (Helyeslés. — Rupert Rezső: Ez a legelemibb!) Tesszük ezt abban a meggyőződésben, t. Ház, hogy a házszabályoknak nemcsak a parlament munkarendjét, nemcsak az itt is szükséges fegyelmet, nemcsak a kisebbségnek mindenkép biztosítandó jogait és nemcsak a parlamentnek legfőbb elemét és egyik fontos alkotmánybiztosítékunkat, tudniillik a szólásszabadságot is kell biztosítaniok, (Úgy van! Ügy van!) hanem biztosítaniok kell minden alkalommal és minden viszonyok között, éspedig totálisan... (Úgy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Meskó Zoltán-: Totálisan? Nem jó a szavakkal játszani! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Ivády Béla: Ettől a szótól nem ijedünk meg és ebben az esetben helyesen is volt használva. (Meskó Zoltán: Hagyjuk azt a totális dolgot! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Meglátjuk a gyakorlatban!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Ivády Béla: Mondom, t. Ház, hogy a házszabályoknak azt is biztosítaniok kell, hogy az ország parlamentje az ezeréves alkotmánynak olyan zavartalanul működő szerve legyen, amely szolgálni tudja minden időben a nemzeti élet fejlődésének, az ország felvirágzásának, népünk gyarapodásának mindnyájunk szeme előtt tartandó örök érdekeit és útjait, (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Ez az a szellem, amely bennün* ket ennek a kérdésnek a tárgyalásakor a bizottsági tárgyalásokon vezetni fog és ebben a szellemben fogjuk a leglojálisabban keresni &, t. Ház minden egyes pártjával a kapcsolatokat és az összeköttetést, hogy lehetőleg mindnyájunk közmegegyezésével oldjuk meg ezt a nehéz és sürgősen megoldandó kérdést (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon,) és ezzel lehetővé váljék, hogy az őszi ülésszakot már az új házszabályok mellett kezdhessük meg s hogy azokat a nagy problémákat, amelyek Ősszel bizonyára már teljes mértékben a Ház elé kerülhetnek, jól, alaposan és gyorsan megoldhassuk és itt, t. Ház, mind a három szóra egyformán súlyt helyezünk. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Meizler Károly: Jó törvény kell, akkor nincs hiba!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Ivády Béla: T. Ház! Ami már most a tárgyalás módját és annak anyagát illeti, erro nézve méltóztassék megengedni annak bejelentését, hogy pártunk abban a szerény véleményben van, hogy ennek a vitának a során tulajdonképpen talán nem is volna szükség arra, hogy a házszabálymódosítással kapcsolatos közjogi vagy alkotmányjogi elvi kérdéseiket felvessünk, hiszen ezek a kérdések a magyar parlamentben az összeomlás óta már négyízben vitattattak meg éspedig: először 1920-ban, majd 1922-ben, 1924^en és 1928-ban h akkor mindig a kérdés elvi részén volt a hangsúly. Mi tehát azt gondoljuk helyesnek, hogy pártunk tagjai, ha majd az érdemleges vita megkezdődik, a kérdésnek főképpen a gyakorlati részével fognak ezúttal foglalkozni, mert az a meggyőződésünk, hogy a kérdés elvi része már ki van merítve és régen ismert úgy a közvéleményben, mint a parlament igen t. tagjai előtt. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Még csak azt jelenthetem be, hogy azért voltam bátor 40 tagot javasolni a kiküldendő I bizottság létszámát illetően, mert a, pártközi